Tagadhatatlan, hogy a negatív hősök roppant izgalmasak, mögöttük olykor a pozitív példaképek is elszürkülnek. Különösen a magánéletük, házasságuk, szerelmeik számíthatnak nagy érdeklődésre, ami nem csoda: emberi érzelmek között látni egy „főgonoszt” hátborzongató, zavarba ejtő, és valahol megrendítő is. Drakula szerelméről ezért már a kortársak tudni véltek romantikus és tragikus históriákat, amelyek futótűzként terjedtek az 1500-as évek új találmánya, a nyomtatás révén. De vajon mennyi ezekben a legenda, és mennyi a valóság?
Egy sötét ikon születése
III. Vlad Ţepeş (azaz Karóbahúzó Vlad) havasalföldi vajda talán a leghíresebb közép-kelet-európai a világon. Ez Bram Stokernek, az ír regényírónak köszönhető, aki róla mintázta a hírhedt Drakula grófot, minden idők legismertebb vámpírját. Stoker ezzel nemcsak a vámpírirodalmat és a napjainkban tiniműfajként taroló vámpírromantikát teremtette meg, de kiemelte Vlad vajdát a feledés évszázados homályából, ahová a halála után került. Érdekes módon ugyanis a Drakula-filmekig még Magyarországon se nagyon lehetett hallani a véreskezű havasalföldi nagyúrról, pedig valaha olyannyira volt közünk hozzá, hogy magának Mátyás királynak igencsak meggyűlt vele a baja – és máris elérkeztünk a régi históriához. Ki volt tehát ez a rossz hírű vajda? Tényleg vadállatian kegyetlen volt, mint ahogy a jelzője is sugallja? Igaz volna, amit a kortársak suttogtak róla, hogy halhatatlan vámpír, aki rég eladta a lelkét az ördögnek, és az áldozatai véréből szív életerőt? Avagy III. Vlad semmivel sem volt rosszabb, mint bármelyik másik középkori kényúr, különösen a Balkánon, ahol a nemesek még zsarnokibbak, a közrendűek pedig még kiszolgáltatottabbak voltak, mint másutt? De akkor honnét származik ez a sötét nimbusz? Miért ő lett „A Drakula”, és nem más? Nos, ez utóbbi kérdésre nem nehéz a válasz. III. Vlad apját, II. Vlad vajdát hívták Vlad Draculnak, azaz „Sárkány Vlad”-nak (a dracul románul sárkányt jelent). Belépett ugyanis a Luxemburgi Zsigmond császár által alapított Sárkányrendbe, amely azonban nem fekete mágusok gyülekezete, hanem egy keresztény főúri lovagrend volt. A név tehát eredetileg nem „vámpírt” jelentett, sőt még csak nem is utalt ilyesmire, noha a Draculát nem az író Stoker tette félelmetes csengésűvé először. Hanem II. Vlad vajda középső fia, akit apja után először csak kedveskedve „Sárkányfi”- nak emlegettek, később azonban – kihasználva a dracul szó másik jelentését – azt mondták róla: ő bizony az Ördög (Dracul) maga.
