Vannak pop/rock zenészek, vannak pop/rocksztárok és vannak popkulturális ikonok. Amíg az első gyakorlatilag bárki lehet és a másodikhoz sem kell sok némi szerencsén, jó menedzseren és pénzen, illetve ezek együttállásán kívül, addig a harmadik kategória igazi zsenialitást kíván. A 20. század végének és a 21. század elejének egyik legfontosabb popkulturális ikonja kétségtelenül David Bowie volt, de ennél is több volt, simán csak nagybetűs IKON. Ahogy egyik dala alatt áll egy kommentben a Youtube-on: David Bowie wasn’t cool, cool was David Bowie. Vagyis David Bowie nem kúl volt, a kúl volt David Bowie. És talán ennyi elég lenne róla születésének 74., illetve halála ötödik fordulóján. De azért ne álljunk meg itt. 

David Bowie Londonban, 1947. január 8-án született David Robert Jones néven. Nevét azért változtatta meg, hogy ne tévesszék össze a The Monkees énekesével, Davy Jonesszal. Vezetéknevét, a Bowie-t az Alamo-erőd ostromának hősétől, James Bowie-tól, valamint híres vadászkésétől (Bowie knife) „kölcsönözte”. Sok évtizedet átívelő pályafutása során többször is új zenei trendek előfutárává vált, zenei újításait külsejének és személyiségének megváltoztatásával ötvözte, ezzel érdemelte ki „a pop kaméleonja” elnevezést. Életéből, vagyis pályafutásának korai időszakából filmet is forgattak: a Stardust című mozit a San Diegó-i Nemzetközi Filmfesztiválon mutatták be (a szakmai premierre eredetileg a New York-i Tribeca fesztiválon került volna sor áprilisban, ám a járványhelyzet miatt az a rendezvény elmaradt), elvileg idén lesz elérhető a nagyközönség számára. A film az 1971-es első amerikai turnéjára koncentrál, arra az időszakra, amelyből nem sokkal később a legendás alteregó, Ziggy Stardust született. A Stardustot Gabriel Range rendezte, David Bowie-t az angol költő-színész-zenész Johnny Flynn alakítja. A film elkészítéséhez azonban Bowie családja nem járult hozzá, így a róla szóló filmben egyetlen David Bowie-szám sem csendül fel.

(Tiefenthaler Eszter vezető szerkesztő számára a Mick Jaggerrel közös Dancing in the Street a legnagyobb kedvenc a Bowie-életműből. A dal egyébként egy feldolgozás, az eredetit Marvin Gaye, William „Mickey” Stevenson és Ivy Jo Hunter írta és 1964-ben lett híres a Martha and the Vandellas előadásában, a poptörténelembe mégis a duó 1985-ös verziója vonult be.)

Természetesen rengeteg néhai rock- és popzenész előtt tiszteleg a kultúra a mai napig, de Bowie egészen más szinteken mozog. Hatalmas és visszavonhatatlan hatással volt nemcsak a zenére, de a divatra, a művészetekre, sőt még a technológiára és a társadalomra is, hiszen generációk számára tette lehetővé, hogy megtalálják és elfogadják magukat. Kultúrára gyakorolt ​​hatása felfoghatatlan, ha a szexualitással és a nemekkel kapcsolatos diskurzus előmozdításáról van szó, gender-fluid művészeti előadásai és alteregói a művészet és gondolkodás minden területén visszaköszönnek. Egy olyan korszakban, amikor lenézték a melegeket, Bowie 1972-ben kijelentette, hogy meleg (néhány évvel később egy Rolling Stone magazin cikkben azt mondta, hogy élete legnagyobb hibája volt volt ezt mondani, de utána is folyamatosan megkapta a kérdést, noha két felesége is volt, a másodikkal, Imannal haláláig együtt volt, lányuk, Alexandria Zahra Jones már 21 éves lesz, első házasságából származó fia, Duncan Zowie Haywood Jones pedig az 50-et tölti be 2021-ben.) Folyamatosan címkézte magát, majd ellent mondott saját címkéinek, ezzel is bebizonyítva, hogy ezeknek semmi értelme.

Az internet pionírja

Nem vicceltünk azokkal a sorokkal, amikor azt írtuk, a technológiában is újító szerepe volt. 1998-ban, amikor a zenészek még épp, hogy fenn voltak az interneten, David Bowie elindította saját internetes szolgáltatását, a Bowie-netet.

A platformon nemcsak rengeteg exkluzív tartalom volt, de magával a zenésszel is többféleképpen kapcsolatba lehetett lépni, akkor egészen egyedülálló módon az interneten keresztül próbált közösséget építeni.

A BowieNet az USA-ban és az Egyesület Királyságban internetszolgáltatóként is működött az akkori piacvezető AOL riválisaként. A felhasználók havidíjért cserébe még egy @davidbowie.com végű emailcímet is kaptak, illetve exkluzív hozzáférést hangfelvételekhez, videókhoz, de még csetszobákhoz is, ahol az énekes többször maga is megjelent. Bowie komponálta meg a világ első kiberdalát ezen a platformon. Megkérte rajongóit, hogy küldjenek be dalszövegeket zenéjéhez, amelyre több mint 80 ezren reagáltak. A dalt végül 360 fokos, interaktív videóként vették fel, erre is meghívta néhány rajongóját.

