Bármennyire is az ellenkezőjét gondolnánk a Tinder és más párkereső alkalmazások korában, több kutatás egybehangzó eredménye szerint a mai huszonévesek kevesebbet szexelnek, mint például a szüleik, amikor ennyi idősek voltak. Ráadásul a fiatal felnőttek szexuális aktivitása évről évre csökkenni látszik a huszonegyedik században. Vagyis még azok is, akik 2000 körül voltak huszonévesek, több szexuális együttlétet éltek át, mint azok, akik manapság élik a húszas éveiket.
A San Diegó-i Állami Egyetem és a svéd Karolinska Intézet idén megjelent közös kutatásában, amely A szexuális aktivitás gyakoriságának és a szexuális partnerek számának alakulása a 18-44 éves felnőttek körében az Egyesült Államokban címet viselte, 2000 és 2018 között közel tízezer embert faggattak a szexuális életük alakulásáról.
A meglepő eredmények szerint, a kutatás közel húsz éve alatt kétszer annyian lettek azok a fiatal férfiak, akik a kérdezés időpontját megelőző egy évben egyáltalán nem éltek szexuális életet senkivel.
És miközben a 18 és 24 év közöttiek, valamint a 25 és 34 év közöttiek körében nőtt a szexuálisan inaktívak száma, addig a 35 és 44 év közöttiek körében nem változott érdemben. Ami a nőket illeti, esetükben csak a 25 és 34 év közöttiek körében lettek számottevően többen azok, aki nem éltek szexuális életet az elmúlt egy évben.
Összességében a kutatás megállapította, hogy míg 2000-ben a legfiatalabbak, vagyis a 18 és 24 év közöttiek között csak közel 19 százalék volt azok aránya, akiknek nem volt szexuális élete, addig 2018-ra ez az arány majdnem 31 százalék lett. A kutatók csak egy olyan csoportot találtak, amelynek tagjai az elmúlt húsz évben aktívabbak lettek szexuálisan: a melegek és biszexuálisok több együttlétről számoltak be manapság, mint az ezredfordulón.
Stabil állás = több szex
Arra is kíváncsiak voltak, hogy mely társadalmi rétegekben csökkent leginkább a szexuális aktivitás. Az eredmények szerint leginkább az alacsony jövedelemmel rendelkező, munkanélküli vagy részmunkaidőben dolgozó, illetve még tanuló férfiak szexelnek kevesebbet. Vagyis a férfiak esetében a szexuális aktivitás összefüggött a magasabb jövedelemmel, a stabil, teljes munkaidős állás meglétével, míg a nők esetében ilyen kapcsolatot nem találtak.
Amikor a friss kutatási eredményeket összevetették a korábbi vizsgálatokkal, az is kiderült, hogy az 1990-es években születettek között nemcsak azok vannak többen, akik az előző egy évben nem éltek szexuális életet, hanem azok is, akik még soha nem feküdtek le senkivel. Az előző generációkban, a 60-as, 70-es vagy 80-as években született felnőttek között sokkal kevesebben vannak, akiknek soha nem volt semmilyen szexuális kapcsolata.
A mai ötvenesek sokkal aktívabbak voltak
Hasonló eredményre jutott egy másik, 2016-ban publikált amerikai tanulmány is. A San Diegó-i Egyetem és a Florida Atlantic Egyetem kutatói évtizedeken és generációkon átívelő vizsgálatot végeztek, amelyben arról kérdezték a huszonéveseket, hogy hány szexuális partnerük volt 18 éves koruk óta. Az 1972 óta zajló kutatás eredményei szerint a mai negyvenesek-ötvenesek sokkal aktívabbak voltak szexuálisan a húszas éveikben, mint a mai huszonévesek.
A több mint 26 ezer ember megkérdezésével zajló vizsgálatban a 20 és 24 év közötti fiatalok 15 százaléka mondta azt, hogy 18 éves kora óta egyáltalán nincs szexuális élete, partnere.
