A sima fehér pamutpóló az önkifejezés egyik legkézenfekvőbb eszköze, a divat üres vászna, a tiszta lap, amiből bármi lehet és amit bármihez hozzá lehet igazítani. „A fehér póló egyszerűsége óriási teret enged az önmegvalósításra” – mondta róla Laird Borelli-Persson, az amerikai Vogue munkatársa. Gondoljunk csak Madonna vagy Kate Moss szexi fehér pólós fotóira, Kurt Cobain kinyúlt T-shirtjeire, vagy a kilencvenes évek hip hop sztárjaira, akik mell alatt levágva vagy derékban megcsomózva viselték – ugyanaz a ruhadarab, megannyi stílus. Ugyanúgy, ahogy a farmer vagy farmerdzseki, ma már ez is alapnak számít nők és férfiak ruhatárában egyaránt. Holott a fehér pamutpóló története is tele van ellentmondásokkal, és volt idő, amikor férfinak utcán fehér pólóban mutatkozni annak felelt meg, mintha egy nő hálóingben hagyná el a lakását.
A pamut népszerűsége
Marie Antoinette pamut ruhában La Brun festményén
Az egész Marie Antoinette-tel és korát jóval meghaladó divatérzékével kezdődött. A szerencsétlen sorsú francia királyné szívesen viselt pamutból készült, könnyű ruhákat otthonában, a korra jellemző nehéz selymek és bonyolult ruhaköltemények helyett. A botrány akkor tört ki, amikor Élisabeth Louise Vigée Le Brun lefestette a francia uralkodónőt egy lenge pamutruhában, ami akkoriban maximum hálóingként lett volna elfogadható. A festményt és a királynét a tömegek erkölcstelennek titulálták, és követelték a kép eltávolítását a nyilvánosság szemei elől. Ám mivel akkoriban is voltak fashionisták, akik követendőnek vélték ezt a sokkal lazább, kényelmesebb öltözködési stílust, a pamut népszerűsége Európa szerte nőni kezdett. Az ipari forradalommal megnövekedett a termelés hatékonysága, ennek következtében pedig a nyersanyagszükséglet, ami aztán jó hosszú időre bebetonozta az Egyesült Államok déli részén a rabszolgaság intézményét. A fehér pamutpóló manapság egy újfajta kizsákmányolás szimbólumává vált: a gyenge minőségű, gyorsan és sokszor lecserélődő alapdarab tökéletes példája a fast fashion környezetkárosító működésének.
Alulról felülre
A fehér, általában gyapjúból, lenvászonból vagy selyemből készült, T alakú hosszabb, rövidebb ruhadarabok már a középkorban is előfordultak alsó ruházatként. Funkciójuk – a melegen tartás mellett – az volt, hogy megvédjék a drága utcai ruházatot az izzadságtól, a bőrt pedig a durvább anyagokból készült felső ruházat irritációjától. A 19. század végén a férfiak és nők is még elöl gombos hosszabb, rövidebb nadrágos fehér kezeslábast viseltek fehérneműként, aminek annyira macerás volt a le- meg felvétele, hogy fenéktájékon volt egy – mai szemmel nézve roppant vicces – kigombolható része, aminek a funkciója, nos, könnyen kitalálható.
Kapcsolódó
Divatsztorik: a farmerdzseki térhódítása
Ezeket a union suit nevet viselő overallokat a 20. század elején elkezdték kettőbe vágni, így jelentek meg az első pamut alsópólók a Cooper, a Hanes és a Fruit of the Loom márkáktól. Mint a praktikus, könnyen karbantartható és strapabíró darabok általában, a póló is gyorsan bekerült az amerikai hadsereg alapruhatárába, ám még több évnek kellett eltelnie, amíg levetkőzte fehérnemű státuszát.
Nyomtatásban a T-shirt kifejezés legelőször F. Scott Fitzgerald Az Édentől messze (This Side of Paradise) című, 1920-ben megjelent regényében szerepelt.
A sima fehér póló előbb az utcákat hódította meg, és csak jóval később került a kifutókra. Mivel leginkább katonák viselték, eleinte a nyers férfierő jelképe volt, csakúgy, mint az atlétatrikó. Hamarosan a konformitás ellen lázadó ifjúság viseletévé vált, és amikor Marlon Brando is magára öltötte A vágy villamosa című Tennessee Williams darabból készült produkcióban 1951-ben, már semmi nem tudta megállítani a ruhadarab elterjedését. Ám ekkoriban a fehér póló – egy alsónemű – viselése még mindig lázadó politikai megnyilvánulásnak, állításnak bizonyult.
