Mi történt?

Egy amerikai kutatócsoport kísérlettel bizonyította, hogy az éhség és a magány ugyanazt az agyi területet aktiválja.

Miért fontos ez?

A tanulmány szerint a szociális interakció – azaz, hogy kapcsolatot ápolunk másokkal, találkozunk és időt töltünk velük – nem csupán kellemes vagy szórakoztató tevékenység, hanem elemien fontos emberi szükséglet.

Tovább olvasnál? Erről lesz még szó:

• Hogyan vizsgálták az egyedüllét hatását az agyra?

Talán soha nem tapasztalt még ilyen mértékű kollektív magányt az emberiség, mint az idei koronavírus-járvány idején. Már a tavaszi hullámban és a karantén alatt elkezdtek egyre többen posztolni és természetesen gyorsan megjelentek a vicces mémek is arról, hogy a stressz és a bezártság miatt sokan rákaptak a nassolásra, és úgy általában többet esznek, mint egyébként. A stressz és az evés kapcsolatát persze régóta ismerjük. Van, aki úgy reagál a stresszre, hogy az idegességtől egy falat sem megy le a torkán, mások viszont evésbe fojtják a feszültséget.
Egy vizsgálat most a magány és az éhség egy újabb kapcsolatát, vagy legalábbis hasonlóságát tárta fel, írja a Smithsonian Magazine. Azt már eddig is tudták, hogy a magány annyira káros a szervezetünkre, mintha elszívnánk napi egy doboz cigarettát.

Most az derült ki, hogy az ösztön, hogy próbáljuk elkerülni a magányt, az egyedüllétet és vágyakozunk más emberek társaságára, hasonló idegrendszeri reakciót vált ki, mint amikor az éhes ember táplálékra vágyik. 

Kapcsolódó

Óda a női barátságokhoz

Laborczi Dóra

Livia Tomova, a Massachusettsi Műszaki Intézet kognitív idegtudósa és munkatársai a Nature Neuroscience szaklapban publikálták eredményeiket a kísérletükről. A vizsgálat első felében egy negyven fős csoport tíz órán keresztül nem ehetett semmit. A nap végén az éhes tesztalanyoknak pizza és csokitorta képét mutatták, miközben az agyi tevékenységüket mérték.
A kísérlet második szakaszában a tesztalanyokat tíz órára elszeparálták mindenféle emberi kapcsolattól, sem élőben, sem virtuálisan nem kommunikálhattak másokkal. Utána olyan képeket mutattak nekik, amin emberek találkoznak vagy sportolnak, és szintén azt figyelték, hogyan reagál az agyuk.
Az eredmény egyértelmű volt: az agynak ugyanaz a része pörgött fel az étel és az emberek látványára is. A középagynak arról a területéről van szó, amit „motivációs központként” emlegetnek, és ami a dopamint, az örömérzetet kiváltó jutalmazó hormont termeli.
A kutatást vezető Tomova szerint ez a kísérlet empirikusan igazolja, hogy a magány érzése az éhséghez hasonló jel, ami azt jelzi az egyénnek, hogy valami olyan hiányzik, amire szüksége van az életben maradáshoz.

A tanulmány szerint így a társas érintkezés nem csupán megnyugtató vagy szórakoztató, hanem alapvető emberi szükséglet – amit komolyan kell venni.

A kutató kitért arra is, hogy a mostani járványhelyzetben, amikor a fizikai egészségünk megőrzésének kulcsa a távolságtartás, „fontos, hogy figyeljünk a helyzet társas dimenziójára is”. Szerinte a világ már a koronavírus előtt is „az elmagányosodás járványával” állt szemben, de a Covid-19 még inkább felerősítette ezt a folyamatot.
„Ha már egy napnyi egyedüllétre úgy reagál az agyunk, mintha egész nap böjtölnénk, az azt jelenti, hogy az agyunk nagyon érzékeny erre” – mondta Tomova. „Korábbi kutatások kimutatták, hogy ha tudatosan döntünk úgy, hogy egyedül akarunk lenni, az pozitívan hat a jólétünkre. Most viszont az emberek nem önként döntenek úgy, hogy elszigetelődjenek-e másoktól vagy sem. Vannak, akik ezt kevésbé bánják, másoknak viszont kifejezetten szenvedést okoz, hogy nem lehetnek társaságban.”

(Kiemelt képünk illusztráció. Forrás: Getty Images)