(Nekik valószínűleg korábban sem volt, de arra nem tért ki a vizsgálat.) Ez számottevő növekedés ahhoz képest, hogy az X generáció, vagyis az 1965 és 1980 között születettek esetében csak 6 százalék élt szexuális élet nélkül a húszas évei elején.
Videojátékok, sorozatok és a mamahotel
A kutatók természetesen próbáltak magyarázatot találni a jelenségre. Az egyik megoldás, hogy az aktív online jelenlét, a közösségi oldalakon, internetes társkeresőkön való ismerkedés nem hozza automatikusan magával a valódi kapcsolatok kialakulását. „Valószínűleg az internetes társkeresők miatt nagyon sok fiatal kerül kapcsolatba egymással online, de a valóságban, személyesen aztán már nem találkoznak” – állítja Jean Twenge, San Diegó-i Egyetem kutatója, a tanulmány egyik szerzője. Szerinte a rengeteg online párkereséssel, szexpartner kereséssel töltött idő egyáltalán nem jelenti azt, hogy a valóságban is sok kapcsolat alakul ki.
A másik magyarázat a szabadidő eltöltésének megváltozott lehetőségeiben keresendő.
Manapság annyi szórakoztató eszköz áll rendelkezésre már a lakásban is, hogy az emberek nehezebben veszi rá magukat, hogy kimozduljanak (koronavírus-járvány idején meg pláne) és bulizzanak, ismerkedjenek.
A közösségi média, a videojátékok vagy streamigszolgáltatók megjelenése nem kedvez a szexuális kapcsolatok kialakulásának, véli a kutató. „A 24 órán át elérhető szórakozás, az okostelefonok és a közösségi média csábításai között a szexuális élet talán már nem olyan vonzó, mint korábban volt. Leegyszerűsítve ma már sokkal több lehetőség közül választhatunk késő este, mint régen. Ha mindkét fél a közösségi médiában, a videójátékokban vagy a sorozatnézésben van elmerülve, kisebb az esélye, hogy szexelni fognak” – írja Jean Twenge.
Emellett a felnőtté válás kitolódása is szerepet játszhat a szexuális aktivitás csökkenésében. Tudjuk, hogy egyre többen élnek önszántukból, de még inkább anyagi kényszerből nagykorúságuk betöltése után is az úgynevezett mamahotelben, a szülői házban. Nem nehéz belátni, hogy ilyen körülmények között nehezebb aktív szexuális életet élni, mint egy önálló lakásban.
De más úgynevezett felnőtt tevékenységek is későbbre tolódtak: az amerikai fiúk legalábbis később kezdenek például rendszeresen autót vezetni vagy akár tanulás mellett dolgozni egy munkahelyen, mint a korábbi generációk. „A felnőtt tevékenységek egymást erősítik. Nehezebb randevúzni és szexuális életet élni, ha valaki gazdaságilag nem független a szüleitől” – teszi hozzá Jean Twenge.
Pornónéző társadalom
Kérdés, hogy mennyire igazak a fenti megállapítások a magyar fiatalokra. Nálunk is készülnek a szexuális életre vonatkozó kutatások, még ha nem is olyan mennyiségben, mint az Egyesült Államokban. Zala Márton szexuálpszichológus szerint a világ annyira kicsivé vált, hogy bizonyos trendek mindenhol megjelennek a szexualitásban is. „Az okostelefonok, az széles sávú internet mindenhol hozzáférhetőek, a felnőtté válás mindenhol későbbre tolódik, az elköteleződéstől való félelem és a semmibe vezető Tinder-randik Magyarországon is ismert jelenségek” – mondja.
Utóbbival szerinte az a fő probléma, hogy egy „igazi randi” összehozásával szemben, amikor egy kinézett embert igyekszik becserkészni valaki, itt hatalmas, vagy hatalmasnak tűnik a választék. Ez pedig azt az illúziót kelti a felhasználóban, hogy mindig jöhet egy jobb, vonzóbb, hozzá illőbb partner. „A felhasználók elvesznek a kínálatban, és ezáltal képtelenek lesznek egy emberre koncentrálni “.
