Elszegényedett arisztokrata család legidősebb lányaként látta meg a napvilágot Maria Josèphe Rose Tascher de la Pagerie, 1763. június 23-án 04 óra 04 perckor Martinique szigetén. Joséphine de Beauharnais, vagy ahogy mi, magyarok mondjuk, Jozefina visszavonhatatlanul beírta a nevét Európa történelmébe. I. Napóleon francia császár első felesége volt, tehát Franciaország császárnéja. Két gyermeke született első férjétől, Alexandre de Beauharnais tábornoktól, egy lánya, Hortense és egy fia, Eugène. A lány Napóleon fivérével kötött házasságot, gyermekük, Charles-Louis Napoléon a későbbi III. Napóleon császár lett. Jozefina közvetlen ősanyja a mai Belgium, Svédország, Dánia, Görögország, Norvégia, Luxemburg, Liechtenstein és Monaco királyi házainak. Fia, aki ugyancsak az első férjtől született, Auguszta Amália hercegnőt, I. Miksa bajor király lányát vette feleségül.

Végzetes vonzerő

A forradalmi terror idején, 1794. március 2-án első férjét letartóztatták, és börtönbe zárták. Hamarosan az ellenforradalmi pénzügyi körökhöz közel állónak ítélt Jozefinát is letartóztatták. A férjet guillotine általi halálra ítélték, és július 23-án kivégezték. Jozefina július 28-án, Robespierre bukása után menekült meg a haláltól, szabadon engedték. Az ezt követő komoly pénzügyi gondoktól egy új törvény szabadította meg, amely lehetővé tette számára, hogy férje hagyatékát, tulajdonát ismét birtokba vehesse. A gondoktól és az életveszélytől szabadulva vezető politikusok, pénzemberek szeretője lett. Bonapartét, aki akkor még csak tábornok volt, szinte szándékosan csábította el a sokat próbált és a szerelemben nagyon is járatos nő. (Napóleon egyébként hat évvel volt fiatalabb későbbi feleségénél.) A hölgy nem volt igazán szerelmes a férjébe, ellentétben házastársával, aki élete végéig őszinte szerelemmel szerette nejét. Házasságot 1796. március 9-én kötöttek. Napóleon öt évvel idősebbnek, Jozefina egy évvel fiatalabbnak vallotta magát. Az új asszony a házasságkötés után még jó ideig folytatta nagyvilági életét. Sokáig mindennek lehetett volna nevezni, csak hűségesnek nem. Napóleon azonban megzabolázta, meghódította kikapós asszonykáját. Igaz, ami igaz, Napóleon sem volt a hűség mintaképe, sőt. Annak ellenére, hogy nagyon gátlásos férfi volt, ugyancsak kivette részét „a jóból”. Állítólag látens homoszexualitással küzdött, amit a katonáiért érzett rajongása miatt feltételeztek talán. Örök problémája volt a pici pénisz, amit szinte kényszeresen, gyakran méregetett. Ezenkívül ott voltak még a pletykák szerinti háromperces akciói. Persze a pletykák mindenkit kikezdhetnek, és ha ezek a hírek részben a halála után keltek szárnyra, nyugodtan hozzátehetjük, hogy „döglött oroszlánba a szamár is belerúg”. A fiatalkori, talán jogos kisebbségi érzésektől azonban idővel megszabadult. Bár egy bizonyos mértékig nőgyűlölővé vált, a körülrajongott hős rengeteg csábításnak lett kitéve. Naplójában található a következő idézet: „Nők! A legnagyobb ajánlattevők közé tartoznak. A hatalom az, amit szeretnek. Ez a legnagyobb afrodiziákum – akárcsak számomra. Megszerzem. Majd el is felejtem őket.” A nők szemében a hatalmával együtt nőtt a vonzása is. Talán az irántuk való érzéseit táplálta az, hogy jóval nagyobb volt a kínálat, mint a kereslet… Lekezelően, sőt olykor gorombán bánt a nőkkel. „Hölgyem, nekem azt mondták, hogy ön csúnya. Nyilván nem bókoltak!” – mondta egy új vendégének. Hihetnénk, hogy az ilyen és hasonló megjegyzések nagyon rossz hatást váltottak ki. Sajnos azt kell gondolni, hogy éppen ellenkezőleg, néha ez inkább olaj volt a tűzre.

