A kiégés új formája egyre ijesztőbb és egyre nagyobb méreteket ölt

A járványhelyzet pszichés hatásait évekig tart kiheverni – jósolják a szakértők. A hosszútávú károk mellett azonban egyre gyakoribb az az akut probléma, amivel itt és most kezdenünk kell valamit, hogy megelőzzük a teljes összeomlást. Ez pedig nem más, mint a home office által előidézett súlyos kiégés.

A milleniálok generációja eleve állandóan burnout szindrómában szenved – írta Helen Petersen nagy port kavart cikkében, majd a témának szentelt könyvében is. Ezek a kiégés árnyékában dolgozó felnőttek azonban alapvetően jól funkcionálnak, tehát képesek a normalitás látszatát fenntartva elevickélni a mindennapok kihívásai között. A járványhelyzet azonban megteremtette a kiégés egy teljesen új és még nehezebben kezelhető formáját: a távmunka burnoutot. A kiégés ezen formája azért különösen veszélyes a szakértők szerint, mert sokkal nehezebben orvosolható, vagy enyhíthető a jelenlegi körülmények között. A globális munkakereső weboldal, a Monster tavalyi évet összegző kutatása szerint az otthonról dolgozók több mint 70%-ka szenved a munkahelyi kiégéstől. A korábbi, járványhelyzetet megelőző felmérésekben ez a szám 20-40% között mozgott.

Jól meghatározható okok

A járvány előtt a távmunka, az otthonról dolgozás mint lehetőség, sokak számára vágyott vagy irigyelt dolog volt. Holott a home office-nak már a kényszerhelyzet előtt is megvoltak a maga kihívásai: fegyelem és jól szervezettség szükséges ahhoz, hogy igazán hatékony munkaerőként tudjunk működni az otthonunk falai között is. A pandémia viszont korábban nem látott terheket pakolt az otthonról dolgozókra. Bár elsőre úgy tűnik, jóval több időnk van, mint korábban volt, hiszen megspóroljuk a munkahelyre utazást, a felmérések egyöntetűen bizonyítják, hogy az emberek többsége nem tudja jól hasznosítani a felszabadult időt.

A napi ritmus felborult, ide-oda kapkodunk a munka, gyereknevelés, háztartás feladatai között, romlik az alvásunk minősége, és egyre kevesebb lehetőséget hagyunk magunknak a feltöltődésre.

 

A kisgyerekes szülők feje felett folyamatosan ott lebeg a bizonytalanság. Van-e covidos a csoportban? Bezár-e az iskola, óvoda? Jaj, köhécselt egyet a gyerek, bevigyük, ne vigyük? A folyamatosan fennálló stresszhelyzet komoly pszichés terheket ró ránk.
A kiégéshez vezető lelki okok között van egy más típusú bizonytalanság is, ami viszont univerzális: meddig marad meg vajon a munkánk? Folyamatosan érkeznek a hírek a leépítésekről, szinte minden szektorból. Nem csoda hát, hogy úgy érezzük, 110%-ot kell hoznunk, nehogy mi legyünk a következők. Épp ezért állandó lelkiismeret-furdalással küzdünk minden olyan ébren töltött percünkben, amit nem munkával töltünk. És ezért egyre kevesebb ébren töltött percet fordítunk a rekreációra, pihenésre, feltöltődésre. Kicsit úgy vagyunk, mint a béka, amit fokozatos melegítéssel főznek meg élve: szinte észrevétlenül tesznek taccsra a home office nehézségei. És mivel kevesebbet találkozunk a barátainkkal, nincs, aki észrevenné rajtunk, hogy valami nem stimmel.

Elmosódó határok

Bár a munkánk egyre nagyobb teret foglal el az életünkben, a home offie előtt jobban látszottak a munkát a magánélettől elválasztó vonalak. Ezek a vonalak most fizikailag és átvitt értelemben is eltűntek. Hiszen hány magyar lakásban található például külön dolgozószoba? Legtöbben a nappalinkból, konyhánkból dolgozunk, amire nem csak a gerincünk egészsége mehet rá (amint arra ebben a cikkben is felhívtuk a figyelmet), de előbb-utóbb a józan eszünk is. A home office-os rugalmas időbeosztás pedig elsőre jól hangzik ugyan, de a kevésbé fegyelmezett és állandó időmenedzselési problémákkal küzdő munkavállalók számára hosszú távon maga a pokol. A munka soha nem ér véget, esténként is válaszolunk még egy e-mailre, összepattintunk egy prezentációt, ebédfőzés közben lezavarunk egy Zoom-mítinget, így képtelenek vagyunk kiszakadni ebből a világból.

Ingerlékenység, fáradtság, pánikrohamok

A home office burnout nyilvánvaló jelei az állandó fáradtság, az idegesség, szorongás, a tehetetlenség, leblokkoltság érzése, és az, hogy soha nem vagyunk elégedettek az aznapi teljesítményünkkel. Súlyosabb esetben fizikai tünetek is jelentkezhetnek: különböző megmagyarázhatatlan fájdalmak, pánikrohamok. A legfontosabb, hogy észrevegyük, tudomásul vegyük a problémát, addig nem fogunk tudni semmit megjavítani, amíg nem fogadjuk el, hogy valami elromlott. Napunk strukturálása, a napirend sokat segíthet, ahogyan az is, ha sikerül kialakítanunk magunknak egy sarkot, ahol nem érnek minket a munkánkból kizökkentő ingerek, és amit csak munkára használunk. Konkrét recept nincs, csak egy dolog biztos: résen kell lenni, hogy időben észrevegyük, ha baj van.

(Kiemelt kép: Unsplash)