Tájak, új ismeretek és csodák várnak ránk a világban akkor is, ha a vírus miatt nem utazhatunk. Olyan ötleteket mutatunk be, amelyekkel otthon is megélhetjük a felfedezés, az utazás élményét, így segítenek a stresszoldásban.
Mindig terveztük, ha tehetjük, elutazunk Japánba, arra azonban nem gondoltunk, hogy ilyen rendhagyó módon keressük fel először az országot. A tavaszi karantén alatt úgy éreztem, kell egy világ, ahová néha elmenekülhetek. Ahol megélhetem azt, amit az utazások során: a hétköznapokból való kiszakadást, a rácsodálkozást a szépre, az idegen tájakra. Így kezdtem felfedezni Japánt esténként a Google Maps segítségével. Bejártam az utcákat, felmásztam hegyekre, sétáltam a tengerparton. Ha valami ismeretlent, szokatlant láttam, arról külön olvastam, videókat néztem, és a kedvenc helyeimet elmentettem, hogy esténként együtt is felkereshessük a férjemmel. Ellátogattunk az oszakai kastélyba, Kiotóban szentélyekbe, kimonóüzletbe, teaházba, Aomoriban fesztiválra, megnéztük a parkokat szakura – tavaszi cseresznyevirágzás-ünnep – alkalmából, rácsodálkoztunk a japán lakóépületekre, bejutottunk meleg vizes fürdőkbe, esküvői helyszínekre. Persze más volt, mint a valódi utazás, mégis úgy éreztem, hogy jártam valahol, felfedeztem valami újat. Eleinte tartottam tőle, mit fognak szólni az új „hobbimhoz”, de hamar észrevettem, hogy nem vagyok egyedül. Az emberek a világ minden pontján keresték az alternatív „utazási” módokat. A közösségi oldalon népszerű lett egy csoport, ahol a különböző országok lakói megoszthatták a kilátást az ablakukból. Volt, aki külföldi helyek fotóira montázsolta magát, míg mások az otthonukba varázsolták a távoli tájak hangulatát.
Itália és Hawaii a konyhában
„Már a karantén elején eszünkbe jutott, hogy úgy tudjuk színesíteni az életünket, ha a hétköznapi dolgokat minél több területen különlegessé tesszük – meséli Jámbor-Miniska Zsejke. – Az első karanténhétvégén kitaláltuk, hogy bolognait szeretnénk vacsorázni, és mennyivel izgalmasabb lenne, ha nagy gonddal megterítenénk, olasz zene szólna a hangszórókból, és itáliai városképeket vetítenénk a tévén. Így is tettünk, és nagyon jól sikerült a vacsora. Egy héttel később a férjem unokatestvéreivel webkamerás bulit szerveztünk, és kitalálták, hogy mindenki öltözzön be. Egy fehér lepedőből tógát csavartunk a férjemre, a tavalyi adventi koszorút rátettük a fejére, nekem pedig volt egy olyan nyári ruhám, amelyhez már csak egy virágkoszorú kellett, és készen voltak a »poliszlakók«. Ezt a virtuális találkozást is nagyon élveztük, és arra gondoltunk, miért ne lehetne kombinálni a kettőt? Készítsünk díszletet a különleges vacsorákhoz, és tanuljunk is azokról a helyekről, ahová »ellátogatunk«. Egy negyvennégy négyzetméteres lakásban élünk, de voltunk balkán micsezőben, amerikai hot-dogozóban, »jártunk« a tengerben, Franciaországban, Mexikóban, Hawaiin és a születésnapomon egy fergeteges brazil bulit tartottunk, mert nagy álmom, hogy Latin-Amerikába eljussak. Elkezdtem a »tematikus estek« szemüvegén át is látni az otthonunkat, észrevenni a körülöttem lévő dolgokban az alapanyagot. Figyeltünk arra, hogy ezek az esték ne kerüljenek többe, mint egy átlagos program, egyszerű ételeket főztünk, a dekorációt otthon talált kellékekből és papírból, festékkel oldottuk meg. A konyhát én vállaltam, utánanéztem a nemzeti ételeknek, és megpróbáltam őket elkészíteni otthon. A kekszek például olcsók és könnyen formálhatók, azokból egyszerűen lehet az adott országra jellemző, ehető szimbólumokat alkotni. A férjem nagy munkát végzett a dekorációval, és miután megrajzoltam a sablonokat, a kislányunkat is bevonva közösen festettünk meg mindent. Kicsit olyan volt az egész, mint a karácsony. Már előző este előkészítettük, amit lehetett, de azért volt nagy főzés és festegetés aznap is, az érdekességeket pedig hallgattuk, néztük, olvastuk két napon át. A hawaii esten loco mocót készítettem, lenyesett fenyőágakból »fűszoknyát« alkottunk, és a férjemmel kitaláltuk, hogyan tudnánk egy kókuszdióból bikinifelsőt csinálni. Minden házaspárnak felírnám kapcsolatépítésre. A végére már potyogtak a könnyeink a nevetéstől, mire megállapítottuk, a folyékony ragasztó meglepően hatékonyan rögzíti a kókuszt a textilhez. Az est után legalább egy napig fent hagytuk a dekorációt, hogy tovább játszhassunk a gyerekkel, ami külön nagy élmény volt!”
