Mi történt?

Isztambulba ért a svájci művész, Guillaume Legros tájművészeti projektje, amely, ha elkészül, a világ leghosszabb „emberlánca” lesz.

Miért fontos?

Talán minden eddiginél fontosabb, hogy minél több emberhez eljusson az üzenet: nem egymás ellenségei vagyunk. Minden nézeteltérés és mentális vagy éppen fizikai határ ellenére az emberiség csak együtt küzdhet meg az őt ért kihívásokkal.

Tovább olvasnál? Erről lesz még szó:

• Mi az a tájművészet, amit Legros űz, mit üzent a koronavírussal kapcsolatban?
• Mivel fest a fűre, és miért nem károsítja a környezetet?
• Mit üzen az egymásba kapaszkodó karokkal?

Guillaume Legros, művésznevén Saype egy francia születésű svájci művész, aki különös formáját űzi a festészetnek: hatalmas freskókat fest füves területekre, amelyek a földfelszínről nem is értelmezhetők, akkor mutatják meg magukat, ha a földről elemelkedve tekint le rájuk valaki. Saype munkái minden esetben az emberiség egyetemes értékeiről mesélnek, a különböző társadalmi konfliktusokra hívják fel a figyelmet. Munkássága miatt a Forbes magazin 2019-ben az akkor 29 éves Legrost be is választotta a legbefolyásosabb 30 év alatti művészek 30 fős társaságába.

Saype Berlinben, 2019. november 5. (Fotó: John MACDOUGALL / AFP)

Kislány 3000 négyzetméteren

Saype idén májusban nem hagyta freskó nélkül a koronavírus-járványt sem: a Beyond Crisis (A válságon túl) című, szokás szerint gigantikus munkája a svájci Alpok egyik mezőjére került ki háromezer négyzetméternyi területre. Egy kislányt ábrázolt, aki a távolba (vagy a jövőbe?) nézett, körben körülötte pedig pálcikaemberek sorakoztak egymás kezét fogva, akiknek alakzata is a koronavírus formáját idézte meg, azt üzenve ezzel, hogy ezekben az időkben is elengedhetetlen, hogy az emberiség összefogjon.

„A válságon túl” (Beyond Crisis) című óriási landart festménye az alpesi Leysin üdülőhelyen, Svájc nyugati részén. A 3000 négyzetméter alapterületű műalkotást természetes pigmentekből, szénből és krétából készült, biológiailag lebomló festékekkel alkotta. (Fotó: VALENTIN FLAURAUD / VALENTIN FLAURAUD SAYPE / AFP)

„Ezekben a járvánnyal terhes időkben a világ népességének nagy része korlátozva van. Noha mindannyian érintettek vagyunk, mindannyian másfajta kihívásokkal és nehézségekkel szembesülünk – írta májusban Instagram oldalán. – Freskómmal, amelynek a Beyond Crisis címet adtam és otthonom közelében festettem meg, egy lélegzetvételnyi friss levegőt és optimista üzenetet szeretnék továbbítani.” A Beyond Crisist azóta a természet már magába olvasztotta

– Legros freskói ugyanis mindig egy olyan lebomló festékkel készülnek, amelyet ő maga fejlesztett ki, és szénből, krétából és tejproteinből áll össze.

A növényzetre így nincsenek káros hatással, ahogyan a fű nő, úgy válnak eggyé művei újra a természettel. Legrosra most egy új műve miatt a figyel a világ, ami jobban mondva nem is egy darab mű, hanem egy gigantikus projektnek egy „apró” része. 

Áttörni a mentális falakat

Legros 2019 nyarán indította Beyond Walls (A falakon túl) néven futó, minden eddiginél nagyobb projektjét, amellyel az egész világot szeretné összefogni. Gyakorlatilag szó szerint, ugyanis a projekt részeként minden egyes városban, ahol jár, hatalmas, egymásba kapaszkodó karokat fest fel lebomló festékével. A feladat nem kicsi, nem is rövidtávra tervezte, hiszen már az elejétől kezdve tisztában volt vele, hogy jó néhány év kell majd ahhoz, hogy végigjárja a kinézett helyeket. Feladatát a járvány természetesen tovább nehezítette, egyelőre úgy tűnik, a projekt legkorábban 2024-ben fejeződhet be.

(Fotó: Eric Feferberg / AFP)

Az első, egymásba kulcsolt karokat 2019 júniusában fújta fel Párizsban, az Eiffel-torony közelében, azután Andorrába látogatott, amit Genf és Berlin követett. Onnan egy kanyarral Burkina Faso fővárosa, Ouagadougou és Elefántcsontpart fővárosa, Yamoussoukro jött a sorban, aztán Torino, nemrég pedig pedig Isztambulban is elkészült a freskó, ami a jóakaratot, optimizmust és az összetartozás erejét szimbolizálja. Isztambulban a kép két részből állt össze. Az egyiket a város európai oldalán, a Boğaziçi Egyetem területén festette fel a Boszporusz mellett, a másikat pedig az ázsiai oldalon egy 87 méter hosszú uszályra applikált füves területen. Ez az uszály aztán Európa és Ázsia között járt oda-vissza, így szimbolikusan és fizikailag is összekarolta a két kontinenst.

A város európai oldalán, a Boğaziçi Egyetem területén látható alkotás. (Fotó: Chris McGrath / Getty Images)

„A történelemnek most az a pillanata van, amikor sokan elzárkóznak a külvilág elől, és ez hatalmas falakat húz az emberek közé – nyilatkozta a művész Isztambulban. – De az emberiség csak összetartva és összetartozva lehet képes megküzdeni ezekkel a komplex kihívásokkal.”

(Fotó: Ozan KOSE / AFP)

Az üzenet tehát egyértelmű, és mélységesen humanitárius: a Beyond Walls projekt egymásba fűzött karjai, amelyek egymás felé nyúlnak, megremegnek és közös erőfeszítésben egyesülnek, minden falat áttörnek, amely elválasztja az embereket és ezáltal mentális vagy éppen földrajzi terekbe zárja be őket.

„A mentalitásunkban emelt falak fiktív válaszfalakká válnak, amelyeket a művészi képzelet eltüntet: átjárót nyit köztük, a valódiak között, amelyeket az emberiség épített magában, és ilyen módon önmaga ellen

– olvasható Saype oldalán. A Beyond Walls univerzális körtáncában minden embert megilletnek az alapvető emberi jogok, a projekt által közvetített egyetemesség az emberiség egységét jelenti. A Beyond Walls tehát nemcsak szimbolikusan, de fizikailag is átlépi az országhatárokat, hogy felhívja a figyelmet arra, ami a legfontosabb, de amiről hajlamosak vagyunk megfeledkezni: minden ember egyenlő, egyazon emberiség tagjai vagyunk.

(Kiemelt kép: Guillaume Legros (Saype) landart festménye az isztambuli Aranyszarv-öbölben egy uszályon. 2020. október 24. Fotó: Chris McGrath / Getty Images)

Ez a cikk mindenki számára olvasható, ugyanakkor a nőklapja.hu több tartalma csak előfizetéssel érhető el. Ha regisztrálsz, öt cikket elolvashatsz fizetés nélkül. Ha tetszett az írásunk, regisztrálj, hogy az előfizetői tartalmainkhoz is hozzáférj.