Aki múlt héten megnyitotta a Facebookot, belefuthatott a hűvösvölgyi Kifli ÉS Kocsma tulajdonosainak köszönetnyilvánító posztjába. A bejegyzést több mint nyolcszázan megosztották, de a lájkok és hozzászólások száma is arra enged következtetni, hogy sokakat megérintett a történetük.

Pentz Csaba és Pentz-Fodor Bea (Manka) a posztban azoknak a törzsvendégeknek mondtak köszönetet, akik egy dobozban pénzt küldek nekik – a borravalót, amelyet az elmúlt hónapokban otthagytak volna náluk. A házaspárnak a segítség a lehető legjobbkor érkezett.

„Ezt a kis bukósisakos emberkét akkor küldtétek, amikor pont lebuktunk a víz alá, minden egyéb munkánk és erőfeszítésünk ellenére”

– írták a bejegyzésben. Mint minden vendéglátóipari egységnek, novemberben nekik is be kellett zárniuk, a hosszú téli hónapok és a koronavírus-helyzet stagnálása miatt ugyanis, ahogy írták „azt a forgatókönyvet is elő kellett venni a lehetetlen polcról, hogy bezárunk”.

Ahol a vendégek otthon érzik magukat

A Kifli ÉS Kocsma története hat és fél évvel kezdődött, ekkor nyitotta a hűvösvölgyi helyet Manka és Csaba, akik maguk mögött szerették volna hagyni a multik világát. „25 évig dolgoztam benne, szép volt, jó volt, de elég is volt – kezdi Csaba. – Amikor vérnyomásmérőt veszel magadnak otthonra, mert úgy ingadozik a vérnyomásod, akkor érdemes megkérdezni magadtól: biztosan ezt akarom, biztosan jó ez így? Nos, a mi válaszunk az volt, hogy nem. Sokszor szóba került, hogy mi lenne, ha nyitnánk egy kocsmát, aztán 2014-ben bele is vágtunk. Vendéglátói tapasztalatunk nem volt, ellenben vendégként rengeteg tapasztalatot szereztünk a vendéglátásban. Ha a pult külső oldalán ülsz, pontosan tudod, mit akar a vendég, és ha átállsz a másik oldalra, csak ezekre az igényekre kell koncentrálnod.”

A tulaj beismeri, zöldfülűként kezdtek, nem voltak tisztában mindennel, de gyorsan beletanultak mindenbe, és hamar népszerű lett a kocsma, ami szerinte nemcsak a jó lokációnak köszönhető, hanem annak is, hogy a környék tele van jó fej emberekkel. „Akik elkezdtek lejárni hozzánk, mindig találkoztak nálunk ismerős arcokkal, volt ott egy szomszéd, egy barát vagy egy barát barátja. Létrejött egy fantasztikus közösség, és mivel szinte mindenkit név szerint ismerünk, mondhatom, hogy családias a légkör.”

Vendéglátózás koronavírus idején

Az első pofont akkor kapták, amikor tavaly márciusban berobbant a koronavírus Magyarországra. „Tavasszal napra pontosan kilenc hétig voltunk zárva – emlékszik vissza Csaba. – Az azért érintett minket rosszul, mert nem számítottunk rá. Derült égből villámcsapásként ért, hogy egyik napról a másikra be kell zárni, de azt az időszakot nagy nehezen kihúztuk. A második bezárásról sejtettük, hogy be fog következni, de ez nem jelenti azt, hogy fel tudtunk rá készülni.

Miután életbe léptek a korlátozások, mindketten elkezdünk máshol dolgozni, hiszen valamiből meg kell élnünk.”

