„Nőként egyedül megállni a helyünket az építészet világában még mindig nagyon nehéz, ez még mindig a férfiak világa” – mondta egyszer az eddigi leghíresebb építésznő, Zaha Hadid, aki ugyan gyakran hangoztatta, hogy nem szeretne szakmájában afféle szimbólummá válni, mégis az lett. Kétségtelenül ő volt a leghíresebb női építész (gyakorlatilag talán nemek fölött állva is a leghíresebb építész, szakmájának igazi rocksztárja), de rajta kívül számtalan világhírű és elismert női építész dolgozik, akik emblematikusabbnál emblematikusabb épületeket terveznek. A szakmát viszont még mindig a férfiak uralják, a különböző felmérések sorra olyan eredménnyel zárulnak, hogy ugyan az egyetemeken csaknem fele-fele arányban vannak a női és férfi építészhallgatók, a munkaerőpiacra kilépve rengeteg nő egyszerűen eltűnik (értsd, nem a szakképesítésének megfelelő munkát végez). Hiába tanulhatnak nők is építészmérnöknek már száz éve (az első magyar építésznő, Pécsi Eszter pont 100 éve, nőnapon vehette át diplomáját), még mindig kevésbé számíthatnak például előléptetésre, mint férfitársaik.
Előítéletek fogságában
Amikor 2016-ban elhunyt Zaha Hadid, a New York Times magazin körbekérdezett néhány női szaktekintélyt, hogy mit gondolnak a kérdésről, és meglehetősen lelombozó válaszokat kaptak. Yen Ha New York-i építész például így nyilatkozott: „Minden egyes nap akadályokba ütközünk. Az építészet még mindig a férfiak világa. Ritkán látni nőt a tervezőasztal mögött vagy éppen egy fontos értekezleten beruházókkal tárgyalni.
Minden nap emlékeztetnem kell valakit arra, hogy építész vagyok, sok projektben pedig maga az építész.”
Yen Ha azt is hozzátette, hogy mivel nem jár feketében, nincs vastag keretes szemüvege, tehát még csak külsőségeiben sem „építészes”, minden találkozás során le kell bontania az előítéleteket személyével kapcsolatban: „Minden egyes új projektben van egy vállalkozó, aki azt feltételezi, hogy asszisztens, dekoratőr vagy gyakornok vagyok”. Egy floridai építész, Amanda McNally is hasonlókat mesélt: „Mindig eljön a pillanat, például amikor az ember egy új építkezési területre lép, hogy valaki úgy néz rá, mint valami betolakodóra a férfiklubban. Bár ez azért gyorsan elmúlik, ha az ember tisztelettel beszél az építőmunkásokkal.” Maddy Samaddar-Johnson, szintén New York-i építész pedig annak adott hangot, hogy gyakran látja azt a példát, amikor fiatal női építészekkel csak belső tereket és a tájat rajzoltatnak, mert egy rakás férfi azt gondolja, hogy a férfiak jobbak abban, hogy épületszerkezetet tervezzenek.
Ez tiszta Amerika!
Sok mindenben természetesen nem hasonlít Magyarország az államokra, de a női-férfi építészek arányában igen. 1958-ban az American Institute of Architects (AIA, az amerikai építész intézet) adatai szerint az Egyesült Államokban az építészek 1%-a volt nő, ez az arány 1988-ra 4% lett, 1999-re pedig 13,5%. És hogy mi a helyzet 2020-ban? Noha az adatok azt mutatják, hogy ma az Egyesült Államokban az építészeti programokban részt vevő hallgatóknak már csaknem fele nő, a nyilvántartásba vett, felső vezetői szintet elért, partnerré váló vagy saját építészirodát szerző nők száma azonban nem nőtt ugyanolyan ütemben vagy arányban, mint férfi építész társaik esetében. Az AIA adatai szerint jelenleg a regisztrált építészek mindössze 17%-a nő.
„Hazánkban a műszaki egyetem építész karán az 1990-es években a lányok aránya 25% körül mozgott, 1999-ben már a felvettek között 53,3%-os, 2007-ben pedig 57,6% volt a lányok aránya”
– írta Csillag Katalin 2009-ben, Járomi Irén Ybl-díjához gratulálva. A helyzet viszont hasonló, mint az USA-ban, továbbra is kevés önálló irodát fenntartó, vagy szakmai szervezetekben vezető szerepet betöltő nőnemű építész van. A szakma legnagyobb hazai kitüntetése, az 1953 óta évente többeknek is odaítélt Ybl-díj sok száz kitüntetettje között mindössze 37 női nevet találunk. Mindkét országban az jellemző még mindig, hogy a nők gyakran férjeikkel társulnak.