A várakozás örömet ad
„Meghatározott pszichológiai elvek mentén alakítottuk ki a tematikus estek rendszerét – teszi hozzá Zsejke. – Ezt választottuk megküzdési stratégiának, hogy az életünk számos területén pótoljuk azt a hiányt, amit a karantén okoz a családunknak: kitölti a hiányzó programokból fakadó űrt, szórakoztató elfoglaltságot jelent, újdonságot, várakozást hoz az életünkbe. A lányunkkal kézműves foglalkozásokat csinálhatunk, ami frissíti a lelket, és ami még fontosabb, építi a kapcsolatunkat egymással és a gyerekünkkel. A tematikus estek nem arról szóltak, hogy magunkra öltünk valami marhaságot, felrajzolunk egy nagy bajuszt, csinálunk kartonból egy sombrerót, és nagyot röhögünk rajta, hogy mexikóinak nézünk ki. A különböző kultúrákhoz végtelen tisztelettel nyúltunk, és fontosnak tartottuk, hogy a jelmez és a díszlet mellett a nemzetekről való tanulás és a kulináris jellegzetességek is nagy szerepet kapjanak. Olvastunk az országokról, tanultunk a viseletekről, megvizsgáltuk a nemzeti szimbólumok hátterét, és még a néptáncokat is megnéztük egy oktatóvideóban. Nagy utazók vagyunk, volt, hogy egy hátizsákkal vágtunk neki Máltának, és természetesen éreztük, hogy ez most nem ugyanaz az élmény, mintha tényleg ott lennénk. Valami egészen mást kaptunk a tematikus estektől, amit nem lehet semmihez sem hasonlítani. Utazások voltak, de inkább egy kezdetleges »virtuális valósághoz« hasonlítanám, szürreális és fantasztikus emlékeket gyűjtöttünk. Megtanultuk, hogy a legfontosabb, mi hárman szövetségesek vagyunk, és ez minden körülmények között boldoggá tud tenni bennünket. Úgy gondolom, sokan lebecsülik a várakozás örömét. Mi minden héten ugyanazzal a gyermeki vágyakozással gondoltunk a hétvégére, ami örömöt csempészett a hétköznapokba.”
Stresszoldó alternatívák
Az utazások során a megszokottól eltérő benyomások érnek, nem mindennapi helyzetekben próbálhatjuk ki rátermettségünket, közös élményeket szerzünk azokkal, akiket szeretünk, így nem csoda, hogy fontos a lelki feltöltődésünkhöz.
„Már az ókortól kezdve javasolják a szakemberek a betegségek, a pszichoszomatikus tünetek kezelésére az utazást, a levegőváltozást, és ez ma is ugyanilyen jól bevált gyógymód, hiszen kiszabadít a napi rutinból, és stresszoldó hatása van – kezdi dr. Árvainé Koczok Márta tanácsadó szakpszichológus és relaxációs terapeuta. – Én is szoktam ajánlani a szorongás oldására. Bár az utazás is gyakran stresszel jár, de ez jó stressz, ami motivál, kihívás elé állít, jobb teljesítményre sarkall, az új élmények pedig feltöltik testünket-lelkünket. A vírushelyzet idén megakadályoz minket abban, hogy szabadon bejárjuk a világot. Személyiségfüggő, kit mennyire viselnek meg ezek a korlátozások, de aki szeretett utazni, erősebb hiányt és bezártságot érezhet. Terapeutaként azt tapasztaltam, hogy a szorongásra hajlamosaknál felerősödtek a tünetek a karantén idején, és mindenkinél beindultak az énvédő mechanizmusok: nagyon sokan kezdtek el képzeletben, virtuálisan utazni, és ehhez szerencsére segítséget és lehetőséget nyújtottak világszerte a múzeumok, színházak. Számtalan hazai és külföldi intézmény tette és teszi lehetővé, hogy otthonról kapcsolódhassunk be interaktív programokba, bepillanthassunk a kiállításokba, előadásokba, megnézzük a műkincseket, egyedülálló természeti csodákat, miközben a fotelünkben ülünk. Az agyunkat pedig be lehet csapni, így a virtuális valóság tényleg megadja azt az élményt, hogy kimozdultunk a négy fal közül. Önmagában már a képek, festmények nézegetése is nyugtatóan hat ránk, így ezek az alternatív utazások is csökkentik a szorongást és a stresszt, így segítenek a vírushelyzetben.”
