Mi történt?

Hétvégén online tanácskozást tartottak a Telenor HiperSuli tanárai, akik a digitális oktatás során szerzett tapasztalataikkal segítik más pedagógus kollégák és a szülők alkalmazkodását. Az országos találkozó célja egy aktuális helyzetértékelés, tapasztalatcsere és az elkövetkező időszakra való felkészülés volt. A tanácskozás résztvevői olyan kérdésekkel is foglalkoztak, hogy mennyi figyelem várható el a tanulóktól, hogyan őrizhetik meg a gyerekek és a tanárok a mentális egészségüket ebben a helyzetben?

Miért fontos?

Ez az év igazolta azt, hogy a digitális oktatásban rejlő lehetőségek föltárása nem csak rendkívüli helyzetek idején fontos, a megszerzett – és megszenvedett – tudást be kell építeni a hagyományos pedagógiai módszerek közé.

Tovább olvasnál? Erről olvashatsz még:

• A digitális munkarend nem csak a tanárokat, hanem a gyerekeket is megviseli. A „hagyományos” online órák a figyelmük csökkenését is előidézhetik, de erre van megoldás.

Rendkívüli év volt ez az idei tanároknak, szülőknek és gyerekeknek egyaránt – a koronavírus-járvány következtében ugyanis a megszokott, rutinszerű rend márciusban felborult, és minden érintettnek szembe kellett néznie azzal a kihívással, amit a „home office” oktatás, vagyis, ahogyan már mindenki nevezi, a digitális oktatás jelentett. A magyar kormány diadaljelentésekben ünnepelte a rendszert, azt hallhattuk a kormányzati megszólalóktól, hogy a digitális oktatási rend egyenesen megújította a magyar oktatást. Pár hónappal később Orbán Viktor azonban elismerte, hogy legalább százezer gyerekhez nem jutott el a digitális oktatás a tavaszi hónapok alatt, mert ehhez nem voltak meg sem a használható eszközeik, sem az internetes elérésük. De ez csak a probléma egyik része. A digitális oktatásban óriási lehetőségek rejlenek, de ez nem afféle, egyik napról a másikra elsajátítható tudás, hanem tudatos felkészülés kell hozzá, kiváltképp a tanárok részéről, akik a hagyományos osztálytermi modellen edződtek. És bár érződik, hogy a kormány most mintha – épp a rendszer kiforratlansága miatt – ódzkodna a digitális oktatás újbóli, kötelező bevezetésétől, de tény, hogy a járványveszély még sok bizonytalansággal jár, nem lehet előre tudni, milyen lépéseket kell megtenni, és erre az iskoláknak, a tanároknak és a diákoknak is fel kell készülniük. Tegyük hozzá, nem csak a járvány miatt.

Kiaknázatlan lehetőségek

A digitális oktatásban rejlő lehetőségek ugyanis a hagyományos iskolamodellben is nagyon jól kiaknázhatók, miközben egyfajta szakítást jelentenek a frontális, megszokott oktatási módszerekkel, s e jelenlegi bizonytalan helyzet fölkészülési időszak is lehet erre – előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz ezeknek a módszereknek a magyarországi elültetése is.
A tantermen kívüli oktatás most csak a középiskolában kötelező, de sok esetben az általános iskolában is jellemző, hogy az osztály egy része – fertőzés vagy szülői óvatosság miatt – hiányzik. A HiperSuli tanárai egyetértenek abban, hogy a gyerekek alkalmazkodtak a hibrid rendszerhez, de az főleg a nagyobbaknál működik jól. Aki otthon van, a tavaszi állapotokhoz képest már sokkal rutinosabban jelentkezik be az órára, és úgy vesz részt rajta, mint a fizikailag is jelen lévő osztálytársai.
A tavaszi karantén időszakához képest az iskolák most sokkal inkább ragaszkodnak az órarendhez, de ez a gyerekeket fizikailag is jobban megviseli. Fáradtabbak és sokszor még a fejük is fáj a 6-8 óra képernyő előtt töltött idő miatt. A HiperSuli tanárai szerint ez egészségi kockázatot is jelent. A szakemberek ezért azt javasolják, hogy az iskolák alakítsanak ki úgynevezett digitális órarendet – vagyis, ahol ez megoldható, ne minden óra 45 percét kelljen képernyő előtt tölteni. A HiperSuli tanárai a gyerekek figyelmének fenntartása érdekében önálló vagy csoportos feladatokat kiadását javasolják.
Igaz, nem mindegy, hogy ez miként történik.
– Sok esetben – főleg a fiatalabb korosztályban – a tanári vezetés fontos a diákoknak. Nehezebben tudnak távoktatásban önálló munkát végezni, unalmas nekik, ha az óra csak arról szól, hogy feladatot kapnak, aminek a megoldásáról be kell számolniuk – közölte ennek kapcsán Koren Balázs matematikatanár, a HiperSuli program szakmai vezetője. – Segíthet a figyelem fenntartásában, ha az online tanóra minél több interakcióval zajlik, azonban itt is meg kell tartani az egyensúlyt. A közösen elvégzendő feladatok elsősorban a nagyobb diákok esetén lehetnek motiváló hatásúak – tette hozzá, azt is megosztva az online közösséggel, hogy az alsósok esetében sokszor nem lehet fenntartani a teljes osztály figyelmét online vagy hibrid oktatással. Ilyenkor jó módszer lehet az osztály felosztása, és egyszerre 4-5 fős csoportoknak rövidebb, félórás, sok interakcióval élvezetessé, színesebbé tett órákat tartani.