Az első nagyok
A száz éve zajló emancipáció ezen a szakterületen tehát korántsem ért véget. Alig száz éve tart bizony, hiszen először Finnországban tanulhattak nők is építésznek, ott is csak a 19. század végén, ami után viszont sorra nyitották meg a kaput a különböző országok egyetemei a nők előtt is.
Magyarországon az első női építészhallgató Várnay Marianne volt, aki 1919-ben, az első évben még csak rendkívüli hallgatóként, de a második évtől már rendes egyetemi polgárként végezte a kart a férfiak között. Az első nő, aki diplomát kapott itt Pécsi (született: Pollák) Eszter volt, aki 1915 és 1919 között a Technische Hochschule hallgatója volt Berlin-Charlottenburgban, ám amikor 1919-ben a budapesti Műegyetem megnyílt a nők előtt, hazatért, és itthon fejezte be tanulmányait. Természetesen az ezt megelőző évszázadokban is jelen voltak a nők az építészetben, leginkább nem professzionális szinten. Az első híres európai példa a Chenonceau-i kastély építtetője, Katherine Briçonnet, aki gyakorlatilag egyedül felügyelte az 1513 és 1521 között zajló építkezést, így aztán fontos építészeti döntéseket is ő hozott meg, mialatt férje az itáliai háborúkban harcolt.
A Chenonceau-i kastély (forrás: Getty Images)
A másik, olasz példa pedig Plautilla Bricci (1616–1690), aki fivérével és egyedül is dolgozott, kápolnákat és tereket építtetett. Angliában a hagyomány az 1871-ben elkészült Weston Park úrnőjét, Lady Elizabeth Wilbrahamet tartja a világ első női építészének: úgy tartják, nemcsak a buckinghamshire-i Wotton House, de számos más épület építésze is ő volt.
Rajtuk kívül is fel-felbukkannak nevek, de mindent összevetve az amerikai Julia Morgant szokás elismerni az építésznők úttörőjeként, aki az első Kaliforniában hivatalosan bejegyzett és engedéllyel rendelkező női építészmérnök volt.
Az ő munkája William Randolph Hearst sajtómágnás és bulvárpápa kastélyának, a kaliforniai Hearst-kastélynak a megtervezése (Hearst egyébként meghatározott víziókkal rendelkezett, így szorosan együtt dolgozott a tervezővel). Noha Julia Morgan több mint 700 épületet tervezett hosszú és eredményekben gazdag pályája során, kétségtelenül ez lett leghíresebb alkotása. Marion Mahony Griffin szintén az első, hivatásos női építészek között volt, generációjának legtehetségesebbikeként tartották számon. Szerencsétlenségére a 20. század első felének legkiemelkedőbb építészének, Frank Lloyd Wrightnak lett az első alkalmazottja – és hogy ez miért volt szerencsétlenség? Mert Wright mellett rengeteg számítása és illusztrációja anonim maradt.
Izgalmas épületek kortárs építésznőktől
Zaha Hadid sztárépítész volt, így bizonyára sok épületről tudod, hogy ő tervezte. Egyik legikonikusabb tervezése a Heydar Aliyev Kulturális Központ Azerbajdzsán fővárosában, Bakuban, de a MAXXI, Róma kortárs művészeti múzeuma is meglehetősen jellegzetes, csakúgy, mint az antwerpeni kikötő főépülete. De azt tudtad, hogy az alábbi ikonikus épületeket is nők tervezték?
New Museum, New York: Szedzsima Kazujo
Amikor a New York-i New Museum of Contemporary Art 2002-ben megkezdte a SoHoból a Boweryre való költözését, úgy döntöttek, hogy az új épület megtervezését olyan fiatal építészekre bízzák, akik még sohasem építettek New Yorkban. A múzeum igazgatója, Lisa Phillips szerint azért, hogy hűek maradjanak a múzeum szellemiségéhez (kortárs és új). Az akkor még csak 12 éve működő tokiói SANAA irodát bízták meg a feladattal, illetve annak két vezető tervezőjét, Szedzsima Kazujot (Kazuyo Sejima) és Ryue Nishizawát, akik már akkor is a könnyed épületeikről voltak híresek. Az épület kétségtelenül semmivel sem összekeverhető, 2007 óta várja a látogatókat. A páros egyébként 2010-ben megkapta az építészet Oscarját, a Pritzker-díjat is.