A Kifli ÉS Kocsma csapata Csabával és Mankával együtt öt főből áll, az ilyen kis vállalkozásokat azonban, amelyeknek jelenleg nulla forint bevételük van, az sem menti meg garantáltan a végleges bezárástól, hogy az állam átvállalta a munkabérköltségek közel kétharmadát. „Gondolnunk kellett a legrosszabbra is, de nem panaszkodtunk senkinek arról, milyen nehéz helyzetben vagyunk, mivel alapvetően úgy hisszük, hogy a sopánkodás mindig a megoldástól veszi el az időt – folytatja a tulajdonos. – Ezért is olyan csodálatos az, amit a vendégkörünk értünk tett: nem a segélykiáltásunkra reagáltak, hanem vegytisztán a saját elhatározásukból adták össze a pénzt.”

A nem várt segítség

A mobiltelefon-dobozba zárt „borravalóval” a legreménytelenebb estén érkezett meg a bukósisakos futár, aki egy levelet is átadott a házaspárnak. „Ez itt annak a közösségnek a kézzel fogható hálája, amelyet ti hoztatok létre kemény, kitartó munkával – állt benne. – A Kifli ÉS Kocsma mindannyiunk szívügye. Megmaradása létkérdés számunkra is. (…) Ti adtatok teret, kiflit és sört, szívvel-lélekkel, most rajtunk a sor: hadd adjunk mi is.

Egy emberként, óriási lelkesedésel mozdult ez a közel 100 fős csapat, hogy a Kifli ott maradjon, ahol a helye van: a szívünk csücskében, nyitva előttünk.

Mindannyiunk fülében – reméljük, mihamarabb – visszhangzani fog a csengő hangja, amely a borravaló érkeztét jelzi, reméljük, nemsokára elvihetjük az asztalainkról a »halott katonákat« a pultig, és ugyan mi is olyan rég láttunk benneteket, »mint egy nagyobb összeget«, reméljük, érzitek a szeretetünket, és elfogadjátok a támogatásunkat. Ez itt most az a borravaló, amit úgyis a Kifliben hagytunk volna az elmúlt hosszú hónapok alatt. Köszönjük, hogy vagytok, köszönjük, hogy kitartotok, és jobb, ha felkötitek a gatyátokat a nyitásra, mert bizony mind ott leszünk.”

„Amikor elolvastuk a levelet és kinyitottuk a dobozt, bizony sírdogáltunk, mert ez egy olyan fantasztikus visszaigazolás, amiben az embernek talán csak egyszer van része az életben – mondja Csaba, majd viccesen hozzáteszi, ez az összeg a tőzsdét nem fogja befolyásolni, de nekik pont elég arra, hogy ki tudják fizetni a kocsma közüzemi számláit. – Ebben a történetben nem is a pénzen van a hangsúly, hanem az összefogáson. Azon, hogy ők ezt kitalálták, eltervezték, megszervezték és véghez vitték. Ez adja a dolog esszenciáját és szépségét.”

Nyitásra készen

Amikor azt kérdezem Csabától, tudják-e nagyjából, kiktől érkezett a mentőcsomag, azt feleli, van egy olyan kör, akikről biztosan tudják, hogy benne voltak; van egy olyan kör, akikről csak sejtik, de tuti van olyan, akiről fogalmuk sincs. Az egyébként nem titok, hogy egy zárt Facebook-csoportban ment a szervezkedés. „Feltételezhetően remekül szórakoztak az elmúlt pár hétben a csoporttagok, folyamatosan mehetett a nosztalgiázás és a viccelődés. Tegnap mondtam is Mankának, hogy a fél karomat odaadnám, hogy belepillanthassak ezekbe a bejegyzésekbe” – mondja nevetve.

A házaspár azt reméli, húsvét környékén kinyithatnak. „Igyekszünk előre menni. A kocsma gyönyörűen ki van takarítva, vettünk egy ózongenerátort is, ami gondoskodik a tökéletes fertőtlenítésről, szóval minden készen áll a nyitásra.” És ahogy a törzsvendégek levelében is olvashattuk, Csaba tényleg nagyon várja már, hogy az asztalokról elvihesse a „halott katonákat” – a Kifliben ez a belső szleng az üres poharak összeszedésére.

(Fotó: Kifli ÉS Kocsma)