Szinte pontosan három éve, 2017 októberében robbant ki Harvey Weinstein Oscar-díjas producer szexuális zaklatási botránya. Ekkor jelent meg a New York Times cikke arról, hogy Hollywood egyik legnagyobb hatalmú alakja, aki többek között a Ponyvaregény, Az angol beteg, a Szerelmes Shakespeare és a Hideghegy producere is volt, évtizedeken át zaklatott, erőszakolt meg nőket. Többek között Ashley Judd, Rose McGowan, Asia Argento, Rosanna Arquette, Cara Delevingne, Eva Green és Lupita Nyong’o beszéltek arról, hogy a producer zaklatta vagy megerőszakolta őket. De Hollywood legnagyobb nevei, Angelina Jolie vagy Gwyneth Paltrow is utaltak rá, hogy volt kínos tapasztalatuk Harvey Weinsteinnel.
A Weinstein-botrány nyomában elindult a #metoo-mozgalom. Azóta hatalmasabbra nőtt, mint akkor bárki gondolta volna: világszerte nők ezrei álltak elő azzal, hogy maguk is szexuális erőszak vagy zaklatás áldozatai voltak. Többek között olyan sztárokat, rendezőket, producereket vádoltak meg, mint Kevin Spacey, Dustin Hoffman, Steven Segal, Louis CK, Tom Sizemore, Nick Carter, Matt Lauer műsorvezető, Gene Simmons a Kissből, James Franco, Luc Besson vagy David Copperfield. Évtizedes karrierek törtek derékba, és a botrány azokat sem hagyta érintetlenül, akikről már korábban kiderült valami hasonló, de eddig mégsem igazán számított. Újra szembe kellett néznie a korábbi vádakkal például Roman Polanskinak vagy Woody Allennek is.
A #metoo-mozgalom nem maradt a szórakoztatóipar keretei között, a politika vagy a sport világának szereplőit is elérte. Egyre többen, már nem csak nők és már nem csak hírességek álltak elő azzal, hogy szexuális zaklatás áldozatai voltak. A Time magazin a csendet megtörő áldozatokat választotta 2017-ben az év embereinek utalva arra, hogy rengetegen vannak, akik érintettek, de még nem mertek, nem tudtak kiállni a történetükkel. A világ, a kapcsolataink hatalmasat változtak a #metoo hatására, talán még most sem mérhető fel teljes egészében, hogy milyen óriási fordulatot hozott az életünkbe.
Egyszerre titkárnő, takarítónő és könyvelő
Kevés idő telt még el a Weinstein-ügy kirobbanása óta, de a filmesek máris elkezdtek foglalkozni vele. Több dokumentumfilm is készült a bukott producerről, de ezeknél jóval izgalmasabb az elsőfilmes Kitty Green Az asszisztens című játékfilmje a témában. Bár a film tavalyi, a magyar mozikat sajnos elkerülte, mostantól viszont az HBO GO műsorán nézhető, és érdemes is megnézni.
Az asszisztens úgy beszél a Weinstein-ügyről és általában a szexuális zaklatás természetéről, hogy árva szóval sem említik benne a producert.
Filmes világban, egy filmgyártó cégnél játszódik a történet, de senki nincs konkrétan megnevezve benne, és ez nem is baj. Kitty Green fimje ugyanis, bár felismerhetőek a filmjében a Weinstein-sztori bizonyos elemei, jóval többről, a szexuális zaklatás, a munkahelyi alárendeltség, a kiszolgáltatottság, a toxikus munkahelyi légkör természetéről beszél. Visszafogottan, halk szavúan, mégis döbbenetesen hatásosan.
