A kérdéssel természetesen nem erkölcsi ítélkezésre szerettem volna biztatni szakértőnket, dr. Hevesi Krisztina szexuálpszichológust. Sokkal inkább az izgatott, miről álmodik a lány (meg a fiú), és hogy van-e átfedés a két nem erotikus fantáziái között. Ha van, milyen módok nyílnak a mi kultúránkban arra, hogy megéljük ezeket? Koronczay Lilla írása.
A közvélekedés szerint a férfiak erotikus fantáziája sokkal élénkebb, mint a nőké. Hadd tegyem fel a költői kérdést: igaz ez?
Valahogy úgy kell ezt elképzelni, mint a két nem pornóhoz való viszonyát. Míg a férfiak legtöbbször a kemény pornót keresik, és főképp az aktusra fókuszálnak, addig a nőket inkább a romantikus, történeten alapuló, úgynevezett szoft pornófilmek kötik le. Mondok egy szemléletes példát. Míg A szürke ötven árnyalata című bestseller népszerűségét sokan úgy értelmezték, hogy a nők valójában a kemény, alázós szextől boldogok, valójában azért volt akkora sikere a nők körében, mert a hősnőre rálelt a herceg. Mindkét nemnek vannak erotikus fantáziái, csak nagyon különböznek. Rendszerint álmainkban törnek elő, mivel alvás közben megszűnik az önkontroll, azaz kiiktatódnak a belénk nevelt erkölcsi gátak. A férfiak általában ismeretlen, anonim nőkről fantáziálnak, míg a nők inkább ismerősöket, konkrét személyeket helyeznek a különböző szerepekbe. Ami szintén fontos, hogy a női erotikus vágyak szinte mindig egy történetbe ágyazva jelennek meg.
A férfiak önkielégítés közben is szoktak fantáziálni…
Így van, és gyakran pornográf filmek kíséretében. És ezek sajnos szélsőségessé változtatják a férfiak szexuális fantáziáját, ami gyakran egy párkapcsolaton belül már nem is lesz megvalósítható. De térjünk még vissza a nemi különbségekre! Régebben azt gondoltuk, hogy a férfiak szinte egész éjjel merevednek, mi, lányok meg csak szundikálunk. Mára a kutatások bebizonyították, hogy a nőknek ugyanúgy vannak erotikus álmai az alvás REM fázisában, és ugyanúgy szexuális izgalomba jönnek közben, mint a férfiak, de mivel nem ébredünk reggeli merevedéssel, ez elfedett marad. Mi több, a nők sokkal gyakrabban számolnak be arról, hogy álmukban orgazmust éltek át, míg a férfiakra az úgynevezett „nedves álmok” (magömléssel kísért fantázia) leginkább csak a serdülőkorban jellemzők. És akkor erre még hadd erősítsek rá azzal, hogy a nők nagyobb arányban képesek csupán az erotikus fantáziájuk által kielégülni, míg a férfiaknak ehhez rendszerint kézi stimuláció szükséges.
Milyen hormon felel az erotikus fantáziákért?
A tesztoszteron, amiből a férfiak szervezetében sokkal több van. Hozzá kell tenni, ez a hormon a szexuális vágy és izgalom intenzitása mellett a fantáziáink elevenségét, élénkségét is fokozza. A kutatók szerint ez okozza azt, hogy a férfiak körében gyakoribbak a parafíliák (régebbi néven perverziók), valamint sokkal inkább érdeklődnek az olyan kalandok iránt, mint az édes hármas, a csoportos szex, a swinger, és általában véve jobban kedvelik a nagyobb szexuális változatosságot. Azt is le kell szögezni, hogy a férfiak sokkal tudatosabban használják a szexuális fantáziájukat. Hogy ennek aztán biológiai alapja van, vagy egyszerűen csak a nők szocializációjának a terméke, azaz neveltetésből adódó gátlás, nehéz lenne megmondani. Valószínűleg mindkettő szerepet játszik benne. Egy nő amúgy is nehezebben tud elvonatkoztatni a külvilág ezer más „zajától”, ezért lassabban vonódik be, oldódik fel a szexben. A férfiaknak ezzel szemben elegendő lehet egy kacér dekoltázs látványa, mivel elsősorban a vizuális ingerek indítják be a szexuális működésüket. Mindig megdöbbenek, hogy a nőknek mennyire nem jut eszükbe használni az erotikus fantáziáikat. Márpedig ez az aktus két pontján is nagyon fontos lenne. Az elején a bevonódásukat segítené, az orgazmus eléréséhez pedig pláne hasznos a szexuális fantáziák mozgósítása. A férfiak, ha érzik, hogy nem elég markáns az erekciójuk, ezt automatikusan megteszik, mert tudják, hogy fokozza az izgalmukat.
Az orgazmusról jut eszembe, hogy Nancy Friday már 1973-ban írt egy könyvet Női szexuális ábrándok címmel, aztán húsz évvel később egy másikat, a Nők a csúcsont. Mindkettő felszabadítóan hatott a nőkre, segített oldani az évszázadokon keresztül beléjük nevelt szexuális elfojtásokat, a bűntudatot. De az meglepett, hogy az első kötetben milyen sok megerőszakolós fantáziakép fordul elő. Mi lehet az oka? Anyáink alávetett létével szembesítenek?
Vagy éppen egy gyermekkori filmélménnyel. A kislányoknak az ilyen megerőszakolós filmjelenetek mélyen beéghetnek az idegrendszerükbe. Az egyik lánynak például, aki hozzám járt, vaginizmusa volt, ami annyit jelent, hogy a medencefenék- és a hüvelyizmai görcsösen összehúzódtak már a behatolás gondolatától is. Holott nem volt emögött semmilyen korábbi fájdalomélmény. Viszont látott ötévesen egy születésről szóló dokumentumfilmet a maga véres valóságában, amelynek a végén meghalt a szülő nő, így félelemkeltővé vált számára a szexualitás. A kislányok többsége egyébként sem tapasztal a filmekben szép, egészséges szexjelenetet, mert szinte kizárólag erőszakos, illetve megerőszakolásos közösüléseket mutatnak be. Ha ekkor lát először szexet, s az izgalomba hozza, akkor a későbbiekben is ez lehet számára az izgalom kiváltója.
Friday második monológgyűjteményének fantáziái már sokkal színesebbek. Öntudatosabb, felszabadultabb nőkre vallanak. Rengeteg olyan erotikus fantáziát is olvashatunk közöttük, amelyek abszolút megélhetők lennének. A mi hedonista kultúránkban – talán korlátozottabban, mint a hetvenes években, de annál cizelláltabban – tér is nyílna ehhez.
Ez így van. Bár én azt mondom, ezek a lehetőségek régebben is megvoltak, csak ma már sokkal szabadabban beszélünk róluk. De legalábbis nem titkolózunk úgy, mint a nagyszüleink idejében. Elég csupán Casanovát vagy De Sade márkit említeni, de mondhattam volna Boccaccio Dekameron című középkori erotikus novellagyűjteményét is. Nincs új a nap alatt. Ma azonban a világháló révén megélhetjük azt is, hogy nem vagyunk egyedül az ilyen jellegű fantáziáinkkal. