A sikeres felvételi után a gyerekekre több szempontból is küzdelmes évek várhatnak. A nehézségek mindenkinél mások. A legtöbb problémát a családtól való elszakadás, a balett metodikai nehézségei, valamint a serdülőkorban tapasztalható testi változások, és az ezekből fakadó fizikai korlátok, valamint mentális zavarok okozhatják.
Kollégium
A felvételt nyert gyerekek közül sokan vidékről érkeznek a Magyar Táncművészeti Egyetemre, így többen kénytelenek alig tízévesen nehéz döntést hozni, és kollégiumba költözni, távol a családtól. Vannak szerencsésebbek, akikkel a szülők is fel tudnak költözni Budapestre, esetleg egy rokon, aki szállást biztosít az elkövetkezendő évekre. De van olyan példa is, ahol az apa vagy az anya költözik fel a kisgyerekkel, így a család csak hétvégente tud együtt lenni.
Horváth Peti úgy emlékszik vissza, évről-évre mérséklődött benne a honvágy, de szerinte ez az érzés soha nem tűnik el teljesen.
„Szükségem volt arra, hogy péntekenként hazajárjak, még akkor is, ha három és fél órás volt az út. A legnehezebb mindig a búcsú volt, amikor elindult a vonat, és a szüleim ott maradtak a peronon. Annyira rossz érzést kelt bennem azóta is, hogy ma már csak busszal járok.
Kapcsolódó
A balettre szó szerint születni kell
Harmadik évfolyamos koromban egy szülői bemutató után kikísértem anyáékat a kelenföldi vasútállomásra. Miután visszautaztak, olyan szörnyű honvágyam lett, hogy három napig bírtam, és haza kellett mennem.”
Dorka eleinte félt kollégiumba költözni Pécsről, emiatt hiába sikerült neki a felvételi tízévesen, nem kezdte el a képzést Budapesten. „Sem én, sem a családom nem volt készen arra, hogy elengedjük egymást. De onnantól kezdve, hogy tudtam, alkalmas vagyok a balettre, végig ott motoszkált a fejemben a gondolat, mikor jöhetek. Végül hatodik osztályos voltam, amikor meghoztam a döntést, megpróbálom. Tudtam jól, ahhoz, hogy a kiskorom óta dédelgetett operaházi álmom megvalósuljon, el kell jönnöm.” Dorka nagyon szerencsés volt, ugyanis a szülei sokáig kísérték Budapestre. A szülők munkája lehetővé tette, hogy az első félévben együtt lakjanak egy pici lakásban, közel az iskolához. “A fokozatos leválás lehetővé tette, hogy lelki nehézségek nélkül, végül a gimnáziumi éveimre beszoktam a kollégiumba.” Dorka tavaly végzősként gondolkodott el azon, valóban milyen kicsik még a kollégiumba érkező tíz évesek. „Gyakorlatilag napi huszonnégy órában igénylik a figyelmet és a felügyeletet, de szerencsére a kollégiumi nevelők, a balettmesterek és ha bármilyen segítségre szorulnak, az idősebb növendékek is tudják ezt biztosítani számukra.”
Blanka a képzés alatt végig otthon élt a szüleivel, neki viszont többször megfordult a fejében, milyen jó lenne kollégistának lenni. „Az elején nagyon odavoltam az iskoláért, ezért a szakmáért, minden percéért. Simán lettem volna kollégista is. De ahogy egyre nagyobb lettem, már jobb volt otthon a szüleimmel, mert bármi problémám adódott, ők azonnal próbáltak segíteni.”