Séta belső tájakon
„Természetesen a valódi, közösségi élményekre is szükségünk van hosszú távon, különben sérülnek a szociális készségeink – hangsúlyozza szakértőnk. – Éppen ezért tetszenek nagyon az említett tematikus estek, ahol a képzeletbeli utazás egy családi társasjáték, és az együttlét, közös élmény kapja a főszerepet. Hasonló programokkal bárki kiszínezheti a napjait, heteit, így akkor sem mosódnak össze a hétköznapok és az ünnepnapok, ha otthonról dolgozunk-tanulunk, és van mit várni, mire készülni. A lényeg, hogy olyasmit találjunk ki, amiben mindenki jól érzi magát. Ezekkel a közös tevékenységekkel pedig példát is mutatunk a gyerekeinknek, hogy milyen módszerekkel lehet leküzdeni a stresszt. A kicsiknek nagyon jó a vizuális képességük, bármit el tudnak képzelni, így náluk a vezetett játék és a mese is lehetőség az utazásra, illetve ezekkel ellensúlyozhatjuk a számítógép előtt töltött időt is. És van még egy bevált módja a képzeletbeli utazásnak, ez pedig a relaxáció. Sokan első hallásra tartanak tőle, pedig valójában pihenést jelent, és nem kell hozzá különleges képesség. Kiválasztjuk a számunkra legjobb relaxációs formát: szólhat olyan zene, ami megnyugtat és beindítja a képzeletünket, de olyan felvétel is, amelyben csak a természet hangjaira (hullámverésre, madárcsicsergésre) pihenünk. Lefekszünk az ágyra, ellazítjuk a testrészeinket, és csukott szemmel elképzelünk tájakat, de irányított relaxációt is követhetünk, ahol mondják, hogy merre járunk. A gyerekeinkkel is relaxálhatunk előképzettség nélkül. A kicsik lehunyják a szemüket, és követik, amit mesélünk. Ilyenkor kivezetjük őket a valóságból, és egy megnyugtató, szép tájra kalandozunk: tengerpartra, erdőszélre, rétre, patakhoz.”
Tippek otthonra
Tegyük ünneppé a hétvégét!
Zsejkéék mintájára mi is tervezhetünk tematikus napot a saját ötleteinkből kiindulva: lehet a téma egy számunkra kedves ország, táj, de akár film, könyv vagy mese is, amelynek a világába elutazhatunk. Kitalálhatunk hozzá dekorációt, jelmezt, recepteket, kézműveskedhetünk, táncolhatunk, és tanulhatunk arról a világról, amelyet a lakásunkba engedünk.
Relaxáljunk!
A Jacobson-féle progresszív izomrelaxációval ellazíthatjuk az egész testünket, és ha rendszeresen végezzük, enyhíti a szorongásos tüneteket. Helyezkedjünk el kényelmesen. Vegyünk egy mély levegőt, és hunyjuk be a szemünket. Próbáljuk meg a külső zajokat kizárni, és csak önmagunkra figyelni. Először szép lassan és fokozatosan megfeszítjük és ellazítjuk az izmainkat. A karunkkal kezdjük. Szorítsuk ökölbe a kezünket, feszítsük meg a karunkat, majd nyissuk szét a tenyerünket, és lazítsuk el a karunkat. Ezt ismételjük meg háromszor. A hasunkat is feszítsük meg és lazítsuk el háromszor, majd a lábunkat is, végül az arcizmainkat. A testünk nyugodt és laza. Ha kedvünk tartja, még így maradhatunk egy ideig, és elképzelhetünk bármit: sétálhatunk a homokban a tengerparton, az erdőben egy ösvényen, rózsakertben vagy a kedvenc tájainkon. A végén nyissuk ki a szemünket, és nyújtózzunk egy nagyot.
Utazzunk online!
Egyre több közösségi oldalon találunk olyan csoportokat, ahol a közös érdeklődéssel – kastélyok, parkok, túrák – kapcsolatban beszélgethetünk, oszthatunk meg egymással tapasztalatokat, képeket, videókat. Sok múzeum kiállítását is megtekinthetjük az oldalukon virtuális sétával, de videók és online térképek segítségével is elindulhatunk és bejárhatunk városokat. pihenést jelent.”
Fotó: Getty Images, unplash.com-David Emrich, Markus Winkler, Roberto Carlos Roman, Shelley Paulus, Jens Peter, Nicholas Beel, Profimrdia-Red Dot
Szeretnéd megtudni, milyen edzésforma illik hozzád? Töltsd ki tesztünket és nyerj!
