Az ENSZ közgyűlése 2005. november 1-jei határozatával január 27-ét a holokauszt nemzetközi emléknapjává nyilvánította. Az emléknap a legnagyobb második világháborús megsemmisítő tábor, az auschwitzi koncentrációs tábor felszabadításának évfordulója. Ennek apropójából tartott egy héten keresztül a legnagyobb holokauszt-archívum, az Arolsen Archives médiainstallációja, amely egyben felhívás is az emberek felé, hogy csatlakozzanak a nagyszabású projekthez, amihez még a lakást sem kell elhagyni. (Ha részt vennél a projektben, itt megteheted.)
Január 21-én indult és máig, a holokauszt nemzetközi emléknapjáig látható az Arolsen Archívum nagyszabású installációja az Urbanscreen nevű cég kivitelezésében, amelynek során a berlini francia nagykövetség falára minden nap délután 5 és este 10 óra között a holokauszt áldozatainak neveit, illetve különböző dokumentumok részleteit vetítik. A nagyszabású és megható digitális emlékprojekt az #everynamecounts (magyarul: minden név számít) program része, és nemcsak élőben látható, de a live streamnek köszönhetően a világon bárhonnan megtekinthető. A cél, hogy a náci terror áldozatai ne csak számokként éljenek tovább a mai generációk fejében. De hogy mi pontosan ez az Arolsen Archívum és az #everynamecounts projekt, és miért fontos, hogy minél több áldozat neve felkerüljön az adatbázisba?
Az archívumban több millió név már könnyen kereshető, de közel sem mindegyik. Ezért indította el az Archívum az #everynamecounts néven futó crowdsourcing projektet 2020 januárjában 1000 diák részvételével – a résztvevők száma aztán, részben a koronavírus-járvány miatti karantén hatására folyamatosan nőtt, decemberre pedig elérte a 10 ezret: a világ minden tájáról csatlakoztak hozzá az önkéntesek, akik segítenek felvinni a rendszerbe a dokumentumokból származó információkat, például a neveket és a születési dátumokat.
A kezdeményezés nemcsak az emlékezés szempontjából fontos, hanem azért is, mert a mai társadalom számára is figyelmeztetőül szolgál arra nézve, hogy hová vezet a diszkrimináció, a rasszizmus és az antiszemitizmus.
A nevekből és dokumentumokból álló vetítés január 21-i indulásán részt vett Monika Grütters kultúráért felelős államminiszter, valamint Michaela Küchler nagykövet a szövetségi külügyminisztériumból, akik Anne-Marie Descôtes francia nagykövettel és Floriane Azoulay-jel, az Arolsen Archívum igazgatójával maguk is felvittek néhány adatot a dokumentumokból a nagykövetség számítógépein. Hiszen erről szól az egész projekt: bárki részt vehet benne önkéntes alapon és segíthet neveket rögzíteni a hatalmas adattárba, így pedig hozzájárulhat ennek a monumentális, digitális emlékműnek a bővítéséhez.
Az Arolsen Archívum és az #everynamecounts projekt
A világ legnagyobb holokauszt-archívumát eredetileg a brit vöröskereszt hozta létre 1943-ban, a Németországban eltűnt (koncentrációs táborokba hurcolt, meggyilkolt, kényszermunkára fogott) polgári személyek felkutatására. Ez volt a International Tracking Service – ITS), ennek utódszervezete az Arolsen Archívum, amelynek élén egy tizenegy országból álló felügyelőbizottság áll és amelynek székhelye a németországi Bad Arolsen. Az archívum elsődleges célja tehát az eltűnt emberek felkutatása volt, viszont rengetegen fordultak hozzájuk az egykori kényszermunkások vagy a koncentrációs táborok túlélői közül is, mert sok esetben csupán a bad arolsen-i levéltárban volt írásos nyoma elhurcolásuknak, ami alapján morális jóvátételt, kártérítést vagy nyugdíjat igényelhettek.
A nácik alapos koncentrációs tábori nyilvántartását is megöröklő levéltárban Schindler híres listája is megtalálható. Az adatbázist 2006-ban megnyitották a kutatók előtt, azóta pedig bárki számára kereshető, például földrajzi helyek és nevek alapján. Tavaly áprilisban kiadott közleményükben azt írták, hogy már 21 millió névvel kapcsolatban lehet információkhoz jutni az iratokból. Ez azonban nem 21 millió embert jelent, mert számos üldözött neve több különböző írással szerepel az anyagokban.
Az Arolsen Archívum kampánya a tavaly indult #everynamecounts, amely a világ különböző pontjain élő önkéntesek segítségével fejleszti tovább a kereshető adatbázist a meglevő dokumentumok adatainak felvitelével, hogy ezzel őrizzék a soá áldozatainak emlékét.
Az Arolsen Archívum mintegy 600 000 dokumentumot tesz elérhetővé a crowdsourcing elvén működő (amikor tömegek bevonásával valóul meg valami) projekt számára. Ezek a dokumentumok (amelyek között nyilvántartási jegyzékek és regisztrációs űrlapok is bőven vannak) az UNESCO Világemlékezetének részei. Fontos adatokat és életrajzi információkat tartalmaznak, például az elhurcoltak születési helyét, magasságát, szemszínét stb., de emellett tartalmazhatják a foglyok rokonai nevét is. Gyakran pedig ezek az utolsó nyomok azokról, akiket meggyilkoltak.
Ma már több mint 10 ezer főt számlál az önkéntesek tábora, de továbbiakra is szükség van, hiszen bőven vannak, akiknek végzete máig ismeretlen maradt, továbbra is rengeteg rokon és leszármazott kutat még válaszok után, mert nem tudják, mi történt pontosan a második világháború alatt elhurcolt szeretteikkel. 2020 januárjától több mint 2 és félmillió dokumentumot dolgoztak fel az önkéntesek, és bizony még bőven akad anyag a levéltárban. „Egyre kevesebb és kevesebb a szemtanú, aki el tudná mesélni, mi történt akkor, ezért a dokumentumoknak kell mesélni erről – nyilatkozta Floriane Azoulay emberi jogi szakértő, az Arolsen Archives igazgatója. – Bátornak és kreatívnak kell lennünk, hogy az életben tarthassuk az emlékeiket.” A digitális emlékmű 20 másik fizikai vagy szellemi örökség mellett Európa legrangosabb örökségvédelmi kitüntetését, az Europa Nostra-díjat is megkapta.
Ha részt vennél a projektben, az Arolsen Archives honlapján minden részletet megtudhatsz. Az oldal angolul, németül, spanyolul, lengyelül és franciául olvasható.
(Forrás: Arolsen Archives, kiemelt kép: Arolsen Archives)