Farsang van, a fánksütés ideje. Csörögefánk, szalagos fánk, túrós, lekváros… A magyar konyhában számos verziója klasszikusnak számít, de érdemes körülnéznünk a nagyvilágban, hogy más népek hogyan készítik, ugyanis ahány ország, annyi fánk.
Churro – Mexikó, Spanyolország és Latin-Amerika egyes részei
A churro vagy churros története az Ibériai-félszigeten kezdődött, és a spanyol hódítóknak köszönhetően jutott el Amerikába. Ma már szinte mindenhol kapható. Spanyolországban reggelire fogyasztják, míg Mexikóban bármikor ráharapnak a rúd alakú, ropogósra sütött, majd fahéjas cukorban meghempergetett finomságra, amelyet gyakran csokoládészószba is mártogatnak.
Beavertail – Kanada
A beavertail szó szerinti fordításban annyit tesz, hódfarok. A kanadai édesség pedig egyértelműen az alakjáról kapta a nevét: a kézzel nyújtott és kilapított fánktésztát bő olajban sütik ki, majd ráhalmoznak annyi feltétet, amennyit csak tudnak. Például olvasztott csokoládét, mogyorókrémet, juharszirupot, karamellszószt, de létezik sós változata is, azt sütés után fokhagymás vajjal kenik meg, aztán reszelt sajtot szórnak rá. A kanadaiak egyébként óriási fánkrajongók, az egy főre jutó fánkozók száma itt a legmagasabb a világon – ahogy az egy fő által elfogyasztott fánkok száma is!
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Pets de nonne – Franciaország
Apácafingocska, apácaszellő, apácasóhaj, selyemsutty – bárhogy is fordítjuk, nem túl bizalomgerjesztő desszertnevet kapunk. Pedig a francia fánkféleség elképesztően finom, elkészítése pedig rettentő egyszerű. Csupán liszt, vaj, tej, tojás és rengeteg cukor szükséges hozzá, a tésztából apró golyókat kell formázni, majd miután kisültek, bőven meghinteni porcukorral. Az elnevezését egyébként máig homály fedi…
Berliner Pfannkuchen – Németország
A németek kelt tésztából készült fánkvariánsát szokás egyszerűen Berlinernek is nevezni. Egészen hasonlít az általunk csak töltött fánknak nevezett édességhez, ugyanis miután kisütik, lekvárral vagy főzött krémmel töltik meg.
Zeppole – Olaszország
A zeppole szintén egy izgalmas fánkféleség, az pedig, hogy mi kerül a belsejébe, attól függ, hogy Olaszországnak melyik részén járunk. Egyes régiókban az édes változatai népszerűek, mint a cukrozott ricottás, míg másutt sósan kínálják, például szardellával töltve.
Oliebollen – Hollandia
Olajos golyócskák, lényegében ezt jelenti az oliebollen szó. A liszt, tojás, élesztő, só, tej és sütőpor elegyéhez néha mazsolát vagy kandírozott gyümölcsöt is tesznek a hollandok, a ragadós massza porciózásához pedig két kanalat vagy egy fagylaltadagoló kanalat használnak. Leginkább a téli hónapokban fogyasztják, tradicionálisan pedig újévi édességnek számít.
Sel roti – Nepál
Nepálban a sel rotit főleg a hindu ünnepeken fogyasztják. Ez a gyűrű alakban kisütött fánk leginkább abban különbözik listánk többi szereplőjétől, hogy búzaliszt helyett rizsliszttel készül.
Balushahi – India
Ezek a tisztítot vajjal (ghí) készült duci fánkocskákat először olajban aranybarnára sülnek, majd még melegen megmártóznának a forró cukorszirupban. A balushahi ettől ínycsiklandóan roppanóssá válik.
Picaron – Peru
A peruiak fánkja annyiban hasonlít a nepáli sel rotihoz, hogy ez is gyűrű alakú, és ez sem búzaliszttel készül. A picaron alapja a sütőtök és az édesburgonya, tipikus street food kaja, de gyakran szolgálják fel vacsorára desszertként is. Egyes helyeken egyfajta édes sziruppal beborítva tálalják, ezt chancacának hívják, és a finomítatlan nádcukor a fő hozzávalója.
Youtiao – Kína
Külalakjában egyértelműen a churrost idézi a kínaiak fánkja, a youtiao, amelyet Kínában utcai árusoknál is könnyen megtalálunk, de reggelire is szívesen fogyasztják szójatejjel vagy rizskásával. A bő olajban sütött rudak egyszerre kicsit sósak és édesek, és igazán változatosan ehetők: lehet őket különböző szószokba mártogatni, de kiváló szendvicsalapok is.
Sata andagi – Japán
A ropogós, olajban sütött kis labdácskák a legdélebbi japán perfektúrából, Okinawából származnak. Nevük egyrészt a saataa szóból ered, ami cukrot jelent, míg az andaagii annyit tesz, hogy olajban sütni. Mindössze három alapanyagra van szükség az elkészítésükhöz (süteménylisztre, cukorra és tojásra), ám a végeredmény egy jóval tömörebb és töményebb édesség lesz, mint az itthon elterjedt fánkok.
Sfenj – Marokkó
A szabálytalan formájú marokkói fánk különlegessége, hogy tésztája nem édes, desszertté attól válik, hogy mézbe, teába vagy kávéba mártogatva fogyasztják. A kívül ropogós, belül puha sfenj eredete megmosolyogtató: a legenda szerint egy pék véletlenül beleejtett egy darabka nyers tésztát a forró olajba, majd rájött, hogy mégse vétett akkora hibát.
(Fotó: Getty Images)