A felsoroltakon kívül a szexuálpszichológus még a pornó széles körű elterjedését tartja a csökkenő szexuális aktivitás okának. Zala Márton szerint pornónéző társadalom lettünk, mert ugyan évtizedekkel ezelőtt is volt pornó, de messze nem volt ennyire könnyen hozzáférhető.
„Az okostelefonokkal lényegében bárhol, bármikor hozzáférhető lett, és ha valaki hozzászokik a rendszeres fogyasztásához, akkor fokozatosan megszűnhet benne a valódi szex iránti igény” – állítja.
Hozzáteszi, hogy sok fiatal felnőtt, éppen az érintett huszonéves generáció, már ezen szocializálódott, ezt tartja a valódi szexnek. „És amikor odakerül, hogy elkezdi a szexuális életét, akkor rájön, hogy a filmekből ismert mintáknak kevés köze van a valósághoz. Ettől frusztrált lesz, és arra jut, hogy szexuális élet nem is neki való, nem megy neki igazán. Inkább marad a pornónézésnél és benne ragad, mert ez egyszerűbbnek tűnik”. A praxisában egyébként egy ideig szinte kizárólag férfiak, elsősorban fiatal férfiak jelentkeztek pornófüggőséggel, pornófogyasztással kapcsolatos problémákkal, az utóbbi időben azonban megjelentek a nők is hasonló gondokkal.
Baj ez egyáltalán?
A pornófüggőség persze, mint minden addikció, rossz. Az viszont kérdéses, hogy baj-e, hogy a mai fiatalok, vagy a mai fiatalok egy része kevesebbet szexel, mint az előző generációk. Zala Márton szerint attól függ, hogy mi áll a háttérben. Ha ugyanis egy fiatal azért óvatosabb a szexuális élettel, mert otthon vagy az iskolában alapos felvilágosítást kapott, tisztában van a kockázatokkal, tudatosabb a testével kapcsolatban, akkor ez még jó hír is lehet. De szerinte ilyen átfogó és alapos szexuális felvilágosítás a kutatásokban szereplő Egyesült Államokra (és Magyarországra) sem igazán jellemző. Ez inkább a skandináv országok, Norvégia, Svédország, Finnország és Hollandia sajátossága.
Pedig ahol sok szó esik a témáról, ott jellemző a tudatosabb, megfontoltabb hozzáállás, ahol pedig inkább a szőnyeg alá söprik a kérdést, ott korábban és kevésbé tudatosan kezdik a nemi életet a tizenévesek.
Ugyanakkor a szexuálpszichológus szerint a fiatal felnőttekre jellemző csökkenő szexuális aktivitás hátterében csak elenyésző esetben állhat a fenti, pozitív forgatókönyv. A valószínűbb okok inkább a pornóban, a közösségi médiában, a felnőtté válás kitolódásában, önelfogadási, szocializációs gondokban keresendőek. Ezek pedig nem fognak egyhamar változni. „A pornóipart a pénz mozgatja, és egyelőre nincsenek erős szabályozók. A korlátozás amúgy sem biztos, hogy hatékonyan működne. Amit viszont megtehetünk, hogy beszélünk ezekről a jelenségekről otthon, beszélünk róluk az iskolában. Minél többet tudnak ugyanis a fiatalok a veszélyforrásokról, annál valószínűbb, hogy el tudják kerülni őket, és olyan szexuális életük lesz, ahol a szex örömforrás, nem és frusztrációk forrása”.
(Kiemelt kép: Getty Images)
Ha úgy érzed, az itt felvetett gondolatok közül néhány, vagy akár több is megszólított, gyere beszélgetni a Nők Lapja Szövegelő csoportjába!
