Magányos huszár jár a hóval fedett falu elhagyatott házai között – sehol egy ember, a katonáknak is nyoma veszett, akiket erre vezényeltek. Hova tűnhettek? Egy padlás mélyén aztán hősünk rátalál a szörnyű válaszra. Szó szerint szörnyűre.
Az utolsó előtti huszár első száma szeptemberben jelent meg, és ahogy olvastam és gyönyörködtem benne, aztán újra meg újra kinyitottam, úgy éreztem, nem tudok elég hálás lenni érte az alkotóinak.
A képregény ugyanis a magyar népmesék és néphit világát keveri össze az első világháború történelmi hátterével, a végeredmény pedig lenyűgözően vagány és magával ragadó.
Az akciódús népi horror történet egy elit huszáralakulat, a fekete mentés tizenkettesek kalandjait követi a Nagy Háború éveiben. Az ő különleges feladatuk, hogy különböző szörnyetegektől és boszorkányoktól szabadítsák meg az egyszeri halandókat. Az első füzet rettenthetetlen főszereplője Csillagszemű, aki a fanyar, kissé kiégett hősökhöz hasonlóan fittyet hány a főnöke utasításaira, és laza hidegvérrel koncolja az ellent a legreménytelenebb helyzetekben is. Az alkotók ígérete szerint az összesen hat füzetesre tervezett első ciklusban a többi szereplőt is alaposabban bemutatják majd, amit nagyon várok, mert Fehérló, Rebeka, Róka vagy Gábor úr legalább annyira jóféle és hálás figurának tűnik, mint maga Csillagszemű.
Az első füzet fő kalandja a Hamm bekaplak, ami dögös ritmusban, a rejtélyeket, izgalmakat és karakterrajzot pont megfelelő mértékben adagolja. Azt a poént nem lőném le, hogy melyik népmesénkből inspirálódik, bár a cím elég árulkodó. Stílszerűen azt mondanám, hogy a végére pont olyan éhes lettem, mint az epizód szörnyetege. Vagy másképp fogalmazva, az alkotók résnyire nyitották egy fantasztikusan menő univerzum kapuját, és most nagyon-nagyon szeretnék bemenni, és még többet kapni belőle.
Elő a magyar mesehősökkel a vitrinből!
És pont ezért vagyok irtó hálás: a magyar néphagyomány és népmesék igazi kincsesbányák, telis-tele olyan figurákkal, akik feldolgozásért kiáltanak: lúdvérc, sárkány, boszorkány, táltos, Hétszűnyű Kapanyányimonyók!
Nem panaszkodásképpen mondom, hiszen jó korban élünk. Aki egy kicsit is fogékony a fantasztikumra, végre magyarul és idegen nyelveken is dúskálhat a fantasy és sci-fi termésének legjavában. És aki szereti a kelta vagy északi mitológiából táplálkozó világokat, azt igazán elkényeztették az írók, alkotók. Sőt, szépen felzárkóztak a szlávok is, hiszen például a szuper népszerű The Witcher-Vaják univerzuma most a regények és a videójáték után sorozatként is hódít. Ez eddig rendben is van, de annyira hiányzott már, hogy végre itthon is megérkezzen az a generáció, amelyik bátran hozzá mer nyúlni a magyar örökséghez.
Hiszen egy hagyomány nem akkor él, ha múzeumba zárjuk és mereven másoljuk a néprajzkutatók felvételeit, hanem ha szabadon lélegzik, játékos formákat ölt és lehet annyiféleképpen gyúrni, dagasztani, keverni, amit csak a képzelet elbír.
És ez a csapat pont ezt tette!
Erre Tarantino is elismerően csettintene
A szörnyvadász alakulat kalandjait Varga Bálint Bánk írta, Tuli Krisztián rajzolta és Tuli-Berke Adrienn Tihana színezte – és az a helyzet, hogy ennek a természetfeletti huszártematikának nagyon jól áll a sötét, noiros-horroros hangulat és stílus.
Igazi szívmelengető kikacsintás, hogy a huszárok vonásait régi nagy színészeink inspirálták: Jávor Pál, Garas Dezső, Muráti Lili, Latinovits Zoltán.
Igaz, a humor egyébként is fel-felcsillan, hol direkten, hol némi öniróniával, mint amilyen például a fegyverrepertoár bemutatása. A Marusic 2-es lúdvércgránáttól vagy „Az irgalmatlan” nevű irgalmas lovastiszti szablyától Tarantino is odalenne. És akkor a nyelvi játékosságról még nem is beszéltünk. Nem fájdalmas szóviccekről van szó, hanem arról a jó ropogós, magyaros hangról és kifejezésekről, ami annyira hitelesen hangzik ezeknek a huszároknak a szájából – azaz, amikor nem erőltetett, hanem pont odaillő, hogy „teringettét”, „ketté hasítlak” vagy „förtelmes”.
Varga Bálint Bánk és Tuli Krisztián: Az utolsó előtti huszár
Mindent összevetve, a füzet lapjairól süt az aprólékos igényesség, stílus- és arányérzék, miközben bombáznak az ötletekkel. Csak két megjegyzést tudok hozzáfűzni. Az egyik, hogy remélem, a flegma Rebeka kicsit nagyobb szerepet kap majd a következő részekben, illetve behoznak még más női karaktereket is (ha valaki tiltakozna: nem, egy női figura nem elég a férfiak között, ez itt a 21. század és egy képzeletbeli történetről beszélünk).
A másik, hogy mivel ennyire jó a képregény, elég fájdalmas, hogy mennyit kell várni a következő füzetre. A tervek szerint a hat füzetből évente egy kerülhet majd nyomdába, igaz, köztük megjelenhetnek kisebb kalandok. Viszont mivel ezzel mindenki a munkája mellett tud csak foglalkozni, lassú a tempó. Az utolsó előtti huszár ugyanis közösségi finanszírozásban jött létre, azaz a beharangozó ötlet alapján egy online felületen gyűjtöttek támogatást az alkotók ahhoz, hogy egyáltalán elkészülhessen. Úgyhogy most őszintén kívánom, hogy maradjon meg a kezdeti siker és lendület. A saját és valamennyi olvasó érdekében. Csak így tovább!
(Kiemelt kép: Varga Bálint Bánk és Tuli Krisztián: Az utolsó előtti huszár. Forrás: Varga Bálint Bánk és Tuli Krisztián.)
Ez a cikk mindenki számára olvasható, ugyanakkor a nőklapja.hu több tartalma csak előfizetéssel érhető el. Ha regisztrálsz, öt cikket elolvashatsz fizetés nélkül. Ha tetszett az írásunk, regisztrálj, hogy az előfizetői tartalmainkhoz is hozzáférj.