New Museum of Contemporary Art, New York (forrás: Getty Images)
MAAT múzeum, Lisszabon: Amanda Levete
A londoni Amanda Levete Architects (AL_A) tervezte szokatlan formájú épület a Tajo partjára épült, érdekes kontrasztot alkotva a mellette levő, 20. század eleji, mívesen kidolgozott erőművel. A kortárs kiállítótérként működő, 2017 márciusban átadott Művészeti, Építészeti és Technológiai Múzeum (MAAT) úgy néz ki, mintha csak egy hullám lenne a tengerben, nemcsak a vizualitásunkra, de az érzelmeinkre is hatással van. 15 ezer kerámiacsempe borítja ezt a fantasztikus monstrumot, amelynek tetejére, csakúgy, mint az oslói operaház tetejére, felsétálhatnak a látogatók.
MAAT Liszabon (forrás: Wikipedia)
The Broad múzeum, Los Angeles: Elizabeth Diller
Los Angeles 2015-ben megnyitott kortárs művészeti múzeuma nemcsak tárlatügyileg fantasztikus, de maga a méhkaptárra hasonlító épülete is, ami szintén egy női tervező, Elizabeth Diller munkája. Diller Lengyelországban született, 2018-ban a Time magazin másodjára is a világ 100 legbefolyásosabb embere közé választotta. Cége a New York-i Diller Scofidio + Renfro, amelyet partnerével, Ricardo Renfróval alapított. Diller egy igazi vizionárius, amit sokan annak tudnak be, hogy eredetileg konceptuális művészként kezdte pályáját.
The Broad, Los Angeles (forrás: Getty Images)
Aqua Tower, Chicago: Jeanne Gang
Az amerikai építészt, Jeanne Ganget sokan a világ legizgalmasabb építészének tartják. A 250 méter magas Aqua Tower nevű felhőkarcoló Chicago belvárosában áll, és a harmadik legmagasabb felhőkarcoló, amit nő tervezett vagy amelyben női tervező is részt vett. A hatalmas épület tervezésekor a kilátást, az árnyékolást, és a funkciót úgy foglalták rendszerbe, hogy a szerkezet a víz hullámzását idézze. Az első emelettől a 18. emeletig 215 szobás szálloda található, a 19-52. szint között bérlakások vannak, majd a 80. emeletig nagy alapterületű öröklakások találhatóak. Az épületben egy 7500 négyzetméteres szabadidő-komplexum is helyet kapott, amelyben kertek, uszoda, de még futópálya és grillező tér is van.
Aqua Tower, Chicago (forrás: Unsplash)
Le Cargo, Párizs, Odile Decq
A Párizsban található Le Cargo Európa legnagyobb inkubátorháza, vagyis egy olyan irodaház, amelyben fiatal, a kreatív- és a technológiai iparban ténykedő startupok támogatása folyik. Az irodaház mindenben szakít a hagyományos irodaházakkal, tervezője pedig nem más, mint a rock’and’roll tervezőnek, vagy a párizsi gótnak becézett extravagáns tervező, Odile Decq. Az ő munkája a Rómában található MACRO Kortárs Művészeti Múzeum, illetve a Kínában található tangshan-i Földrajzi Múzeum is. Tanít is: 2007-től 2012-ig a párizsi École Spéciale de’Architecture igazgatója volt, utána pedig megalapította saját iskoláját, a Confluence Institute for Innovation and Creative Strategies in Architecture-t (Építészeti Innovációs és Kreatív Stratégiák Intézete) a franciaországi Lyonban.
(Kiemelt kép: a Zaha Hadid által tervezett Sky Soho épülete Shanghajban; forrás: Unsplash)
Ha úgy érzed, az itt felvetett gondolatok közül néhány, vagy akár több is megszólított, gyere beszélgetni a Nők Lapja Szövegelő csoportjába!
