Az utóbbi években egyre több szó esik arról, hogy Hollywoodban mennyire rosszul bánnak a nőkkel. A példákat hosszan sorolhatnánk a Harvey Weinstein-ügytől a még mindg rendkívül kevés női rendezőn át egészen addig, hogy negyven fölött milyen kevés jó lehetőség jut még azoknak a színésznőknek is, akiket addig elkényeztettek szerepekkel.

Egy kivétel azonban egészen biztosan akad, a háromszoros Oscar-díjas Meryl Streep, aki még hetven felett is jobbnál jobb szerepeket kap. Szinte egyedülálló jelenség Hollywoodban, hogy a karrierje egy kicsit sem tört meg azzal, hogy középkorú, majd idős nő lett.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy decemberben két filmje is kijött, a Netflixen a The Prom – A végzős bál című musical, az HBO-n pedig a Szabad szavak. Bár az előbbi tűnik sikeresebbnek, Magyarországon is a Netflix tíz legnézettebb tartalma közé került, az utóbbi sokkal jobb film. A Szabad szavakban Meryl Streep ismét Steven Soderbergh-el, a Traffic, az Ocean’s-filmek és a mostanában sokat emlegetett Fertőzés rendezőjével dolgozott együtt. Korábban a Panama-aktákról szóló Pénzmosót készítették együtt, most viszont egy sokkal személyesebb filmet forgattak, ami sokkal jobb is lett, mint a Pénzmosó.

A Szabad szavak főhőse a sikeres író, a Pulitzer-díjas Alice Hughes (Meryl Streep), aki megint elnyert egy rangos irodalmi díjat. A díj átvételéhez Európába kell utaznia, de repülni nem hajlandó, ezért az ügynöke, Karen (Gemma Chan) egy hatalmas óceánjáróra szerez neki jegyeket. Alice ugyanis nem utazik egyedül, magával viszi két régi, egyetemi barátnőjét, Susant és Robertát (Dianne Wiest és Candice Bergen) és az unokaöccsét (Lucas Hedges) is. A film ennek az utazásnak a története, amire szinte senki nem érkezett hátsó szándék nélkül. 
Alice út közben is az új könyvén dolgozik, de nem megy neki az írás. A kiadója már nagyon várja a szöveget, annyira, hogy az ügynöke is hajóra száll, hogy rajta tarthassa a szemét a nehezen készülő művön. Az egyik régi barátnő, Roberta pedig amellett, hogy férjet próbál fogni a hajó jómódú utasai közül, szintén határozott céllal érkezett: számon akarja kérni Alice-t, mert úgy érzi, hogy egykori barátnője első, kirobbanó sikerű könyve tönkretette az életét.

A Szabad szavak egyfelől azt a más filmekből, például Woody Allen vagy Olivier Assayas munkáiból ismerős dilemmát járja körül, hogy egy író vagy bármilyen alkotó ember mennyire használja, használhatja fel a saját és a környezete életét a műveihez.

Joga van-e bárkinek ahhoz, hogy mások döntéseiből, örömeiből vagy bánatából sikert kovácsoljon a maga számára? Kit illet a dicsőség és a haszon, ha ez mégis megtörténik? A filmkészítésről tudjuk, hogy csapatmunka, de Steven Soderbergh szerint az írás sem lehet teljesen magányos tevékenység. És ha így van, akkor nem mindegy, hogy hogyan vonnak be a szerzők másokat.
A film másfelől szembeállítja elit- és a tömegkultúrát, az Alice által képviselt magas irodalmat a krimik népszerűségével. A hajón utazik ugyanis egy másik, rendkívül sikeres, és Alice által mélyen lenézett író, aki a hosszasan kínlódó írónővel ellentétben általában három hónap alatt készül el egy könyvvel. Ha valaki, akkor Soderbergh jól ismeri ezt a szembenállást: maga is sokáig felváltva készített hollywoodi tömegfilmeket és inkább művészfilmeknek nevezhető, jóval kisebb költségvetésű és kisebb közönségnek szóló alkotásokat. A Szabad szavak tanulsága szerint viszont felesleges effajta megkülönböztetést tenni, mert a két világ között közel sincs akkora eltérés, mint ahogy azt például Alice feltételezi.

A Szabad szavak érdekessége, hogy jelentős részben improvizációval készült. A történet keretei adottak voltak, a szereplők tudták, hogy nagyjából hova kell eljutniuk, de hogy pontosan mit fognak mondani, az már rajtuk múlt.

A színésznők félelmetesnek nevezték ezt az élményt, de valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz a különleges hangulathoz, amit a Szabad szavak áraszt. Ahogy az is, hogy valóban egy óceánjárón forgattak, ahol a rendező-operatőr-vágó Soderbergh már a forgatás alatt el is kezdte összerakni a filmet, és ennek megfelelően alakítani a további jeleneteket. Talán a különleges munkamódszer eredménye is, hogy bár a filmben nem történik semmi egetrengető, csak emberek beszélgetnek egymással egy hajón, mégis szinte azonnal beszippantja a nézőt. Az pedig külön öröm, hogy a Szabad szavak azt is bebizonyítja, hogy hetven feletti nőkről is lehet érdekes, sőt, izgalmas filmet készíteni. Merly Streep pedig több mint negyven év filmezéssel a háta mögött is tud olyan arcot mutatni, amilyet még nem láttunk tőle.