Képzeljük el, hogy van egy műsor, ami összeköti a generációkat – mármint évtizedeken át. Merthogy a szülők még gyerekként és aztán az ő gyerekeik is ugyanannak a mosolygós házigazdának a vendégei hétről hétre a képernyő előtt. Tekintet nélkül korra, nemre, bőrszínre és vallásra, amerikaiak nemzedékei emlékeznek jó szívvel arra, hogy kiskorukban Fred Rogers műsorát nézték a tévében. A Mister Rogers’ Neighborhood (azaz Rogers úr szomszédsága) 1968-tól 2001-ig futott, és a csúcson, a nyolcvanas évek közepén mintegy 1,8 millió háztartásban nézték.
Fred Rogers (1928–2003) amerikai televíziós személyiség portréja a 1980-as évek körüli „Mister Rogers szomszédsága” című televíziós sorozatból. (Fotó: Fotos International via Getty Images )
A presbiteriánus lelkészből tévéssé váló Rogers titka az volt, hogy őszinte derűvel és bájjal mutatta be a gyerekeknek, hogyan működik a világ. Az pedig, hogy ez egy oktató műsor volt, nem valamiféle fantáziátlan, száraz és szigorú dolgot jelentett. Rogers bábokat készített, dalocskákat írt, vendégeket hívott a stúdióban berendezett nappalijába és mesés szomszédságába, és együtt fejtették meg az emberi élet legkülönfélébb titkait. Hogy mi a szeretet, hogyan kezeljük jól, ha dühösek vagyunk, mi történik egy kórházban, hogyan dolgozik a postás vagy a pék, de azt is, hogyan lehet méltósággal veszíteni.
Mr. Rogers egyik lenyűgöző tulajdonsága az volt, hogy évtizedekig a korát megelőző bátorsággal és kedves nyíltsággal beszélt a gyerekeknek olyan témákról is, amik akkor a közvélekedés szerint nem voltak gyereknek valók – miközben a gyerekek nagyon is szembesültek velük.
Ilyen volt a válás; a hidegháború éveiben az, hogy mi az a nukleáris háború; vagy hogy micsoda a halál, és mi a gyász szerepe az életben. Mr. Rogers elmondta a kis nézőinek azt is, miért nagyon büszke rájuk, és hogy mindig emlékezzenek rá, hogy soha nem egyetlen esendőbb tulajdonságuk vagy rossz esemény határozza meg az egész személyiségüket.
Egy szó, mint száz, Mr. Rogers tényleg olyan volt, mintha valami jóságos mesebeli vagy angyali alak járna a valóságban. Igazi szeretnivaló és szeretettel teljes embernek ismerték, akinek nem voltak botrányai, sem életében, sem halálában nem derült ki róla semmi mocskos szennyes. Ellenben évtizedekig nagyon sokat adott a nézőinek.
És akkor jött Tom Hanks
Igazából nem meglepő, hogy Tom Hankst kérték fel, hogy játssza el Mr. Rogerst a róla szóló filmben. Tom Hanks ugyanis az egyik olyan hollywoodi sztárszínész, akiről tényleg el lehet hinni, hogy civilben is egy nagyon kedves és allűröktől mentesen közvetlen ember. A választás tehát tökéletes, az Egy kivételes barát című filmet pedig bátran ajánlom erre a szomorkás, november végi, decemberi időszakra – akár adventi néznivalónak is.
Az Egy kivételes barát nem életrajzi film, de a cselekményt valós események – egy újságcikk születésének körülményei – inspirálták, és inkább azt mutatja be, hogyan hatott Mr. Rogers az emberekre. A történet főhőse egy kiégett, cinikus újságíró, Lloyd Vogel (Matthew Rhys), akit a főnöke megbíz, hogy portrét kell írnia az akkor már élő legendának számító Mr. Rogersről. Vogel először tiltakozik, hiszen ő oknyomozó újságíró, aztán ezzel a hozzáállással lát neki a feladatnak: nem hiszi el, hogy Rogers tényleg ennyire jótét lélek, és mindenképpen le akarja leplezni, hogy valójában biztosan csaló vagy álszent.
Amikor viszont Rogers meghívja a stúdióba az újságírót, a találkozás Vogel számára sorsfordítónak bizonyul.
Az Egy kivételes barát egy csendes lélektani dráma, az ilyen jellemfejlődésről, nagy felismerésekről vagy mély lelki munkákról szóló filmekben pedig különösen fontos az erős színészi játék. Hogy elhiggyük, hogy a főhősben tényleg megtörténik a változás, illetve hogy elhiggyük, hogy az őt inspiráló ember, itt ugye Rogers, tényleg ennyire meghatározóan karizmatikus és nagy hatású. Szerencsére az Egy kivételes barát főszereplői helyt állnak, sőt, igazi jutalomjáték ez Tom Hanksnek, akit más díjak mellett Oscarra is jelöltek az alakításáért. Olyan pillanatokat köszönhetünk neki a filmben, amik a szívünk mélyére hatolnak, és bennünk is dolgozni kezdenek. De olyan emblematikus jelenetekben is tökéletesen feltalálja magát, mint Mr. Rogers műsorának nyitódala, aminek cipőstül, piros kardigánostul meghatározott koreográfiája volt évtizedekig:
A Vogelt alakító Rhys pedig sikeresen hozza azt a kellemetlen alakot, aki fokozatosan elnyeri az együttérzésünket. Azaz, hogy ez a megtört, illúzióit és reményeit vesztett ember, hogyan néz szembe fokozatosan a lelkében tátongó űrrel, a hosszú évek óta magával cipelt fájdalmakkal és hiányokkal. Vagy éppen az apává válás feladataival.
A megbékélés filmje ez.
A szülőkkel, akiket nem változtathatunk meg. A betegségekkel, amiket nem lehet visszafordítani. A halállal és a gyásszal, amiktől elmenekülni nem lehet, de szembenézni velük igen. Tom Hanks asszisztálásával Mr. Rogers pedig még egyszer megfogja a nézők kezét – a miénket is, és segít megtapasztalnunk, hogy mindehhez van elég erőnk. Azért javaslom bekészíteni a zsebkendőket.
Az Egy kivételes barát elérhető az HBO GO kínálatában.
(Kiemelt kép: Tom Hanks az Egy kivételes barát című filmben. Forrás: IMDb)
