Galériánkra kattintva ízelítőt kaptok a Nők Lapja 2020/53. számának tartalmából:
Vég(r)e 2020!
„Annyira jó, hogy ha valamit venni akarsz, rákeresel a neten, és ki sem kell mozdulnod, meg is tudod rendelni” – mondja a fiam. „De én ezt nem szeretem. Én semmiről sem tudom eldönteni egy fotó alapján, hogy igazán tetszik-e. Talán még egy mosogatógépről sem. Nekem még a díszpárnahuzaton is végig kell simítanom a kezem, hogy érezzem az anyag finomságát.”
Azt hiszem, ehhez hasonló beszélgetés minden családi asztalnál elhangzott már, korosztályok, illetve nemek szerint mások a szokásaink. Úgy tapasztaltam, a férfiak például kevésbé szeretnek hosszan vásárol(gat)ni.
De azért vannak témák, amikben egyetértünk. Nálunk télen például ilyen a vasárnapi marhahúsleves.
Ezzel a mondattal biztosan népszerűtlen leszek a vegánok körében, ahogy a kizárólag interneten vásárlók is döbbenten szembesülnek az oldschool gondolkodásommal. Néhány évvel ezelőtt a shoppingolás trendi volt, ma már inkább a fotelből rendelni az. Sőt, az újrahasznosított vintage darabok jönnek divatba itthon és a tengerentúlon, mert a fast fashionnek túl nagy az ökológiai lábnyoma. Tehát, elő anyu régi holmijaival?! De mi lesz akkor a divatiparral? És velünk, akik szeretjük nézegetni, felpróbálni a holmikat? Sőt (nyomtatott) könyvet is olvasunk, miközben már van e-book. És mi lesz az érző fákkal? Sőt, nem a neten akarjuk etetni a virtuális állatokat, hanem igazi kutyát szeretné(n)k. Persze, ezen is megy nálunk a vita, hogy kicsi legyen, vagy nagy; szánhúzó, ami engem repítene végig az utcán a pórázon, mint Frakk Károly bácsit; vagy inkább olyan aranyos kiskutya, amit régen öreg hölgyek, aztán pedig divatból a fiatalabbak kezdtek magukkal cipelni (a táskájukban). Mert meg akarjuk élni az életünket, netestül, könyvestül, magazinostul, kutyástul-macskástul, színesen-szagosan, utólag azt sem bánva, hogy orra estünk. Igen, ez az év éppen ilyen volt… De már leírni sem merem azt a szót, ami mindent megváltoztatott… pedig az lett az Év szava. Szerencsére nem nekem kell megválaszolnom a kérdéseket. Mindannyian loholunk a boldogság után, ki gyalog, ki sportkocsin vagy villamoson, szinte semmiről sem fogjuk ugyanazt gondolni, ugyanakkor egymás véleményét, gondolatait tiszteletben tartva léphetünk át az új évbe. Tartsanak velünk lapunk hasábjain, igazi, nagy kaland lesz, sok nevetéssel. BÚÉK minden kedves olvasónknak!
Eszes Andrea, vezetőszerkesztő