Páratlan szellemi, lelki és fizikai energiák

A freudi anyamodell is hozzájárult kiábrándulásához. Napóleon anyja egyszerű mosónő volt. Már a siker idején gyakran úgy kezdte aggodalmai felsorolását, hogy „fiam, ha ez egyszer véget ér…” Jozefina nagy szerelme, felesége, társa és uralkodótársa volt Napóleonnak. A karmikus kötődés felülírt minden zavart és nehézséget. Az asszony a francia társadalom császárnője lett Napóleon oldalán, amikor VII. Pius pápa 1804. december 2-án császárrá és császárnévá koronázta őket, a Notre-Dame-székesegyházban. Ezzel az aktussal végre teljesítették közös életfeladatukat. A közös karmájuk szabta kötelezettséget megvalósították. Jozefina horoszkópja első ránézésre nem a nagy karriert befutott, rendkívül sikeres történelmi személyiség képét mutatja. Napja a Rák jegyének 2. fokán áll, szoros együttállásban a Marssal és szembenállásban a Plútóval. Ritkán találni ilyen erős fényszögkapcsolatot, amely a szülöttet szinte határozottan erős, mármár férfitulajdonságokkal ruházza fel. Fizikai, lelki és szellemi ereje majdhogynem páratlannak mondható. Aszcendense az Ikrek 9. fokán van, ettől vált rendkívül kíváncsivá, érdeklődővé, olyan emberré, aki mindent jól átgondol. Észjárását mégis nagyrészt az érzelmek irányítják, mert uralkodó bolygója, a Merkúr is a Rákban van. A Hold, amely az ösztönöket, érzelmeket is képviseli, a Nyilas jegyében, a hatodik házban található. Jozefinát a fantáziája gyakran elragadta, ez segítette hozzá, hogy olykor a lehetetlent is lehetőnek lássa. Ebben a házban a Hold súlyos betegségre is hajlamosít, már csak azért is, mert saját urával, a Jupiterrel, sőt a Vénusszal is szembenáll. Nyilván komoly női, sőt nőgyógyászati problémái is voltak. Ez magyarázhatja például az egyik sorstragédiáját, azt, hogy második férjének nem tudott gyermeket szülni. Egyszer leszakadt alatta egy erkély, lezuhant, és olyan sérüléseket szenvedett, amelyek miatt többé nem lehetett gyermeke. A császári párnak ez volt a tragédiája, sőt emiatt kellett elválniuk. A női hiúságnál csak a férfibecsvágy és -hiúság lehet nagyobb. Egy „valamire való” császár mindenképpen dinasztiát akar alapítani, már csak azért is, hogy legyen, aki továbbviszi a nevét és a munkásságát. A Jupiter ezenfelül a házasságot képviselő hetedik szakasz uralkodója, ráadásul a tizenkettedik házban és kettős jegyben. Ez a bolygóállás mutatja – többek között – az egynél több házasságot és a házasságok komplikációit, sőt tragédiáját is. Frigyük – nemcsak ezért, de – egyre nagyobb válságba került. Bár a császárné emberi nagysága vitathatatlan, társadalmi és politikai szerepe mégis kívánnivalót hagyott maga után ebben a korban. Jozefina megértette, hogy az európai uralkodó családok között ő egy kicsit mindig idegennek számít, alárendelt helyzetben érezte magát. 1809-ben így beleegyezett a válásba, amit 1810. január 10-én hivatalosan is érvényesítettek. 1811-ben Napóleon feleségül vette Mária Lujza Habsburg–Lotaringiai hercegnőt, aki már abban az évben fiút szült. Ő lett II. Napóleon, a híres „sasfiók”.

A Louvre létrehozása

Napóleon csillaga lassan hanyatlóban volt. Mielőtt száműzték volna Szent Ilona szigetére, 1814-ben, amikor a koalíciós csapatok elérték Franciaország határait, kihirdették, hogy nem a francia nép ellen, hanem a császár ellen harcolnak. Napóleon és Jozefina a császár második házassága után is barátságot, sőt némi szövetséget tartott fenn. A szerelmi kötés különösen erősnek bizonyult közöttük. A mindenben sikeres, nagy férfiak mögött mindig található egy nő. Most mintha fordítva történt volna, Napóleon rangja emelte magasra szíve hölgyét. Ám azt is be kell látni, hogy a feleség méltó volt erre a szerepre, és igazi támasza volt társának. Végül is a történet valójában Jozefináról szól. A válás után a császárné egy Párizs melletti kastélyba költözött, amelyet 1800 körül felújított, berendezett, talán érezte, hogy a válás elkerülhetetlen. Az épület körüli hatalmas kertben rózsákat termelt, sőt tenyésztett, így jött létre többszöri keresztezés útján a ma ismert tearózsa, sok későbbi rózsafaj őse. Napóleon száműzetése után, 1814-ben meghűlt. Nem sokkal ezután, 1814. május 29-én Jozefina elhunyt. Feltételezik, hogy akkor fázott meg, amikor kertjében a győztes orosz cárt, I. Sándort lenge ruhában fogadta, hogy elnyerje tetszését. A császárnénak köszönhető a Louvre alapítása is. Ő ajándékozta a napóleoni hadjáratok során a Franciaországba hordott műkincseket, történelmi emlékeket, festményeket a világhírű múzeum megalapításához. Fényes külsőségek mellett helyezték végső nyugalomra Rueilben, a Szent Péter- és Szent Pál-templomban. Lányát, Hortense-t anyja mellé temették. Az ő leszármazottai között találunk orosz nagyherceget, svéd királynét, portugál herceget, sőt brazil császárnét is.

A Nők Lapja Ezotéria Estjének előadásai folytatódnak. 2021. február 18-án Dr. Janák Lajos lesz az előadó. Az est témája: Mire számíthatunk 2021-ben?
Ne maradj le 2021. első, online megrendezett Nők Lapja Ezotéria Estjéről!
Jegyvásárlás: https://oneticket.hu/nok-lapja-ezoteria-est-6308

A cikk eredetileg a Nők Lapja Ezotéria 2020/6. lapszámában jelent meg.

Szöveg: Dr. Janák Lajos
Fotó: Wikipédia