Marlon Brando A vágy villamosában (1951) (Fotó: Getty Images)
Üzenet és médium
Az ötvenes években a divatipar elkezdett kísérletezni a különféle textilnyomási technológiákkal, az évtized vége felé a floridai Tropix Togs nevű cég megszerezte a Disney karakterek licenszét, és ezzel megszülettek az első Mickey egér figurával díszített pólók. Az iparág gyorsan felismerte a pólónyomásban rejlő gazdasági lehetőséget: amint a technológiát sikerült tökéletesíteni, a piacot ellepték a szállodák, éttermek, stb. logóival, üzeneteivel díszített T-shirtök. Ám ahhoz, hogy reklámfelületből fontos társadalmi üzenetek hordozójává váljon, a hatvanas, hetvenes évekig várni kellett. A hippi- és a punkmozgalom azonnal felismerte a pólók személyre szabhatóságát, és azt is, milyen tökéletes médiuma lehet üzeneteik közvetítésének. Nem csupán a punk- és rockbandák logóit nyomták rájuk, de rajtuk keresztül hangot adtak a vietnámi háború elleni tiltakozásnak, a pólók üzeneteivel sokkolták, felháborították a nagyközönséget és megkérdőjelezték a status quot.
A fehér póló, avagy a legdemokratikusabb ruhadarab
Nem sokáig maradt a póló a lázadás szimbóluma: villámgyorsan megtalálta útját a mainstreambe, hiszen egy viszonylag olcsó, könnyen karbantartható, és könnyen kombinálható darabról van szó, amiről teljes bizonysággal állítható, hogy mindenkinek jól áll. 1991-ben Karl Lagerfeld forradalmi tettként fehér pólót adott a klasszikus Chanel tweedblézer alá – ezzel a döntéssel maximálisan hű maradt Coco Chanel szellemiségéhez, aki mindig azon dolgozott, hogyan tegye minél egyszerűbbé és kényelmesebbé a női divatot úgy, hogy az továbbra is elegáns és stílusos maradjon. Azóta szinte nincs is olyan pret-á-porter kollekció, amiben ne találkozhatnánk a póló valamilyen formájával, és a nagy divatházak egyik legbiztosabb bevételi forrásának számítanak a dizájnerlogóval ellátott pamutpólók, hiszen így a kevésbé tehetősek is vásárolhatnak maguknak némi luxus életérzést. (Megjegyzésként: a logózott pólók igen jelentős része hamisítvány, és ahogyan soha nem is volt, továbbra sem menő tetőtől talpig dizájnerlogókba öltözni.)
A sima póló továbbra is tökéletes felületet biztosít különböző üzenetek közvetítésére, poénok átadására, a textilfilceknek köszönhetően pompás személyre szabott emléktárgy is lehet belőle, a leány- és legénybúcsúk nélkülözhetetlen kelléke és még sorolhatnánk. Mindezek mellett társadalmilag hasznos célokat is szolgál: rengeteg pólót terveznek jótékonysági célból, adománygyűjtésre és fontos ügyek népszerűsítésére, figyelemfelhívásra. Manapság ezen a téren versenybe szállt vele a vászontáska is.
Vásároljunk okosan!
Napjainkra a fehér póló világszintű problémák a jelképévé is vált: a túlfogyasztásnak illetve a divatipar környezetkárosító hatásának. Szinte nincs olyan divatmárka, amelynek a mindenkori kínálatában ne lenne jelen ez az alapdarab, és mára férfiak és nők gardróbjában is szép számban megtalálható. „Igen könnyen lecserélhető, hiszen nem kuriózumról van szó, de ettől még igyekezzünk tartósabb darabokat vásárolni – mondja Balogh Viktória stylist. – Ellenőrizzük az anyagösszetételt, ha lehet, kerüljük el azokat, amelyek elasztánt tartalmaznak. A pamut-elasztán keverékeknél ugyanis gyakran előfordul, hogy már egyetlen mosás után elferdül a pólók oldalvarrása, és formáját veszti a ruhadarab. A 100%-os pamut a legjobb választás. Emellett érdemes megvizsgálni az anyag súlyát és vastagságát – minél vastagabb pamutszálból készül, annál tartósabb lesz. Vizsgáljuk meg a varratokat is, mennyire tartós a varrás, sok fast fashion darabnál már akkor elkezd engedni a cérna, ha kicsit meghúzogatjuk.” Mostanában egyértelműen az oversize, laza, A vonalú pólók számítanak trendinek, és a környakú kivágás dívik. „Próbáljunk fel többféle nyakkivágást: van, akinek a szűk, van akinek a nagyon dekoltált verziók állnak jobban. Nyugodtan nézzünk körül a férfiosztályon is – biztat a stylist – lehet, hogy itt találjuk meg a hozzánk legjobban passzoló fazont. Méretben is legyünk rugalmasak – ha S-es a méretünk, de az M-es jobban mutat, válasszuk inkább azt.”
(Kiemelt kép: Getty Images/nőklapja.hu)
