Mi történt?
November elején indul Képzeld el… címmel az Utcáról Lakásba! Egyesület szemléletformáló kampánya a lakhatási szegénységről.
Miért fontos?
Ma Magyarországon körülbelül hárommillió embert érint a lakhatási szegénység, amely az utcai hajléktalanságtól kezdve az albérlet fizetésének havi problémájáig számos formában jelentkezhet. Az Utcáról Lakásba! Egyesület kampánya egyéni eseteken keresztül mutatja meg, hogy mit jelent a lakhatási szegénység, és mit tehetünk ellene. A kampányt a BKK Zrt. plakátok kihelyezésével támogatja.
Tovább olvasnál? Erről lesz még szó:
- A lakhatási szegénység nem csak a hajléktalanságot jelenti, a diplomás, nagyvárosi fiatalok is lehetnek érintettek.
- A bizonytalan lakhatás hosszú távú stresszt jelent.
- Magyarországon minden ötödik háztartásban gondot jelent a lakhatási költségek fizetése.
„Nem tudtuk fizetni a devizahitelt, két éve kilakoltatták a családomat a közös házunkból. Egyikünknek sincs lakástulajdona, én most olcsón lakom barátoknál, de a legnehezebb, hogy a nagymamám 70 éves korára lakás nélkül maradt, albérletben él” – ez Bence története, aki egy azok közül, akik arccal vállalták, hogy mesélnek kilátástalannak tűnő lakhatási helyzetükről. Bencével és sorstársaival az Utcáról Lakásba! Egyesület november elején induló kampányában találkozhatunk. Csupa hozzá hasonló ember néz majd ránk a plakátokról, mindannyian különböző történetekkel, melyekben a lényeg ugyanaz: a bizonytalan lakhatás.
A kampány időzítése nem véletlen: a hajléktalan embereket kriminalizáló törvény második évfordulóján arra is fel akarják hívni a figyelmet, hogy a szegénységet nem büntetni kell, hanem megfelelő szakpolitikai eszközökkel csökkenteni.
Hét évig az utcán
A kampány másik szereplője, Jutka hét évig élt a férjével az utcán.
„Ott aludtunk, ahol ránk esteledett. Ácsolt sátorban is próbáltunk otthont teremteni magunknak. 21 éve vagyunk befogadva egy magánterületre, ahol egy magunk alkotta kunyhóban élünk.”
Tímea pedig eleve olyan hátránnyal indult az életben, amit később sem tudott ledolgozni. „Állami gondozásba kerültem, aztán utógondozásba. Laktam szállón, albérletben, szükséglakásban és most megint hajléktalanszállón, ahol két évig lehet lakni, aztán ki kell költözni”.
Mások akkor kerültek méltatlan helyzetbe, amikor megöregedtek, nyugdíjba mentek vagy elvesztették addigi jövedelmüket. A kampányban szintén szereplő Zsuzsi például albérletben lakott a fiával, amit a nyugdíjából már nem tudott fenntartani, ezért jelenleg egy hajléktalanszállón él. Nagyon szeretne önkormányzati vagy más szociális bérlakásba költözni. András hajósként dolgozott, volt a MAHART-nál és szállodáknál is. „Később munkanélküli lettem. Tizenkét éve vagyok hajléktalan, laktam már szállón is, most az utcán élek. Van egy nagy lányom és egy unokám”.
A bizonytalan lakhatás hosszú távú stressz
A hajléktalanság azonban csak a lakhatási szegénység egyik, bár kétségtelenül legmegrázóbb arca.
De a lakhatási szegények körébe tartozik például Viki is, aki kétdiplomás, egyedülálló felnőtt nőként nem lakik az utcán, csak éppen az albérlet kifizetése minden hónapban elviszi a fizetése felét.
Vagy Zsuzsi, aki egyedül neveli a gyerekét, és évekig harcolt azért, hogy kapjanak egy önkormányzati bérlakást, ahol viszonylag jutányos összegért lakhatnak. „A lakhatási válság nemcsak a pénztárcát terheli meg, de bizonytalan helyzetbe hozza az elmét, hosszú távú stresszt eredményez. Ezt nekem is át kell élnem gyerekkorom óta: mindig ott lebeg a fejem felett, hogy innen el kell menni, ki tudja mikor és hová” – mondja Fanni, aki szintén nem az utcán él, mégis meghatározza a mindennapjait a lakhatási bizonytalanság.
Hozzájuk hasonlóan jelenleg körülbelül hárommillió embernek bizonytalan valamilyen szinten a lakhatása Magyarországon. Az Utcáról Lakásba! Egyesület kampányában egyéni eseteken keresztül ismerhetjük meg, hogy mit jelent a lakhatási szegénység és mit tehetünk ellene. A kampány weboldalán megismerhetjük a plakátokon szereplő fotóalanyok személyes történeteit is, és tájékozódhatunk a lakhatási szegénységről.
Minden ötödik háztartás bajban van
A lakhatási szegénység okai messzire vezethetők vissza. Az Utcáról Lakásba! Egyesület véleménye szerint Magyarországon a rendszerváltás óta nincs átfogó lakáspolitika.
Ráadásul az elmúlt évtizedben a lakásárak az európai átlagnál meredekebben emelkedtek, az albérletárak megduplázódtak, míg a szociális bérlakások száma folyamatosan csökken.
Az állami támogatások elsősorban a tulajdonszerzést támogatják, ami a lakhatási szegénységben élők számára lényegében elérhetetlen cél.
A Habitat for Humanity Magyarország éves lakhatási jelentése szerint a lakhatás költségeinek kifizetése minden ötödik háztartás számára jelent nehézséget, az emberek ötöde túlzsúfolt lakásban él. Ez a probléma különösen nagy mértékben érinti a gyerekeket, a 18 évesnél fiatalabbak közel 40 százaléka kénytelen zsúfolt lakásokban lakni. Magyarországon egy-egy télen körülbelül kétszáz ember hal meg a hideg miatt. Sokan otthon, fűtetlen lakásban fagynak halálra, sokan az utcán. Ez mind a lakhatási szegénység következménye.
A kampányban kiemelik: a biztos lakhatás olyan alap, amely minden mást meghatároz az egészségi állapottól kezdve a munkavállaláson át az iskolai teljesítményig. A jelenlegi helyzetbe azonban nem kell beletörődni: ez legalább olyan fontos üzenete a kampánynak, mint az érintettek bemutatása. Ez ugyanis a másik cél: bemutatni olyan nemzetközi példákat és szakpolitikai javaslatokat, amelyekkel a helyzet javítható. Ehhez többek között több szociális bérlakásra, a rövid távú szálláshelykiadás korlátozására, a lakhatási válság enyhítésén dolgozó szervezetek munkájának támogatására lenne szükség.
(Kiemelt kép: Unsplash)
Ez a cikk mindenki számára olvasható, ugyanakkor a nőklapja.hu több tartalma csak előfizetéssel érhető el. Ha regisztrálsz, öt cikket elolvashatsz fizetés nélkül. Ha tetszett az írásunk, regisztrálj, hogy az előfizetői tartalmainkhoz is hozzáférj.
