Allen Stewart Konigsberg, vagy ahogy egy világ ismeri, Woody Allen 1935. december 1-jén született New Yorkban, a városban, ami nemcsak életének, de munkásságának is egyik állandó főszereplője. Héber iskolában tanult egy ideig, majd átiratkozott a Midwood High állami iskolába, ahol a beceneve „Vörös” volt, nem meglepő módon vörös hajszíne miatt. Barátai szerint, és persze Apropók nélkül című memoárja szerint is mindig stikliken törte a fejét, amik aztán általában bajba is sodorták, de végül mindig mindent megúszott. Kivéve a néhány éve újra kipattant egykori gyerekmolesztálási ügyet, aminek valósságát kívülállóként lehetetlen megállapítani, hiszen mindkét oldal meggyőző módon állítja saját igazát.

A kezdetek

Allen már kamaszként poénokat gyártott pénzszerzés céljából, 16 évesen írt először előadóművészeknek szöveget (akkor kezdte el a Woody Allen nevet használni). Kommunikációt és filmművészetet hallgatott a New York-i Egyetemen, amit gyorsan otthagyott, és később a City College of New Yorkban fejezte be tanulmányait. 19 évesen már darabokat írt a The Ed Sullivan Show számára, a The Tonight Show-nak vagy éppen Sid Caesar komikusnak. 1957-ben nyerte el az első Emmy-díját, majd Bob Hope, az ismert komikus szövegírója is lett. Prózákat és darabokat kezdett írni, majd kipróbálta a stand-up comedy műfaját, végül úgy döntött, hogy akár ő maga is előadhatja szerzeményeit. Hamarosan már népszerű alakja volt a Greenwich Village-i kluboknak és egyetemi campusoknak. „A halálfélelem egészen gyerekkorától elkísérte, a nagy kaszás nem hagyta sosem nyugodni, ahogy állandósult pesszimizmusa sem – írta róla Oravecz Éva Csilla a Nők Lapja Pszichében. – Nála a pohár mindig félig üres. Hipochonder a végsőkig, és fél a másvilág minden szereplőjétől: a haláltól, a szellemektől, a fantomoktól, a temetőktől és a síroktól.

Hogy ezeket az erős félelmeit és szorongásait legyőzze, Woody az írásba, a zenébe és a humorba menekült. Szorongásai és halálfélelme csak akkor térnek vissza, amikor abbahagyja a munkát, ezért azt a megoldást választotta, hogy soha nem hagyja abba.”

1965-ben Clive Donner rendező felkérte a Mi újság, cicababa? című film forgatókönyvének megírására, amelyben egy kisebb szerepet is eljátszott. Egymást követték a filmek, majd 1969-ben elkészült az első igazi Woody Allen film, amelynek a  forgatókönyvét is ő írta, ő maga rendezte és a főszereplőt, Virgil Starkwellt is maga alakította. A Fogd a pénzt és fuss! szenzációs alkotás volt, amit egy sor őrült sztori követett, de az igazi áttörést mégis csak az 1977-es Annie Hall című film hozta meg számára, aminek rendezéséért Oscar-díjat kapott. A neurotikus komédiaszerző, Alvy Singer és persze Annie Hall a filmtörténet meghatározó alakjai lettek, Woody Allen és Diane Keaton igazi nagybetűs ikonokká váltak. 

Diane Keaton és Woody Allen az Annie Hall forgatásán, 1977. (Fotó: United Artists/Courtesy of Getty Images)

Ez utóbbi köztudomású róla, ahogyan az is, hogy a fél világ elkönyvelte pedofil bűnözőnek, aki egyik nevelt lányát molesztálta, a másikat pedig elvette. A molesztálási ügyről valószínűleg soha nem fogjuk megtudni az igazságot, ami elég kellemetlen morális vívódásoknak teszi ki Allen rajongóit (elvégre hogyan álljunk hozzá egy alkotó életművéhez, ha az alkotóról kiderül, hogy szörnyeteg volt? A kérdést Roman Polanski esetére is le lehet fordítani, de éppúgy Picassóéra vagy Dalíéra, vagy egy sor olyan híres férfiéra, akiről kiderült, hogy nagyon is erőszakosak voltak).

Nevelt lány vagy nem nevelt lány

A szexuális zaklatási ügyek esetén, mivel azok gyakran sokáig nem kerülnek bíróság elé az áldozatok félelme, illetve a társadalmi támogatás hiánya miatt, a hatóságoknak igen nehéz dolguk van. Amikor 1992-ben Mia Farrow színésznő, Woody Allen exe előállt azzal, hogy a rendező szexuálisan molesztálta örökbefogadott kislányukat, Dylant, a páros épp egy kemény gyerekelhelyezési per közepén állt, hiszen nem sokkal korábban derül ki, hogy Woody Allen viszonyt folytatott Soon-Yivel, Farrow nevelt lányával. A gyerekmolesztálási vád ezzel az infóval együtt sokak számára elég volt, hogy Allent szörnyetegnek könyveljék el, hiszen

az az ember, aki képes a nála 35 évvel fiatalabb nevelt lányába beleszeretni, az bizonyára egy sor szörnyűségre képes. De valóban nevelt lánya volt?

Woody Allen és Mia Farrow színésznő 1980 óta voltak együtt, de tizenkét éven át nem csak hogy nem házasodtak össze, de még csak együtt sem éltek. Farrow két gyereket fogadott örökbe együttlétük alatt (a színésznőnek akkor már volt három vér szerinti gyermeke André Previn zeneszerzőtől, illetve három örökbe fogadott gyermeke is, egyikük volt Soon-Yi Previn, Allen későbbi felesége): Dylant és Mosest. Dylant és Mosest végül Allen is örökbe fogadta. Soon-Yit azonban nem, nem élt vele egy háztartásban, és több ember beszámolója szerint soha nem is vett részt a nevelésében. Hogy a 35 év korkülönbség vállalható-e vagy sem, azt mindenki saját ízlése szerint határozza meg, hiszen két felnőtt emberről van szó. De nem arról, hogy Soon-Yi az apát látta Allenben. A pár egyébként azóta is együtt van, két adoptált gyereket neveltek fel.

