Ha valamikor, akkor ennek az embert próbáló évnek a végén biztosan szükségünk van olyan inspiráló emberekre, mint Madonna Buder, aki idén töltötte be a 90. évét. Madonna Buder egy amerikai katolikus apáca, aki mellesleg a mai napig aktív sportoló, triatlonversenyeken indul. Nem is sikertelenül: negyvenöt alkalommal teljesítette a teljes távú Ironmant, ami nem kevesebb, mint 3,8 kilométer úszásból, 180 kilométer kerékpározásból és 42 kilométer futásból, vagyis egy teljes maraton lefutásából áll. Madonna Budernek ez a táv még bőven 80 felett sem okozott gondot.
Élete során összesen több mint 325 triatlonversenyen indult, ami különösen annak fényében nagy szó, hogy az intenzív sportolást és a versenyzést csak 48 évesen kezdte el, a triatlonba pedig 52 éves korában szeretett bele.
Madonna Buderről és különleges teljesítményéről egészen 2016-ig főleg az Egyesült Államokban hallottak, ekkor azonban a Nike a riói olimpiára időzítve forgatott vele egy vicces reklámfilmet, és a sportoló apáca világhírű lett. A filmbeli narrátor, egy fiatal férfi egyfolytában aggódik az apáca egészsége miatt, hogy bírje-e az extrém terhelést. Végül Buder így vág vissza neki az Ironman verseny rajtjánál: „Ha az első negyvenöt nem ölt meg, ez sem fog!”
Érdekes módon éppen a reklámmal szerzett hírnév az, ami legtöbb fejtörést okozza neki, ugyanis a kemény edzésekkel ellentétben ezt a folyamatos érdeklődést nem igazán tudja megszokni. Mostanra azonban egyre ügyesebben használja az ismertséget, természetesen arra, hogy jó ügyekre hívja fel a figyelmet, ilyeneket támogasson vele.
A Vasnővér beindul
Madonna Buder a Missouri állambeli St. Louisban született 1930-ban, akkor még Marie Dorothy Budernek hívták. Emlékei szerint már gyerekkorában is azt kérdezgette tőle az anyja, hogy miért nem viselkedik a korának megfelelően. „Hát úgy néz ki, hogy soha nem sikerült a koromnak megfelelően viselkednem” – mondja mosolyogva egy róla készült kisfilmben. Már 14 éves korában tudta, hogy apáca akar lenni, és 23 éves korában be is lépett a Jó Pásztor Szeretetéről Nevezett Miasszonyunk Kongregációba. Csakhogy lázadó szelleme nem csak a sportban mutatkozott meg: 1970-ben, amikor negyvenéves volt, több tucat társával együtt úgy döntött, hogy kilép a rendből. Létrehoztak egy ökumenikus közösséget Nővérek a Keresztény Közösségért (Sisters for Christian Community) néven, azóta ebben szolgál.
Ebben a közösségben a tagok más katolikus közösségekhez hasonlóan a szegénység, a cölibátus és az engedelmesség evangéliumi fogadalmai szerint élnek, mégis nagy önállóságot kapnak a szolgálatuk során. Minden tag teljesen önellátó, vagyis felelős azért, hogy maga finanszírozza szolgálatának költségeit, személyes szükségleteit, lakhatását, orvosi ellátását és nyugdíját. Minden tag képzettsége, érdeklődési köre és a körülötte élők szükségletei szerint határozza meg, hogy miként akar szolgálni. Az esetek nagy többségében a szegényeket és más segítségre szoruló csoportokat szolgálnak. Madonna Buder többek között börtönökbe jár lelki segítséget nyújtani.
48 éves korában a lelki vezetője, John atya tanácsára kezdett sportolni. A pap azt mondta neki, hogy a rendszeres sport felrázza a testet, a lelket és a szellemet is, ugyanakkor segít a nyugalom és a relaxáció elérésében is. Buder négy évnyi szabadidős sport után, 52 évesen indult el első triatlonversenyén, és 55 éves volt, amikor első Ironman versenyét is teljesítette. Lassan ráragadt az Iron Nun, vagyis a Vasnővér becenév. Ez többek között olyan eredményekkel vívta ki, mint a 2006-os Hawaii Ironman, amelyet teljesítve 76 évesen ő lett a legidősebb nő, aki valaha teljesítette a távot, mindezt ráadásul a 17 órás szintidőn belül.
„Vallásosan edzek”
Később folyton felülmúlta saját korábbi teljesítményét, és ahogy idősödött, úgy kellett miatta új kategóriákat, például a 80 év feletti nőkét, bevezetni az Ironman versenyeken. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy sportolóként ne került volna szembe számos nehézséggel. Ahogy szinte mindenkit, őt is utolérték sportsérülések, és a hosszútávú versenyekkel járó képtelen helyzetek is.
Volt olyan, hogy az úszódresszével támadt gond miatt kellett feladnia egy versenyt, és olyan is, amikor csak pár másodpercen múlt, hogy nem tudott teljesíteni egy szintidőt. Mindez azonban soha nem szegte a kedvét, emiatt nem hagyta abba az edzéseket. „Vallásosan edzek” – mondja magáról.
Amikor a sikerről kérdezgetik, azt mondja, hogy nála először az álom van meg, majd abból lesz a vágy, hogy elérje a kitűzött célt. A vágyból elszántság, majd fegyelem lesz, végül megszületik a végső elhatározás, hogy meg meri és meg tudja csinálni, amit elhatározott. Mostanra a világon rengeteg sportolónak, idős vagy idősödő embernek jelent inspirációt, amit ő még mindig kétkedve fogad. „Nem nagyon értem, hogy miért vannak annyira oda értem. A tehetségemet Istentől kaptam, és kötelességem kibontakoztatni. Nem annyira magam miatt, hanem azokért, akiket ezzel ösztönözhetek.”