Fáradtság, leterheltség

Kétségtelen, hogy a tanárok és a szülők sokszor szembesülnek azzal, hogy a diákok fáradékonyabbak, ingerlékenyebbek, ami kihat a figyelmük kopására is. Ezzel kapcsolatban Tóth Dániel pszichológus azt mondta:
– A járványhelyzet felgyorsította a technológia és a közösségi média elterjedésének kedvezőtlen folyamatait. A fiatalok napi ritmusa, az iskola, sportolás, hobbi által fenntartott egyensúly sokszor szétesett már a karantén első szakasza alatt. Ennek hatására a gyerekek sokkal fáradtabban, kialvatlanabb állapotban kerültek vissza ősszel az iskolába, ahol most újra az online térbe kényszerültek. Ennek elkerülésére mindenképpen fenn kell tartani olyan időszakokat – akár egyéni, akár családi szinten –, amikor a gyerek ki tud kapcsolni, ott tudja hagyni a gépet.
Persze, nem csak a gyerekek leterheltek – a tanárok úgyszintén, hiszen sokszor elvárják tőlük, hogy mindig, minden platformon elérhetőek legyenek a diákok vagy a szülők számára. Ezt több iskolában az online órák számának korlátozásával szabályozzák, vagy például azzal, hogy házirendben rögzítik: a tanár 16 óra után nem köteles válaszolni a beérkező kérdésekre. – Saját egyensúlyunkat úgy tudjuk megőrizni, ha tisztában vagyunk korlátainkkal és képességeinkkel. Maguknak kell odafigyelni szükségleteinkre, arra, mennyi pszichés terhet viselünk el vagy mennyi alvásra van szükségünk – tanácsolta Tóth Dániel, hozzátéve: limitált a teher, amit az ember egyedül elvisel, ezért ha szükséges, mindenképp kérjünk segítséget.”

A tanárok egyik legfontosabb, az online oktatásban szerzett tapasztalata, hangzott el a tanácskozáson, a visszajelzés hiánya. Ahogy fogalmaznak: „nagyon nehéz szürke köröknek beszélni”. Sok helyen a diákoknak a jelenlétüket bekapcsolt kamerával kell igazolniuk, de ezt nem lehet általános elvárásként rögzíteni, mert nem mindenkinek állnak rendelkezésére a megfelelő eszközök. Sokszor nincs a családban webkamera vagy elegendő számítógép ahhoz, hogy több gyerek – és esetleg az otthoni munkát végző szülő – egyszerre tudja használni.
Az online oktatás ugyanakkor az internetes biztonság és a személyiségi jogok kérdésére is ráirányította a figyelmet. A kamerakép az otthoni környezetet is megmutatja – azt pedig a tanulóknak is érdemes megtanulniuk, hogy a magánéletüket ne osszák meg mindenkivel. A jelenlegi járványhelyzet, az erős online jelenlét amúgy is a magánélet és az iskolai lét határainak elmosódásával jár, ami a tanároknak, de a diákoknak is frusztráló lehet.
Ebben segíthet a különböző platformok virtuális háttér funkciója. Ennek célja ugyanis nem csak a szórakoztatás, hanem a privát szféra megőrzése is. Ahogy egy diák megjegyezte:
– Ha tudtam volna, hogy van ilyen funkció, rendet sem kellett volna raknom a szobámban.
Természetesen a tanár oldaláról is hasznos, hogy létezik olyan eszköz, amellyel el tudja takarni, amit nem szeretne megmutatni. Ez összhangban van az adatvédelmi szabályozás alapelvével, az adattakarékossággal is – azaz csak olyan adatot lehet továbbítani és tárolni, ami feltétlenül szükséges. A tanuló – vagy a tanár – szobája, privát szférája pedig nem ilyen.

(Kiemelt kép: Unsplash)