Woody Allen rendező és felesége, Soon-Yi Previn a 69. Cannes-i Filmfesztiválon, 2016. május 11. (Fotó: Stephane Cardinale – Corbis / Corbis via Getty Images)

Ellentmondásos vallomások

Allennek és Farrownak született egy vér szerinti gyermekük is, Satchel Farrow, akiről azonban sokan, még Mia Farrow is úgy gondolja, hogy jó eséllyel inkább Frank Sinatra fia, akivel Farrow saját elmondása alapján sosem szakított igazán. Satchel Ronan Farrow néven él és dolgozik, Pulitzer-díjas újságíró, aki azzal szerzett hírnevet, hogy cikksorozata igen sokat tett azért, hogy a Harvey Weinstein-ügy kirobbanjon, és mára megremegjen a befolyásos szexuális zaklatók teljhatalma. Ronannek, aki négyéves volt Dylan zaklatási ügye idején, határozott véleménye van arról, hogy mi történt: Dylan és Mia Farrow pártját fogja, és teljes mellszélességgel áll ki apja ellen. (Ronan Farrowról korábban ebben a cikkben írtunk részletesen – a szerk.) Majdnem sikerült is megakadályoznia Allen áprilisban megjelent önéletrajzi könyvének publikálását is, ami szerinte nem más, mint „a nagy hatalmú predátorok egyik önmosdató módszere”.

Az Apropók nélkül című memoár azonban megjelent, idén ősztől pedig magyarul is olvasható a Jaffa Kiadó gondozásában.

 Woody Allen ügynöke gyakorlatilag minden könyvkiadót felkeresett, és mindenhol visszautasították, végül az a Hachette kiadó jelentette meg, amelyik Ronan Farrow szexuális ragadozókról szóló könyvét is. A kritikák szerint nem egy jól sikerült könyv, ráadásul Allen elég keményen, sokak szerint gátlástalanul és undorító módon nekimegy benne Mia Farrownak, a rajongók számára mégis érdekes olvasmány lehet, ha egy kicsit jobban bele akarnak látni ennek a kétségtelenül zseniális elmének a történetébe.

Allen egyébként leszögezi benne, hogy reméli, nem a botrányra és a sztárpletykákra kíváncsiak az olvasók, mégis sokat megtudhatunk benne a a botrányról az ő szemszögéből is, sőt mint említettük, elég kemény dolgokat ír Mia Farrowról is.

Akiről egyébként nevelt fiuk, Moses is meglehetősen sok, aggodalomra okot adó információt mondott. Moses 14 éves volt a molesztálási ügy idején, amikor Dylan hét, Ronan Farrow pedig csupán négy. Moses ma terapeutaként dolgozik és azt állítja, hogy Allen nem követte el azt, amivel vádolták, az egészet a dühtől forrongó Mia Farrow tanította be a kislánynak. Dylan vallomásában már akkor ellentmondásokat találtak a szakértők, akik közül többen azt is elismerték, hogy könnyen lehet, hogy a sok-sok ismétléstől a kislány valós emlékké formálta a molesztálást akkor is, ha az valójában meg sem történt. (Sőt, a Yale New Haven Kórház gyermekek ellen elkövetett szexuális zaklatásokkal foglalkozó klinikájának pszichiáter szakértői szerint Dylant nem zaklatta szexuálisan Allen, a szakértői csoport abban azonban nem foglalt állást, hogy a család körül kialakult fokozott stressz, az anya felbujtása állhatott a háttérben.) Moses Farrow azt is nyilatkozta, hogy amikor az eset kipattant, akkor anyjuk már hónapok óta azt sulykolta a gyerekekbe, hogy Woody Allen egy szörnyeteg, így a testvérek nem is engedték volna kettesben elvonulni Dylannel. Ráadásul a férfi szerint Mia Farrow nemcsak büntette, de verte is gyerekeit, volt, hogy meztelenül kellett a szobában állniuk, sokszor csak rettegtek, mert nem tudták, mi lesz Mia következő lépése. Ezekre a nyilatkozatokra Dylan Farrow Mosest nevezte zavarodottnak.

Az ügy tehát máig tele van ellentmondásokkal, egy minden aspektusból tragikus családi dráma, amelyben elidegenedett testvérek gyökeresen ellenkező dolgokat mondanak, méghozzá mind igen meggyőzően és hihetően.

Vélhetően soha nem fog kiderülni az igazság, csak egyes emberek igazságait olvashatjuk. Az biztos, hogy Woody Allent sem korábban, sem azóta nem vádolták azzal, hogy bárkit is zaklatott volna, de ahogy tudjuk, egyetlen vád is elég ahhoz, hogy egy ember egész életműve megkérdőjeleződjön. Ami azonban biztos, hogy itt vannak velünk filmjei, illetve itt van a memoárja, amelyből sok részletet megtudhatunk abból, a rendező hogyan élte meg a dolgot. A könyv egyébként roppant szórakoztatóan indul (az ember felváltva hallja fejében Kern András és Woody Allen eredeti hangját), majd átmegy egyfajta önmosdatásba és dühös vagdalkozásba, ami egyrészt érhető (amennyiben tényleg hamisak az ellene felhozott vádak), másrészt pedig ijesztő is, hiszen mi van, ha igazak?

(Kiemelt kép: Getty Images)