(Sors Rita multiplatform-szerkesztőnk legnagyobb favoritja a The Rise and Fall of Ziggy Stardust and the Spiders from Mars című, 1972-ben megjelent konceptalbum egyik dala, mégpedig az It Ain’t Easy.)

A szám címe What’s Really Happening? és az ‘hours… című albumon hallható. Az újításoknak ezzel még nem volt vége: BowieWorld néven 3D csetfelületet is futtatott, de már három évvel korábban, 1995-ben az Outside című albumához írt egy szoftvert, a Verbasizert: egy programba mondatokat tudott táplálni, amiből az véletlenszerűen szavakat választott ki – ez inspirálta a zeneszerzőt a dalszövegírásban. Ezek után talán nem is meglepő, hogy ő volt az egyik első művész is, aki csak az interneten elérhető számot adott ki: a Telling Liest 300 ezren töltötték le, mielőtt fizikai adathordozón is megjelent volna. A BowieNet 2006-ig működött.

(Békefi Eszter művészeti vezető nem akkora Bowie-rajongó, mint a szerkesztőség többi tagja, de azért neki is van kedvence. Mégpedig a Space Oddity című címadú dal, amelyet 1969-ben rögzített Bowie. A számot Stanley Kubrick filmeposza, a 2001: Űrodüsszeia inspirálta.)

Mindenre hatással volt

Drasztikusabban változtatgatta stílusát, mint bármelyik zenésztársa, folyamatos átalakulása mindig szeizmikus hatással járt, gyakorlatilag kulturális váltásokat eredményezett, ahogyan újra és újradefiniálta, mit is jelent rocksztárnak lenni. A glam rock, a hard rock, a folk, a pop ugyanúgy táplálkozott stílusából, zenéjéből pedig mai is megihletődnek olyan műfajok is, mint a mai hip-hop – rengeteg rapszám kölcsönözött már David Bowie dalaiból úgynevezett sample-öket, vagyis mintákat.

Az egyik leghíresebb példa erre Vanilla Ice örök slégere, az Ice Ice baby, amelynek zenei alapját Bowie és a Queen közös dalából, az Under Pressure-ből kölcsönözte.

(Ha érdekel, pontosan hány előadó – a legismertebbektől az undergroundig – vett mintát Bowie számaiból, nézd meg a whosampled.com oldalt, amelynek gyűjtése 37 oldalon keresztül tart.) Ha nincs David Bowie, nincs Marilyn Manson, de Bowie így vagy úgy még a grunge és a rock keményebb műfajaira is hatással volt (a Nirvana híres MTV Unplugged fellépésének egyik legnépszerűbb dala, a The Man Who Sold the World David Bowie 1970-es albumának címadó dala), hogy az elektronikus zenéről ne is beszéljünk, amelyben sokkal egyértelműbbek hatásának jegyei, hiszen ő emelte be a mainstreambe az akkor még inkább csak az undergroundra jellemző kísérletezgetéseket.

(Rimóczi Ancsa social media szerkesztőnk nagy kedvence a Rebel Rebel című dal, amely a Diamond Dogs című, 1974-es album első kislemezeként jelent meg.)

Több mint négy évtizeden átívelő munkássága még azokat is inspirálja, akik nem is tudják, hiszen gyakorlatilag minden, ami ma popkultúra, annak köze van Bowie-hoz. Zenéjét és folyamatosan változó külsejét lehet nem szeretni, de figyelmen kívül hagyni semmiképp.

A búcsúdal

A 2003-as Reality című albumának turnéján Bowie szívinfarktust kapott, a koncertsorozata félbeszakadt, az énekes pedig tíz éven át csak nagyon szórványosan adott életjelet magáról, maximum egy-egy vendégéneklés, vagy egy-egy váratlan színpadi vendégmegjelenés erejéig láthatta/hallhatta a közönség. Ezért is volt nagy meglepetés, amikor 2013-ban váratlanul megjelent a The Next Day. Az album hatalmas visszhangot váltott ki, sokak szerint ez volt Bowie legjobb lemeze a 80-as évek óta. Utolsó munkáján, az elementáris erővel ható Blackstaron már betegen, szinte az utolsó leheletével is dolgozott (18 hónapon keresztül küzdött a májrákkal), Tony Visconti producer szerint Bowie szándékosan a hattyúdalának szánta az albumot – így lehet tehát műalkotássá tenni nemcsak egy életet, de saját halálunkat is. A lemez 2016. január 8-án jelent meg, 69. születésnapján, két nappal a halála előtt, és ez talán a legbátrabb, legkevésbé popos anyag a zenész életművében. Mivel megjelenése után két nappal Bowie halott volt, sokan azóta is a túlvilágról hozzánk szóló próféta kinyilatkoztatásának tartják a rejtélyesen furcsa, nyomasztó, mégis felemelő lemezt. Valóban az egyik legerősebb albuma, a Lazarus című dal és klipje pedig jóval több, mint popzene. Nekem személyesen talán ez a legnagyobb kedvencem tőle.

Kiemelt kép: Getty Images/nőklapja.hu