Nem tudom, mások hogy vannak vele, de nekem kevés dologtól megy fel a vérnyomásom annyira, mint a papírszeméttől. A lakóterem nagy részében sikeresen alkalmaztam már a Marie Kondo által javasolt szelektálási és tárolási módszereket, de a papírok eddig rajtam is kifogtak. Persze azért is, mert a férjem már eleve több banánosdoboznyi irattal érkezett a házasságba: ő még nálam is jobban irtózik tőlük, és a módszere az, hogy mindent besuvaszt egy mappába, majd amikor az megtelik, a mappát besuvasztja egy dobozba és nyit egy újabb mappát. A kényszeres gyűjtögetőkkel (amely egy pszichés betegség) ellentétben én kényszeresen rettegek a kacattól – lehet, hogy ennek is van már szakirodalma, majd utánanézek. A tavalyi lezárások alatt elszántam magam, és végre átvergődtem a papírhalmon, megszabadultam a feleslegtől, illetve arra is rájöttem, mit kell tennem ahhoz, hogy soha többé ne gyűljenek fel ennyire. A következőkre jöttem rá, Kondo segítségével, persze!
Dobjunk ki mindent!
Ezt javasolja a rendrakás nagyasszonya, és nekem muszáj egyetértenem vele.
Bármennyire is aranyosak a gyerek által kivagdosott és kiszínezett papírállatkák, hosszú távon nem adnak akkora örömet a családnak, mint amennyi bosszúságot okoz a tárolásuk, így azokat, amikről a gyerek már elfeledkezett, könyörtelenül kidobom.
Csak a kivételesen jól sikerült alkotások maradtak, a többi rajzot beszkenneltem, majd ment a szelektív gyűjtőbe. A lányom is elfogadta ezt, hiszen így meg is marad, és a bolygóra is vigyázunk.
A többi papír esetében elég azt tudni, mit mennyi ideig kell tárolni. Az alapokmányok (anyakönyvi kivonatok, stb.) persze maradnak, és a munkaszerződések is. A csekkszelvényeket egy évnél tovább nem érdemes őrizgetni, az adóbevallásokat pedig hivatalosan öt évig kell tárolni – cégek esetében is.
Váltsunk digitálisra!
A közüzemi számlák legnagyobb részét ma már lehet digitálisan rendezni – megéri ráfordítani azt a néhány percet, amíg regisztrálunk online vagy telefonos segítséggel az ügyfélszolgálaton. Elmondhatatlanul nagy megkönnyebbülés, hogy nem érkezik több sárga csekk, a hozzá járó papírszámla és reklámanyag. A banki folyószámla-kivonatok is online érkeznek, és mivel mostanában szinte csak online vásárolunk, az áfás számlák is elektronikusan jönnek és mennek is tovább a könyvelőnek.
Kategorizáljunk és tároljunk annak megfelelően!
Marie Kondo eredetileg három kategóriát javasol, nálunk ez négyre bővült, de így is működik. A mi kategóriáink a következők:
Függőben levők
Ide megy minden olyan irat, ami elintézésre vár: az óvodai papírok, amiket ki kell tölteni, hivatalos levelezés, aláírandók. Nálunk az a szabály, hogy egyetlen irat sem dekkolhat tovább ebben a mappában egy hétnél.
Beszkennelendők
Ide mennek azok a papírok, amiket elég digitális formában megőrizni. A lányom imád szkennelgetni, ez az ő feladata, amit örömmel és kifogástalanul végez. Ez az én szerencsém…
Hosszú távon megtartandók
Ezeket mapparendszerekben tárolom, szigorúan függőlegesen, és minden mappán szerepel, hogy milyen típusú papírok találhatók benne. Életmentő, higgyétek el, amikor a férj fejvesztve követeli tőled a lakás helyrajzi számát vagy valami egyéb hasonszőrű számsort – a lehető legváratlanabb pillanatokban.
Rövid távon megtartandók
Ide mennek a különféle szavatossági számlák és garanciajegyek, amelyeket időnként sajnos le kell válogatni. Ezeket is próbálom a lehető legpontosabban felcímkézve tartani, hogy azonnal tudjam, hova kell nyúlni, ha például elválik a néhány hónapja vásárolt akvárium ragasztása, és rövidzárlatot okoz a lakásban. (Megtörtént eset.)
A fenti kategóriák persze variálhatók és alakíthatók, de menet közben is lehet rajtuk változtatni. A legfontosabb, hogy legyen egy Függőben levők doboz, amelyet nem nőhetünk ki. Ezen az utóbbin áll vagy bukik minden.
(Kiemelt kép: Getty Images)