Julia Garner és Kitty Green a 70. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon, 2020. február 3, Berlin. (Fotó: Gregor Fischer / dpa/Afp)
Egy undorító történet a háttérben
A film főhőse Jane (Julia Garner), egy sikeres és nagy hatalmú producer egyik asszisztense. Nemrég dolgozik csak a cégnél, igyekszik mindenben a lehető legjobban megfelelni. Még sötét van az utcákon, amikor hajnalban elkezdi a munkát, és már bőven besötétedett, amikor végez. Nehéz megmondani, hogy pontosan mi is a feladata: egyszerre titkárnő, takarítónő, könyvelő, kifutófiú, büfés és pofozóbábu. Intézi a híres és rendkívül elfoglalt producer utazásait, repülőjegy és szállodafoglalásait, gondoskodik arról, hogy legyen elég luxuskategóriás ásványvíz a hűtőben és potencianövelő gyógyszer a szekrényben. Ha kell, ebédet hoz a producer titkárainak, ha kell, akkor lerázza a telefonon akadékoskodó feleségét.
És miközben követjük Jane egy átlagos munkanapját, lassan kirajzolódik egy nyomasztó és undorító történet a háttérben.
Éppen olyan komótos tempóban fejti meg a néző, ahogy Jane előtt is egyre világosabb lesz: a főnöke nemcsak akkor él vissza a hatalmával, amikor leordítja a fejét, hanem akkor is, amikor a filmszakmába vágyó fiatal nőket hallgat meg. A cégnél ez nyílt titok: ha a főnök nincs bent, megy a poénkodás arról, hogy az irodájában található szereposztó díványra nem tanácsos leülni. Arra a díványra, amiről egyébként Jane tisztogatja a gyanús foltokat.
Szólni persze senki nem szól, a potenciális áldozatokat sem figyelmezteti senki. Annál mindenkinek értékesebb az állása. Jane is sokat tett már ebbe és sokra is vágyik. Egy jónevű egyetemen végzett, és egy napon ő is producer szeretne lenni. Ezért dolgozik tizenkét órát egy nap, miközben tudja jól, hogy bármennyire is megalázóak a feladatai, bármikor akad tucatnyi jelentkező a helyére. És ha éppen elfelejteni, akkor a cég HR vezetője készséggel figyelmezteti erre.
Julia Garner Az asszisztens című filmben. (Forrás: IMDb)
Soha nem egy ember felelőssége
A zaklatás, ez erőszak szinte soha nem kizárólag egy ember bűne, nem egy ember felelőssége – állítja a film. Főleg nem akkor, ha éveken át, újra és újra megismétlődik. Ahogy Hollywoodban szinte mindenki tudott Harvey Weinstein dolgairól, úgy a filmbeli cégnél is mindenki cinkos így vagy úgy. Jane, bármennyire szimpatikus, és bármennyire megalázó a helyzete, maga is a rendszer része.
„Ne aggódjon, maga nem az esete”– nyugtatja meg a HR-es. Innentől csak rajta áll, hogy beéri-e ezzel: neki nem kell szexszel fizeti a karrierjéért.
Az asszisztensben soha nem látjuk a főnököt. Olvassuk az emailjeit, halljuk, hogy telefonon leszúrja Jane-t, de szemtől szemben soha nem találkozunk vele. Jobb is így, mert legalább nem hasonlítgatjuk össze Harvey Weinstein karakterével. Bárki lehet zaklató, bárki visszaélhet a pénzével, a befolyásával, a hatalmával. Csak rajtunk áll, hogy miként reagálunk rájuk. De a változáshoz mindannyian kellünk, ha csak egy ember áll ki egy munkahelyen, egy közösségben, az olyan, mintha nem történt volna semmi. Az asszisztensnek nincsenek illúziói az emberi természetről, nem kínál sem megoldást, sem feloldozást. Csak bemutat valamit, ami sok ember, sok nő mindennapjait meghatározza még ma is, a #metoo után három évvel.
Ez a cikk mindenki számára olvasható, ugyanakkor a nőklapja.hu több tartalma csak előfizetéssel érhető el. Ha regisztrálsz, öt cikket elolvashatsz fizetés nélkül. Ha tetszett az írásunk, regisztrálj, hogy az előfizetői tartalmainkhoz is hozzáférj.
(Kiemelt kép: Julia Garner Az asszisztens című filmben. Forrás: IMDb)
