Mi történt?

Megjelent a Rosa Parks Alapítvány animációs filmje a roma emberek életének minden területét meghatározó kirekesztésről.

Miért fontos?

A magyarországi romákról szóló animációs film történelmi kontextusba helyezve teszi érthetővé a romák társadalmi kirekesztésének természetét. A film bemutatja, hogy a romák többsége hátrányt szenved az oktatásban, lakhatásban, foglalkoztatásban, egészségügyben, és elmeséli, miért élnek – a nem romákhoz képest – nagyobb szegénységben. Az animációt a Budapesti Metropolitan Egyetem Animációs tanszékének docense, Kiss Melinda rajzolta.

Tovább olvasnál? Erről lesz még szó:

• Bemutatjuk a film sztoriját.
• Megkérdeztük az ötletgazdákat, mi motiválta őket a film elkészítésére.

A film története két kisfiú, a roma származású Jani és a nem roma Tomi életén keresztül mutatja be, hogy miért különböznek egy roma és egy nem roma gyerek életkilátásai már a születésük legelső pillanatától kezdve. Miért van az, hogy az egyiknek szinte esélye sincs arra, hogy kikapaszkodjon abból a szegénységből, amelyben generációkon átívelően élt a családja. Kende Ágnes szociológus, a Rosa Parks Alapítvány munkatársa, és a kezdeményezés ötletgazdája azt mondja, nem az volt a cél ezzel a filmmel, hogy a többségi társadalom lelkiismeretére hasson. Az emberek többsége egyenként ugyanis tehetetlen, abból pedig, hogy a saját gyerekeiknek a legjobbat akarják, még nem következik, hogy a nehezebb sorsú gyerekeket vissza akarnák lökni a szegénységbe. – Úgy gondoljuk azonban, hogy a rendszerszintű rasszizmus összetett jelenségének megértése közelebb visz az elfogadáshoz. Reméljük, hogy aki megnézi a filmet, legalább egy kicsit fogékonyabbá válik a helyes irányba mutató állami vagy civil kezdeményezésekre. Ezektől most nagyon messze vagyunk, de ez egy olyan út, amin előbb-utóbb végigmegyünk, és fontos, hogy az emberek befogadóbbak és toleránsabbak legyenek a romákkal szemben – fejti ki Kende Ágnes.
A magyar film ötletét egy amerikai animációs film adta, ami közérthető módon magyarázza el a feketékkel szembeni rendszerszintű rasszizmus következményeit. „A film sok ember összefogásából jött létre, és külön öröm a számunkra, hogy Ónodi Eszter, a Katona József Színház színésznője kölcsönözte hangját a filmünkhöz” – fogalmaz az Alapítvány vezetője, Kegye Adél ügyvéd.

Azért is fontos ez a kezdeményezés, mert kísérletet tesz arra, hogy megértesse, miért vannak szinte minden területen nehezebb helyzetben a romák. Egy tavaly publikált kutatás szerint „míg az általános magyar populációban a 65 éven felüliek aránya 20 százalék körül van, addig a magukat cigánynak vallóknál ez mindössze három-négy százalék”. Ádány Róza, a kutatás vezetője a Magyar Nemzetnek elmondta, hogy egy egészségvizsgálat közel ezerfős roma mintájában összesen 27-en voltak, akik elmúltak 65 évesek, közülük mindössze négyen férfiak. – Azt mondhatjuk, nagy szerencse kell ahhoz, hogy egy cigány férfi megélje a 65 éves kort – összegezte az eredményeket Ádány Róza.
Hasonlóan szomorú kép rajzolódik ki az oktatás terén is. Az Európa Tanács októberben nyilvánosságra hozott jelentése szerint

az egyik legégetőbb probléma a korai iskolaelhagyás és az iskolai szegregáció.

Ez utóbbival kapcsolatban az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított Magyarországgal szemben. Az eljárás még folyamatban van. Az iskolai szegregáció kérdéséről a legutóbb a gyöngyöspatai roma gyerekek kártérítési ügye kapcsán alakult ki nagy vita a nyilvánosságban. A bíróság bizonyítottnak látta, hogy a helyi iskolában a gyerekeket származásuk alapján válogatták külön osztályokba. Emiatt a diszkriminációt létrehozó, és fenntartó iskola (mögötte pedig az intézmény működéséért felelős önkormányzat illetve az állam) anyagi felelősséggel is tartozik a hátrányt elszenvedő gyerekek felé. A közvélemény egy része felháborodott, hogy az érintett diákok kártérítést kaptak. Pedig az iskolai szegregáció a diszkrimináció egyik legsúlyosabb formája, s az érintett gyermekek jogainak súlyos megsértése. Túl azon, hogy az olyan iskolákban, ahová csak hátrányos helyzetű roma gyerekek járnak, sokkal rosszabb az oktatás színvonala, az is mély sebeket okoz a gyerekeknek, hogy bőrszínük miatt elkülönítik őket többségi társaiktól. Az ilyen iskolákban annyira rossz az oktatás minősége, hogy az innen kikerülő tanulók alapkompetenciái – írás, olvasás, számolás – annyira hiányosak, hogy szakmát sem tudnak tanulni. Az iskolai kudarcok vezetnek oda, hogy végzettség nélkül, vagy nagyon gyenge szakiskolai bizonyítvánnyal kezdik el a felnőtt életüket. Ha viszont valakinek nincs versenyképes szaktudása, akkor nem fog tartósan munkát, megélhetést találni, és nem marad számára más, mint a bizonytalan és rendkívül alacsony keresetet biztosító közmunka, vagy a segély.
Márpedig – túl az emberi jogi szempontokon – a többségi társadalomnak is az az érdeke, hogy a hátrányos helyzetű honfitársai kiemelkedjenek a szegénységből, és adófizető polgárokká váljanak.

(Kiemelt kép: nőklapja.hu Forrás: Láthatatlan Tanoda)