A kimagaslóan intelligens, művelt és szellemes Tilda Swinton a legmagasabb brit arisztokrata körökből érkezett a filmesek világába. A művészeket is inspiráló androgün megjelenésével ügyesen egyensúlyozik a hollywoodi szuperprodukciók és az izgalmas szerzői filmek között. Valódi kaméleon. Eljátszik időst és fiatalt, férfit és nőt, sőt, nemtelen figurákat is, nőként pedig fittyet hány a nemével szemben támasztott elvárásokra: a rúttól a törékeny szépségig a teljes esztétikai skálát végigzongorázta már a szerepeiben.

Lady Diana egykori iskolai osztálytársa legutóbb Pedro Almodóvar kisfilmjének sztárja volt. A 30 perces The Human Voice-t a karantén idején forgatták, teljes mértékben betartva a távolságtartási előírásokat. A kisfilmet a Velencei Filmfesztiválon mutatták be, ahol Tilda Swinton megkapta az Arany Oroszlán-életműdíjat. Az ő esetében nyugodtan írhatjuk, hogy csak hatvan évesen – hiszen ismerve játékos és határfeszegető természetét, bőven várható még tőle emlékezetes alakítások sora.

„Egy herceghez kellett volna feleségül mennem”

Katherine Matilda „Tilda” Swinton of Kimmerghame az egyik legősibb brit nemesi család szülötte. Ő elsősorban skótnak tartja magát, ami érthető, hiszen apai ágon a Swintonok 35 generációra vissza tudják vezetni a családfájukat, egészen a 9. századig – ezzel az övék az egyik legrégebbi, még létező skót klán. Az Egyesült Királyságban mindössze három nemesi család maradt, ami egyenes ágon vissza tudja vezetni a családfáját az 1066-os normann hódítás előtti időkre, sőt, a birtokaik és az ősi otthonuk is háborítatlanul az övék ezer éve: az Ardenek, a Berkeleyk és a Swintonok. Tilda Swinton királyi rokonságot is fel tud mutatni, a legendás skót király, A rettenthetetlenből ismerős Robert of Bruce leszármazottja, de több felesége révén a családja kapcsolatba került VIII. Henrikkel is. 
Apja, Sir John Swinton magas rangú katonatisztként szolgált, így Tilda és három fivére a gyerekkora egy részét Németországban töltötte. A származása miatt olyan előkelő magániskolákban tanult, mint a West Heath Girls’ School és a Fettes College – amikben Diana Spencer, a majdani walesi hercegné osztálytársa volt. Később Cambridge-ben politológiát és angol irodalmat tanult, és folyóiratot is szerkesztett. Amikor az Independent megkérdezte tőle, mit szólt a családja, hogy végül színész lett belőle, így válaszolt: „A várakozások szerint egy herceghez kellett volna feleségül mennem. Amikor egyértelmű lett, hogy ez nem fog megtörténni, már nem volt miről beszélni. (A színészettel kapcsolatban) hihetetlenül kedvesek, kicsit zavartak, de úgy vannak vele, hogy nem nagy ügy.

Nem tudom, minek örültek volna. De elég bölcs emberek, boldognak akarják látni a gyerekeiket.

Mi köze egy szamárnak a színjátszáshoz?

Swinton az egyetemi évei alatt kezdett el színészkedni, majd a diplomázása után, 1984-ben csatlakozott a Royal Shakespeare Companyhoz egy évad erejéig. Ami már akkor kiderült, és végül távozásra késztette, hogy lázadó, formabontó művészi szemléletével nem találta a helyét a klasszikus színpadon. Az útkereső tengődésből végül egy másik lázadó emelte ki: kora határfeszegető rendezőzsenije, Derek Jarman. Jarman a kísérleti filmek irányából érkezett, díszlettervező, képzőművész és melegjogi aktivista volt, közös munkáikkal az arisztokráciából érkező Swinton mélyre merült a nyolcvanas évek underground művészi világában. Legyen szó Caravaggio festményei ihlette életrajzi filmről (Caravaggio) vagy a krisztusi passzió mentén elmesélt radikális és meleg művészi ars poeticáról (A kert), Swinton és Jarman közös munkái a kor filmgyártásának utalásokkal és szimbólumokkal telezsúfolt művei.

