Mi történt?

Lehangoló képet fest a magyar oktatás állapotáról az az a jelentés, amelyet az Európai Bizottság Oktatásügyi, Ifjúságpolitikai, Sportügyi és Kulturális Főigazgatósága (DG EAC) tett közzé a napokban.

Miért fontos?

Muszáj figyelnünk, ha a magyar oktatási rendszerről olvasunk visszajelzést, hiszen a gyermekeink jövője a tét. A 2020-as Oktatási és Képzési Figyelő című dokumentum Magyarországról szóló jelentése egy ilyen visszajelzés. A dokumentum, amelyet a HVG.hu tett közzé elsőként, rögzíti, hogy a magyar 15 évesek alapkészségeinek átlagos szintje jelentősen elmarad az uniós átlagétól, és 2009 óta romlott. A jelentés hasonló problémákat tárt fel a magyar oktatási rendszer teljesítményéről, mint egy évvel korábban egy másik nemzetközi mérés, a PISA. Az Unió illetve a fejlett országokat tömörítő OECD folyamatosan jelzi, hogy a magyar oktatás rossz irányba tart.

Tovább olvasnál? Erről lesz még szó:

• Ismertetjük a jelentés részletes adatait és az azokból adódó következtetéseket.
• Kiderül, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek miként határozzák meg eleve a jövőt.
• Bárki bármit hirdessen is, a diploma megszerzése igenis, kiemelt fontosságú.

Az uniós átlaghoz képest, így a jelentés, matematikából a magyar diákok 25,6 százaléka, szövegértésből 25,3 százaléka, természettudományból 24,1 százaléka számít alulteljesítőnek. És hogy a felmérés megállapításai még sokkolóbbak legyenek: tudhatjuk, hogy ez nem volt mindig így. Vagyis, az elmúlt tíz évben sokat romlott a színvonal. Mert míg 2009-ben olvasás-szövegértésben a diákok 17,6 százaléka volt alulteljesítő (úgy is szokták nevezni, hogy funkcionális analfabéta), addig 2019-ben ez az arány 25,3 százalék lett. A természettudományok területén 2009-ben 14,1 százalék, 2019-ben 24,1 százalék volt az alulteljesítők aránya. A romlásnak nincs egyetlen oka, az több oktatáspolitikai döntés következménye, amelyek közül az egyik legfontosabb, hogy 2010 óta nem cél az oktatási szegregáció, a nagyfokú szelekció mérséklése. Ezt jelzi a jelentés is:

Magyarországon nagyon-nagy különbségek vannak az iskolák között. 2018-ban az előnyös helyzetű tanulók a szövegértés terén átlagosan 113 ponttal magasabb pontszámot értek el, mint hátrányos helyzetű társaik, ami úgy három-négy év iskoláztatásnak felel meg.

Magyarán: azok a gyerekek, akik szegénységből jöttek, amikor elvégzik az általános iskolát, akkor nem a fölső tagozat, hanem az alsó tagozat végén elvárt tudásszintet hozzák. Nem véletlen, ahogy azt a jelentés is megállapítja, a hátrányos helyzetű tanulók „bizonyos iskolákban” koncentrálódnak. Kevésbé szofisztikált megfogalmazásban ez azt jelenti, hogy a magyar diákok egy jelentős hányada úgynevezett gettóiskolában tanul, vagyis a várhatóan gyengébben teljesítő diákokat eleve kiszűri a rendszer, és egybetereli a hozzájuk hasonló helyzetben lévő társaikkal. Ez a közhiedelemmel ellentétben nem kizárólag etnikai (roma) probléma – egyaránt sújtja azokat a családokat, amelyek megélhetési nehézségekkel, illetve szegénységgel küzdenek. Ebből kitörni csak óriási erőfeszítéssel lehet, ezeknek a gyerekeknek azonban az állam elengedte a kezét. Sokat elárul erről drámai helyzetről az is, hogy a felsőfokú oktatásban részt vevők körében a hátrányos helyzetű diákok aránya csupán 1,4 százalék volt 2017-ben. A jelentés megállapítja azt is, hogy gettósodási folyamatot csak erősíti az egyházi iskolák kivételezett helyzete. 2001 és 2016 között az alapfokú oktatásban 5-ről 15,8 százalékra, a felső középfokú oktatásban pedig 10,4-ről 22,8 százalékra emelkedett az egyházi iskolák aránya, s – idézzük – „mivel ezek mentesülnek bizonyos jogszabályi korlátozások alól, és nem érintik őket a rendszerszintű deszegregációs intézkedések, így ezen intézkedések hatásai is korlátozottan érvényesülnek.”