A kollégiumban. (Fotó: Czank Lívia)
Az első balettórák
Sinthavong Zsófia, az egyetem balettmesternője már többször is tapasztalta azt, milyen elsős növendékekkel elkezdeni a munkát. Szerinte minden esetben nagyon fontos a gyerekekkel és a szülőkkel is folyamatosan kommunikálni. „A kezdeti időszakban a gyerekeknek a legfontosabb feladatuk megszokni a rendszert. Az addigi életükben kora délután véget ért a tanítás az iskolában, itt viszont ebéd után kezdődnek a szakmai órák. Nemcsak balettórájuk van, hanem társastánc, néptánc, képességfejlesztési foglalkozások. Meg kell szokniuk, hogy ebéd után átérjenek egyik épületből a másikba, esetleg bemelegítsenek, átöltözzenek, megfésülködjenek, minden felszerelésüket magukkal hozzák. Az első, amivel minden gyerek azonnal szembesül, hogy a matematika és a rajzóra után is kőkeményen koncentrálniuk kell. Mindenkinél más az az idő, ami alatt megszokja a terhelést.” A mesternő az első héten még megengedi a gyerekeknek, hogy megtapasztalják a változásokat, felkészüljenek az órára. A második héttől fokozatosan szigorít az elvárásokon.
A határidők betartása és a koncentráció mellett a balett fizikai része is megterhelő ezekben a hetekben. „Az oktatást a balett alapjaitól, teljesen elölről kezdjük, ami a balettlépések mellett az erősítést és a nyújtást is magába foglalja.
Ezért az elején még sokszor van izomlázuk, azt is meg kell tanítanunk nekik, hogy ha fáj valami, az nem azt jelenti, hogy megsérültek, csak dolgozik az izom.”
Az első spiccre állás első évfolyamos növendékként. (Fotó: Czank Lívia)
A felvételi és az első félév között egy év telik el. A 10-11 éves gyerekek ennyi idő alatt is rengeteget változnak, például megnő a lábuk, változik a testmagasságuk. A mesternő éppen ezért mindig megbeszéli a gyerekekkel, hogy bele kell kóstolni a képzésbe, meg kell tapasztalni, hogy van egy előírt tananyag, aminek a mentén folyamatosan fejlődni kell. Ha valaki mégis rájön arra, hogy nem akarja ilyen professzionális szinten űzni a balettot, azzal sincs semmi baj. „Volt egy kislányom, aki úgy döntött, ő ezt így nem szeretné csinálni, érezhető volt a teljesítményén is, hogy nehezen mennek neki a mindennapok. Egy másik növendékem viszont imádta a balettot, mindent megtett a fejlődésért, de a testi változásai sajnos nem tették lehetővé a folytatást.”
A balettórán minden nap folyamatos a javítás. Ha valaki hosszabb ideig nem tudja elvégezni a feladatokat, nem lesz látható eredménye az instrukcióknak, a mesterek a növendéket és a szülőket is értesítik a problémákról. Évfolyamtól függően a balettmestereknek egyenként értékelő lapot kell írni a növendékeikről, amelyben alkati és alaki problémákat is felvetnek, ha szükségét látják. A szülők az alsóbb évfolyamokban negyedévente értesülnek a gyerekük teljesítményéről.
A balett diszkriminatív
A serdülőkori változásokkal a test pozitív, de negatív irányba is változhat. A klasszikus balett élsport, ugyanakkor nem elhanyagolható szempont az esztétikum sem, utóbbi emeli művészetté. A gyerekeknek második-harmadik évfolyamos koruktól kezdve a szakmai nehézségek mellett szembe kell nézniük a testi fejlődésükkel is, amely sok esetben végérvényesen eldöntheti a karrierjüket a jövőre nézve. Dorka a tavalyi szakdolgozatából idézve igyekszik megértetni, miért olyan nehéz szakma is az övék. „A balett nagyon >>válogatós<<, sok tekintetben mondhatni diszkriminatív. A szakdolgozatomban a Párizsi Opera Balettiskolájáról írtam, ahol Claude Bessy igazgatónő a teljes képzést megreformálta. Nagyon markáns, karakán személyiség volt, sok ellenséget is szerzett magának a nézeteivel. Sokan mentek tönkre érzelmileg és hagyták abba a képzést az ő vezetése alatt. Bessy azt vallotta, hogy
lehet elnézőnek lenni az iskolában, nem foglalkozni a tökéletességgel és az esztétikummal, de később a nézők a színházban el fogják várni mindezt, az egyen magasságot, a karcsúságot, a színészi játékot.