A II. Edwardban Swinton Isabella királynét alakította olyan minőségben, hogy meg is kapta érte az Arany Vopiti díjat, amivel a szakma is felfigyelt rá. Amikor Jarman 1994-ben meghalt AIDS-hez köthető betegség miatt, Swintont mélyen lesújtotta a veszteség. Nyolc évvel később egy Guardianben megjelenő nyílt levélben például így emlékezik néhai rendezőjére:

Te voltál az első ember, akivel találkoztam, aki úgy tudott Aquinói Szent Tamásról pletykálni, hogy közben a steadicamet is tartotta.

És Swinton azóta is a különleges szerzői filmesek egyik kedvenc színésznője. A főhős feleségét alakította Tarr Béla A londoni férfi című filmjében, és az amerikai független filmek hősei, Jim Jarmusch és Wes Anderson is lecsaptak rá, velük eddig négy-négy filmet csinált. A Halhatatlan szeretők például melankolikus, filozofáló vámpírfilm lett, amiben Swinton a létezés szépségét az elmúlás ellenére is értékelni képes, bölcs Eve-et alakította. A színésznő humorérzékét illusztrálja, hogy egy emlékezetes jelenet erejéig simán vendégszerepelt Eve-ként a Hétköznapi vámpírok című szatirikus sorozatban, amikor a filmtörténet hírhedt vámpírjait sorakoztatták fel egy bíróság testületeként.
Az utóbbi bő húsz évben már öt filmet forgatott az olasz Luca Guadagninóval. Ezek közül a 2009-es Szerelmes lettem egy gazdag, de érzelmi szegénységben élő milánói feleség újjászületésének fájdalmasan szép, érzékeny története. A Vakító napfényben (2015) pedig az alakítása egészen személyes forrásból táplálkozik. Swinton eleinte nem akarta eljátszani a szerepet: még gyászolta a nem sokkal azelőtt meghalt anyját, és úgy érezte, nincsenek szavai erre a helyzetre. Aztán eszébe jutott, hogy ez milyen erős szimbólum, és így lett a film főszereplője egy olyan rocksztár, aki egy hangszálműtét miatt éppen hallgatni kényszerül.

Bár alakításai sora ejti ámulatba a nézőket szerte a világon, Swinton mégis újra meg újra azt nyilatkozza, hogy semmit sem tud a színjátszásról, és nem tartja magát színésznőnek. Az IndieWire-nek például így fogalmazott:

„Mindig azt érzem, hogy a valódi színészek egyszer majd felállnak és azt mondják: ››Csaló vagy! Valld be!‹‹ És én akarok lenni az első, aki azt mondja, hogy sohasem tettem úgy, mintha az (színész – a szerk.) lennék. Mindenekelőtt filmrajongó vagyok, másodsorban művészek modellje. Azért állok a kamera elé, mert kíváncsi vagyok, és ennyi. Semmit sem tudok a színjátszásról.”

Hogy még meglepőbb legyen, Swinton számára minden idők leginspirálóbb alakítása egy szamáré. A színésznő egyik legkedvesebb filmje Robert Bresson Vétlen Balthazára, aminek kvázi főszereplője egy csacsi. Swinton azt meséli, tulajdonképpen miatta akart színész lenni. „A valaha volt legjobb alakítás, mert egyáltalán nem színészkedik.”

Az androgün szépség, avagy a megtestesült Orlando

„A minap a reptéren egy férfi biztonsági szolgálatos ellenőrzött. A liftekben gyakran szólítanak úgy, uram, és hasonlók. Ennek ahhoz lehet köze, hogy ilyen magas vagyok, és nem nagyon használok rúzst.

Szerintem az emberek egyszerűen nem tudják elképzelni, hogy nő vagyok, ha így nézek ki.

Tilda Swintonnak gyakorlatilag védjegyévé vált androgün, a női-férfi sztereotípiákat saját magában feloldó megjelenése, amelyre jócskán épített is a karrierjében. Mivel három fiútestvérével katonacsaládban nőtt fel, állítása szerint úgy is nevelték, mint egy fiút, és akkor vált lánnyá, mikor bentlakásos iskolába került. Azaz maga a megtestesült Virginia Woolf-regény.

