Szilviánál, a 34 éves kismamánál tavaly november 11-én diagnosztizáltak COVID-19 fertőzést. A betegség szövődményei miatt sürgősségi császármetszést kellett rajta végrehajtani a terhesség 34. hetében. A többszörös műtéten átesett és műtüdő-, azaz ECMO-kezelésben is részesült édesanya és koraszülött kislánya, Napsugár egyaránt jól vannak, Szilvia rehabilitációja megkezdődött, hamarosan mama és baba együtt lehet majd.
„Semmim nem fáj, hála a jó égnek… A férjem behozta Napsugár plüssét, ez adott erőt, mindennap vele alszom. Haza kell vinnem Napsugárnak. És láthatom először. November 13. már nem most volt. A két lányomat nagyon várom… őket biztosan megpuszilom, úgyse fogom kibírni” – mondta Szilvia a közzétett videóban.
Szilvia ellátásában a Semmelweis Egyetem három klinikája vett részt: az Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás, a Szülészeti és Nőgyógyászati, valamint a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika. A nő a hatvani kórházból 2020. november 15-én került az egyetemre, a COVID-19 okozta súlyos tüdőgyulladás és a magzat életét is veszélyeztető oxigénhiányos állapot miatt. Az egyetemen azonnali, sürgősségi császármetszést hajtottak végre nála, ezzel megmentették a baba életét. A kismama általános állapota a műtétet követően stabilizálódott, a császármetszést követően 5 nappal meg lehetett szüntetni a gépi lélegeztetést, viszont 24 órával később komplikációk léptek fel, így újra gépi lélegeztetésre volt szükség. A speciális, hasra fordított pozícióban alkalmazott gépi lélegeztetés ellenére a koronavírus szövődményeként kialakult légzészavart nem sikerült stabilizálni, így fennállt a veszélye, hogy rövid idő alatt kritikus oxigénhiányos állapot alakulhat ki nála.
A műtüdő életet mentett
Az orvoscsoport ekkor döntött úgy, hogy november 21-én megkezdik Szilviánál az ún. ECMO-kezelést. Ez egy, a betegágy mellett elhelyezett , a köznyelvben csak műtüdőnek nevezett készülék, amely átveszi a beteg tüdőkapacitásának nagy részét. A Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikáján 2012-től működik az ún. extrakorporális (testen kívüli) keringés-oxigenizáció-támogató eszköz (ECMO) és a hozzá kapcsolódó program.
Az elmúlt 8 évben eddig 300 esetben alkalmazták ezt a módszert olyan betegeknél, akiken a hagyományos gépi lélegeztetéssel nem lehetett segíteni. Szilvia állapotát az ECMO programnak és a komplex intenzív terápiás ellátásnak köszönhetően sikerült stabilizálni, a tüdő helyettesítésére beállított ECMO-támogatásról fokozatosan „szoktatták le” kezelőorvosai a beteget, míg december 18-án végleg sikerült eltávolítani az eszközt, majd Szilviának – szintén a komplex és fokozatos terápiának köszönhetően – 2021. január 8-tól már a gépi lélegeztetésre sem volt szüksége. Szilvia izomereje, általános állapota, közérzete folyamatosan javult, COVID-19 betegségéből felépült, így a rehabilitációját az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben folytatja – összesen 69 nap intenzív kezelést követően. Szilvia esete nagyon komplikált volt, ezt dr. Merkely Béla a Semmelweis Egyetem rektora is megerősítette:
„Szilvi története azért is nagyszerű, mert nem igazán ismerek Közép-Európában hasonló esetet, ahol egy ilyen komplex, nehéz helyzetet egy ilyen speciális összefogással, egy egyetemi összefogással sikerrel meg tudtak oldani. És a gyermek és az anya nemsokára otthon találkozik, a szülők felnevelhetik, ami talán a legfontosabb.”
– mondta. A Semmelweis szerint ez volt Közép-Európában az első sikeres műtüdő kezelés COVID-19 okozta tüdőgyulladás terápiája során. Nemzetközi statisztikák szerint is ritka, hogy várandósoknál ilyen súlyos lefolyása legyen a COVID-19 fertőzésnek, a betegség európai és amerikai megjelenése óta, alig néhány esetet regisztráltak csak.
(Kiemelt képen: dr. Ács Nándor egyetemi tanár, a Semmelweis Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika igazgatója, dr. Gál János egyetemi tanár, az Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinika igazgatója és dr. Merkely Béla rektor, a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika igazgatója, fotó: Kovács Attila, Semmelweis Egyetem)