Ezért kell már az iskolában is megfelelni ezeknek a sokszor nagyon szigorú kritériumoknak.”
(Fotó: Czank Lívia)
Dorkának a képzés alatt az jelentett mentálisan előrelépést a problémáiból, amikor felfogta, hogy ez az egész hullámvölgyek sorozata. „Már kicsiként felkészítenek minket arra, hogy ez a pálya folyamatosan ismétlődő fönt-lent időszakokból áll. Ha ezt időben megtanuljuk kezelni, akkor nem veszítjük el a hitünket egy-egy nehezebb periódusban, hanem távolabbról tudjuk szemlélni az egészet, és túl tudunk jutni rajtuk. Közhelynek tűnik, de a küzdelmeink közül a legtöbbet tényleg önmagunkkal vívjuk. Az önmagunkban való kétkedés hozzátartozik a művészek életéhez, ez visz minket előre. Mindig jobban és jobban kell csinálni a dolgunkat.”
Evészavar
A balettnövendékek, de főleg a lányok legösszetettebb problémája az évek folyamán az ideális testsúly elérése. Az ideális természetesen mindenkinél egyéni. Azért összetett problémáról van szó, mert a klasszikus balett esetében a lányok egyébként is minden nap a balett-terem tükrében méregetik magukat, de a serdülőkori hormonális változások, a menstruációs ciklus kezdete képes olyan kisebb-nagyobb gondokat okozni, amelyek kezelésére a legtöbben – tévesen – táplálkozási szélsőségekbe kezdenek. Ezek evészavart idézhetnek elő, amelyek visszafordíthatatlan egészségügyi elváltozásokhoz, később eltanácsoláshoz is vezethetnek.
(Fotó: Czank Lívia)
Asiama Evelyn dietetikus idén februárban kezdett dolgozni az egyetemen a növendékekkel. Evelyn szerint a legnagyobb problémát mindig az okozza a táncosok körében, hogy milyen az alaki megfelelőség, és csak utána jön, ki milyen fizikálisan és milyen az ízületi hajlékonysága. „Van az a határ, amit étkezéssel valamelyest lehet módosítani. Ez is probléma, hogy valakinek bejött egy bizonyos étrend, és el tudta érni az alaki megfelelőséget, amelyet hosszútávon is tud tartani, de ez egyáltalán nem garancia, hogy valaki másnak is ugyanúgy teljesíthető lesz.”
Evelyn úgy véli, ahogyan a balett alapjait, úgy a helyes táplálkozást is minél előbb el kéne kezdeni oktatni a gyerekeknek. „Meg kell tudniuk különböztetni, melyek azok a nyersanyagok, mik azok a mennyiségek, amelyek az egyén számára napi szinten javasolhatóak, mik azok, amelyeket alkalmanként nassolhat, energiája lesz tőle, és el tudja látni a feladatát az iskolában.
Viszont semmi esetre sem szabad egy ételt jónak vagy rossznak megbélyegezni, mert onnantól kezdve jön egyfajta morális megkülönböztetés, amely zöld lámpa az evészavarok felé.”
Evelyn szerint a fiúknál azért tud okosabban működni a helyes táplálkozás, mert náluk ott van az a pozitívum, hogy hamar megtapasztalják, az izomzatukon látszik a táplálkozási fejlettség. Magyarországon egy balerinánál, ha megjelenik a válla, a combja, a feneke, az már negatív eredmény. Ez különbözteti meg őket az élsportolóktól. „Felmerül a kérdés, hogy nem kellene-e inkább a környezetet megreformálni, mintsem a testet beleerőltetni egy olyan közegbe, ami nem fenntartható?”
