Nastassja Aglaia Nakszynski Nyugat-Berlinben jött a világra 1961. január 24-én. A Werner Herzog filmekben ismertté vált, lengyel származású Klaus Kinski második házasságából született, anyja Ruth Brigitte Tocki írónő volt. (Keresztnevét Dosztojevszkij A félkegyelmű című regényének nőalakjáról kapta.) A család sokat költözött, Nastassja iskolai tanulmányait Olaszországban és Dél-Amerikában végezte, közben a német és az angol mellé megtanult olaszul, spanyolul, oroszul és franciául is. A vándorélet szülei válása után ért véget, ő az anyjával maradt, kapcsolata véglegesen megromlott apjával. A pszichopata és őrült szerepekre specializálódott híres-hírhedt filmszínészről néhány éve kiderült, hogy Nastassja féltestvérét gyermekként és tinédzserként rendszeresen molesztálta és megerőszakolta. Amikor a nővér, Pola előállt a történettel, Nastassját mélyen megrázta a dolog, azt nyilatkozta testvéréről, hogy igazi hősnek tartja, amiért képes volt megszabadítani a szívét ennek a hatalmas titoknak a terhétől.
Korán felfedezték
A legenda szerint a német rendező, Wim Wenders felesége egy diszkóban látta meg a 13 éves Nastassját, akit férje figyelmébe ajánlott. Wenders egy néma zsonglőr szerepében próbálta ki Téves mozdulat című filmjében, ezzel elindult karrierje. Német tévéfilmekben nyújtott alakítását többször is a gyerekszínészeknek járó Otto-, illetve Bambi-díjjal jutalmazták. Az ismertséget egy jóval kommerszebb darab, a Tetthely című krimisorozat egyik epizódja hozta meg számára, igaz, a szerep be is skatulyázta a ma már sok szempontból problémás karakternek, a koraérett, csábító gyereklánynak: ilyen szerepet kapott 17 évesen Marcello Mastroianni oldalán is egy feledhető alkotásban (Maradj meg ilyennek). Egyes források szerint 1976-ban, amikor még csak 15 éves volt, a nála 28 évvel idősebb Roman Polanskival randevúzott, amit Polanski egy 1994-es inerjúban nem tagadott, azt mondta, valóban viszonyuk volt. Ennek ellenére Kinski, aki akkor is kiállt barátja mellett, amikor a férfit egy 13 éves gyerek megerőszakolásával vádolták, azt nyilatkozta, hogy szó sem volt kapcsolatról. Csak flört volt közöttük, ami szerinte, ha Polanskin múlik, több is lehetett volna, de a rendező mindig tisztelettel bánt vele.
Mindenesetre Polanski közbenjárására modellfelkéréseket kapott, a rendező pedig 1979-ben ráosztotta a Thomas Hardy regényéből készült Egy tiszta nő főszerepét, amit a rendező eredetileg az 1969-ben meggyilkolt feleségének, Sharon Tate-nek szánt. A filmet hat kategóriában jelölték Oscarra, amiből hármat meg is kapott, Kinski bekerült a köztudatba, alakításáért átvehette az év női felfedezettjének járó Golden Globe-díjat.
Egy szende szexideál
Egy csapásra ő lett filmes világ leghíresebb nője. Még nem volt húszéves, amikor már a Vogue magazin címlapján mosolygott. A magazin belső oldalaira készült képek közül az egyik pedig nemcsak a fotós, Richard Avedon egyik leghíresebb képe lett, de talán a magazin történetének egyik leghíresebb fotójává vált. A teljesen pucér Kinski, akinek testén csak egy hatalmas boa tekeredik, valószínűleg kollégiumi szobák tízezreit díszítette, emellett pedig kiállítások szereplője volt.
Ekkor már szexideál volt, képe az újságok címoldalára került, fotósorozata jelent meg a Playboyban. Közben filmezett is, rendezte Francis Ford Coppola (Szívbéli), partnere volt Gérard Depardieu (Holdfény a csatorna felett) és a legendás balett táncos Rudolf Nurejev (Védtelenül), a Tavaszi szimfóniában ő volt Schumann szerelme. 1984-ben ismét Wim Wenders számított rá a Párizs, Texas című, a vándorlásról és otthonkeresésről szóló alkotásban, ugyanabban az évben a Maradok hűtlen híve című amerikai vígjátékban komédiázott. Andrej Koncsalovszkij főszerepet bízott rá a II. világháború okozta lelki sebekről szóló Mária szerelmeiben, majd Al Pacino és Donald Sutherland partnere volt az Amerika fegyverben című alkotásban. A nyolcvanas évek végén két orosz irodalmi adaptáció részese volt, előbb a Turgenyev nyomán készült Tavaszi vizek, majd az olasz Taviani testvérek Tolsztoj Szergij atya kisregénye nyomán készült Éjszakai nap című filmjében szerepelt. Az In una notte di chiaro di Luna című alkotásban, melyben a másik főszerepet Rutger Hauer alakította, az az olasz Lina Wertmüller instruálta, akit a filmtörténetben első női filmrendezőként jelöltek rendezői Oscarra.
Minden műfajban kipróbálta magát
A kilencvenes években szerepelt Wenders Berlin fölött az ég című alkotásának folytatásában, az emberré vált angyal történetét az újraegyesített Berlinben nyomon követő Távol és mégis közel című filmben, Gárdos Éva Magyarországon forgatott Amerikai rapszódiájában (2001) pedig egy 1956-os magyar menekültet alakított. Kipróbálta magát romantikus vígjátékban (Félrelépősdi), életrajzi filmben (a Gaugain életét bemutató Meglelt édenben a festőt Kiefer Sutherland személyesítette meg), kalandfilmben (Muskétás kisasszony) és pszichológiai drámában (a David Lynch rendezte Inland Empire) egyaránt. A nézők több tévéfilmben, illetve sorozatban is láthatták, köztük 2003-ban a Veszedelmes viszonyok egy újabb francia feldolgozásában.
Háromgyerekes anya
A lapok magánéletével is kimerítően foglalkoztak. Ibrahim Musszai egyiptomi producerrel, majd Quincy Jones amerikai zeneszerző-producerrel élt együtt, kapcsolataiból három gyereke született. Fia, Aljosha Nakszynski 1984-ben született, édesapja, Vincent Spano Kinski partnere volt a Mária szerelmei című filmben. Még ebben az évben hozzáment Ibrahim Musszai egyiptomi producerhez, akitől született egy lánya, Sonja. Ő ma modellként dolgozik, akárcsak Quincy Jonestól született lánya, Kenya.
Bár az utóbbi években ritkán lép kamera elé (az utolsó film, amelyben az IMDb jegyzi, a 2013-as Sugar), részt vesz a filmes közéletben, megjelenik fesztiválokon, gyakran díszvendég vagy zsűritag egy-egy nemzetközi filmmustrán. 2011-ben meghívta tagjai közé az Oscar-díjak odaítéléséről döntő Amerikai Filmakadémia. 2015-ben a kolozsvári Transsilvania Nemzetközi Filmfesztiválon a világ filmművészetéhez való hozzájárulásáért kapott díjat. 2017-ben a locarnói, egy évvel később a moszkvai filmfesztivál életműdíjával tüntették ki.
(Kiemelt kép: Gennady Avramenko/Epsilon/Getty Images)