Különösen nagy problémaként azonosítja az EU-jelentés azt is, hogy

a 18 évről 16-ra csökkentett tankötelezettségi korhatár miatt megduplázódott a kimaradó 17 évesek aránya (3 százalékról 5–6 százalékra nőtt), a 17 éves roma fiúk körében pedig eléri a 40 százalékot.

Esetükben tehát kódolható a tartós munkanélküliség kockázata. A jelentés kiemeli, hogy a korai iskolaelhagyás szoros összefüggést mutat a helyi oktatási eredményekkel, amelyek a vidéki településeken a leggyengébbek. Az oktatási eredmények tekintetében a társadalmi-gazdasági státusz figyelembevétele nélkül az OECD-országok között Magyarországon a legnagyobb a különbség a város és a vidék között.

A jelentés is érzékeli azt a régóta ismert problémát, amelyet egyszerűen csak tanárhiányként lehet azonosítani, amelynek gyökerei persze messze nyúlnak. Tény ugyanakkor, hogy „2017-ben a tanárok 41 százaléka 50 éves vagy annál idősebb volt, és csak 6 százalékuk volt 30 év alatti. A tanári alapképzés nem képes kielégíteni a tanárok iránti keresletet: a képzésre jelentkezők száma ugyan nőtt az elmúlt években, de magas a kimaradók aránya és a diplomát szerzőknek kevesebb, mint fele helyezkedik el a szakmájában” – írják a jelentéstevők.

De szerencsére még ebben a sötét képben is van némi világosság:

az uniós bizottság jelentése szerint biztató a kisgyerekkori nevelésben részt vevő gyerekek aránya, ami csökkentheti a gyerekek közti fejlődési eltéréseket.

Ugyanígy, jónak tűnnek a fiatalok foglalkoztatási mutatói is. 2019-ben a szakképzésben frissen végzettek 86,3 százalékos foglalkoztatási rátája az uniós átlag (79,1 százalék) fölött volt. Igaz, a 2016-ban szakközépiskolában végzettek csupán 43 százaléka dolgozott szakmunkásként, a többség betanított munkás lett. És hogy mennyire tévúton jár a kormány, amikor azt hangsúlyozza, hogy nem kell annyi diplomás, igazolja a következő adat: a friss diplomások foglalkoztatási aránya 89,5 százalék volt 2019-ben, amely jóval meghaladta a 85 százalékos uniós átlagot.
A jelentés naprakészségét mutatja, hogy kiemelten foglalkozik a digitális oktatási lehetőségekkel is. Ennek kapcsán megállapítja, hogy a legnagyobb gondokat a távoktatáshoz való egyenlőtlen hozzáférés, a minőség, valamint a jóllét kérdése jelenti. Magyarországon a diákok mintegy ötödének nem volt – vagy csak nagyon korlátozott hozzáférése volt – a digitális oktatáshoz. Ez nyilvánvaló összefüggésben áll a rászorultsággal: a válság leginkább a kiszolgáltatott helyzetben lévő tanulókat érinti, ideértve a sajátos nevelési igényű, valamint a vidéki vagy távoli területeken élő tanulókat is.

Ez a cikk mindenki számára olvasható, ugyanakkor a nőklapja.hu több tartalma csak előfizetéssel érhető el. Ha regisztrálsz, öt cikket elolvashatsz fizetés nélkül. Ha tetszett az írásunk, regisztrálj, hogy az előfizetői tartalmainkhoz is hozzáférj.

(Kiemelt kép: nőklapja.hu)