(Fotó: Czank Lívia)
Egy másik, szintén ide sorolható gond a rossz kommunikáció a testsúlyról. „Ha valakinek a testsúlyára teszünk megjegyzést, az mindig intim dolog lesz. Ha én nyilvánosan mérem valakinek a testsúlyát, az számára traumát okoz. Ez lehet, nem is tudatosul benne, csak kelt egyfajta félelemérzetet, onnantól kezdve negatív élményként fog gondolni rá. Innen alakulhat ki megint csak az ételek morális megkülönböztetése, ha egy jóízű falatot elfogyaszt, az bűnözésnek fog számítani.” Emiatt Evelyn szerepe kulcsfontosságú a balettnövendékek mindennapjaiban, mivel ő egy kicsit pszichológusként is tevékenykedik a gyerekek körében. Mindenkivel egyénileg foglalkozik, bizalmasan kezeli a különböző problémákat. „Van, akivel meg tudom beszélni, hogy írjon táplálkozási naplót, és abból rendbe tesszük az étkezését. Van, akinél meg ott kezdjük, hogy ne használd azt a szót, hogy egészségtelen. Ha jól esik, fogyaszd! A balettmesternek erre nincsen lehetősége, neki nem az a feladata, hogy a próbákon még a táplálkozásra is kitérjen. Ez egy nagyon hosszú folyamat, amire külön szakemberre van szüksége az intézménynek.”
Evelyn azt tapasztalta, hogy jellemzően a mindent vagy semmit étkezési stílus van jelen a balerinák körében.
Ha egy mester óva int egy növendéket a testsúlyát illetően, vagy csak arra kéri, hogy alakítson egy kicsit az alakján, nincs átmenet, azonnal jön az éheztetés.
Pedig ennél nagyobb hibát nem követhet el valaki. „Nagyon gyakori, hogy a szénhidrátok minden típusát kerülik ahelyett, hogy meg tudnák különböztetni azokat. Különböző irányelveket követnek, görcsösen odafigyelnek valamilyen tápanyagcsoportra. Emiatt gyakran onnan kezdem, hogy teljesen újraindítom és elölről felépítem a táplálkozásukat. Náluk az sem mindegy, hogy épp egy próbafolyamat közepén vannak, vagy minden este előadásokon táncolnak. Ilyenkor még több energiára lenne szükségük, nem pedig éheztetésre. Illetve semmi nem megy azonnal. Emiatt nagyon fontos, hogy amikor észleljük a problémát, az ne az előadás, ne a próbatánc, ne egyéb megmérettetés előtti hetekben legyen, az már késő. Sérüléseket is meg lehet előzni azzal, hogy valakinek megfelelő a tápanyag-ellátottsága, és nem enervált tánc közben.”
A lányok esetében nagyon fontos figyelembe venni azt is, hol tart éppen a havi ciklusuk, mert ilyenkor változik a szervezetükben a víz visszatartás, és a tapasztalatok szerint a testösszetételi mérések is fals eredményeket mutathatnak. „A táplálkozás nagy mértékben befolyásolja, hogy mennyiben van rendben a ciklus. Azonban erről addig nem is tudunk beszélni, amíg a növendékeknél az alapvető hormonális funkció nem működik.”
Ugyan az előző tanévnél közbeszólt a karantén, Evelyn online is tartotta a kapcsolatot a növendékekkel. „Nagyon jó visszajelzés volt, hogy igénylik a csoportos találkozókat, hogy ne csak akkor találkozzunk személyesen, ha valakinek konkrét kérdése van. Volt, hogy vacsiklubbot szerveztem nekik, ahol közösen készítettünk el szendvicsvariációkat. Szeretnénk rendszeresíteni, hogy a tantervben benne legyen a táplálkozástan. Számos programba tervezzük beépíteni a dietetikát, többek között azért, hogy ne az a tukmálás élmény legyen, hogy a dietetikus majd biztos megmondja, mit szabad és mit nem szabad enni. Látniuk kell, hogy a táplálkozás táncosként is élmény lehet, hiszen enni nem csak létszükséglet, enni jó!”
Szöveg és fotók: Czank Lívia
