Anya és lánya. A Pilátus című film Szűcs nénivel sorra zsebeli be a díjakat itthon és külföldön. Az egyik legnépszerűbb díva, már nem az Operett színpadán csillogtatja tudását, átigazolt a Tháliába. Mondatok két színésznőről, két anyáról. Mondatok, melyek állomásokról és változásokról mesélnek. Árvai Magdolna beszélgetett anyával és lányával.
Árvai Magdolna: A Pilátusban nyújtott alakításodért díjaztak itthon a IV. Hétdomb Fesztiválon, Milánóban a MIFF Awardson, aztán októberben a Femme International Filmfesztiválon Portóban. Gratulálok! Ez járt már neked, Ildikó.
Hámori Ildikó: Igen? De jó! Köszönöm.
Szinetár Dóra: Igazán megérdemelte az elismerést. És az is nagyon jó, hogy felfedezte a filmes szakma. Én régi színházi nézőjeként csodálkozom, hogy csak most.
Á. M.: Volt szerepe, ami neked is fájt?
SZ. D.: Amikor a saját édesanyámat nézem a színpadon, aki jól és tehetségesen játszik valami fájdalmasat, az nekem is fáj a nézőtéren. Mert ilyenkor nemcsak azt látom, hogy ő jó színésznő, hanem ismerem a fájdalmait, gyötrelmeit is, amelyekből építkezik, és tudom, azoktól jó, azoktól igazi. Ez kettős érzés. Kislányként sokszor megnéztem például Arthur Miller Játék az időért című drámájában, amely Auschwitzban játszódik, és ő női zenekart alapít, hogy túléljék a háborút. Rémisztően fájdalmas volt látni, ami vele történik, mégis jó, mert büszke voltam rá.
Á. M.: Titeket a Pilátus tanított másképp szeretni?
H. I.: Nem. Egész életemben, a szavaimmal, a cselekedeteimmel azt közvetítettem, hogy másképp szeretek, mint a filmbeli Anna. Az én szüleim is voltak idősek és kiszolgáltatottak, de szerencsére én tőlük jól tanultam szeretni, és vissza tudtam adni, amit gyerekként kaptam.
SZ. D.: A szeretet, a szeretés nálunk jól működik. Édesanyám igazán jól és figyelmesen szeretett mindig, nekem is ezt adta tovább. Én is ezt tanítom a gyerekeimnek, a valódi odafigyelést egymásra.
Á. M.: Nem könnyű titeket néhány órára elszakítani a családtól, kiszakítani a munkából.
H. I.: Nem unatkozunk, nagy a család és munka is van. Én épp forgatok Deák Kristóf rendező Unoka című filmjében, ami az unokázós csalókról szól. Talán nem árulok el titkot, Kristóf nagyapjával ez megtörtént. A filmben az egyik öreget alakítom – Meszléry Judit, Papp János, Kertész Péter, Tordai Teri, Mikó István és Baranyi László kollégáimmal –, aki hasonló helyzetbe került. Nemsokára pedig próbálni kezdek a Belvárosi Színházban.
SZ. D.: Mi a Tháliában most mutattuk be az Illatszertár című csodaszép, békebeli darabot. Nagyon édes történet, nem véletlenül készült belőle több hollywoodi fi lm is. Balázs kisasszony remek szerep, élmény átengedni magamon. Itt most szinte csak az arcom és a hangom az eszközeim, élvezem megtapasztalni a kimondott szó erejét, megmutatni, volt idő, amikor számított, mit és hogyan mond az ember. Remek partnerekkel léphetek én is színpadra, ami külön öröm.