Egyik legikonikusabb szerepe is Orlando lett, az Erzsébet-kori Angliában született, költői tehetségű nemesifjú, aki az évszázadokat róva nővé válik. Sally Potter 1992-es Orlando-feldolgozásának részletgazdag képi világa és zenéje önmagában lenyűgöző, ám igazán feledhetetlenné Swinton alakítása tette.

„Alapvetően az identitás érdekel, és még mindig érdekesnek találom a kérdést: hogyan határozzuk meg önmagunkat, és hogyan tudunk alkalmazkodni ahhoz, amit más emberek elvárnak a mi identitásunkkal kapcsolatban?” –

mondta, és valóban, rendszeresen játszik férfiakat is, például Mozartot, vagy olyan nemtelen – az eredeti képregényekben férfi – lényeket, mint egy angyal a Constantine, a démonvadászban vagy a mágus Doctor Strange tanítómestere.
És hogy mindez azt jelentené, hogy Swinton ne lenne nőies? Dehogy! Ha épp úgy akarja, a legvisszataszítóbbtól a leggyönyörűbb törékeny vagy éppen vamp nőig bárkit eljátszik. Sőt, volt a Chanel arca, és 2007-ben a Vanity Fair a világ tíz legjobban öltözött nője közé választotta. Mert Swinton nemcsak tehetséges, de maga a karizmatikus elegancia. Állítása szerint szépség- és divatikonjai közé tartozik a nagymamája, a gyerekei, Patti Smith énekesnő és Delphine Seyrig színésznő.
És persze David Bowie. Amíg Bowie élt, többször játszottak azzal, hogy mintha androgün ikrek vagy pár lettek volna. Ezek után egészen természetesnek tűnt, hogy Bowie 2013-as The Stars (Are Out Tonight) című dalának klipjében Swinton alakította a feleségét. A videó csúcsra járatta az androgün játékot, a forgatás kapcsán pedig Swinton és Bowie egymásnak is felöltöztek.

I think that any movie that has someone playing David Bowie should be played by his close friend Tilda Swinton. pic.twitter.com/iZLaylDjHZ

— J P (@jpurds) October 28, 2020

A Vakító napfényben rocksztárjának fellépőruhája és sminkje pedig egyértelmű főhajtás Bowie munkássága előtt, aki a film forgatása idején már nagyon beteg volt, és az amerikai bemutató előtt pár héttel meg is halt.

Az ikrek nem kértek a boszorkányból

Ahogy Swinton a karrierjét kezeli, az sokaknak példaértékű lehet, hiszen a színésznő mestere az egyensúlyozásnak. Nem maradt meg a rétegfilmek királynőjének, hanem rendre feltűnik hollywoodi kasszasikerekben, mint A part vagy a Bosszúállók univerzuma, és olyan nagyobb közönséget elérő drámákban is, mint a Beszélnünk kell Kevinről. Utóbbiban megrázó erővel feszegette azt a tabut, hogy létezhetnek-e olyan anyák, akik nem szeretik a gyereküket. Legjobb mellékszereplőként Oscar-díjat kapott a Michael Clayton-beli alakításáért, ami nem csoda: feledhetetlen figuraként tűnik fel a főhősök mellett a A Grand Budapest Hoteltől a Snowpierceren át az Okjáig.
Persze néha a kritika a legközelebbről érkezik. Amikor eljátszotta a Narnia krónikái boszorkányát, büszkén mesélte, hogy a gyerekei nem akarják megnézni, mert látták a filmelőzetest és túl soknak érezték.

Később mégis megnézték a filmet DVD-n, és elég szórakoztatónak találták, mert a maguk részéről úgy találták, a rossz oldal győzött. Pogányok…

(Kiemelt kép: Getty Images)

Ez a cikk mindenki számára olvasható, ugyanakkor a nőklapja.hu több tartalma csak előfizetéssel érhető el. Ha regisztrálsz, öt cikket elolvashatsz fizetés nélkül. Ha tetszett az írásunk, regisztrálj, hogy az előfizetői tartalmainkhoz is hozzáférj.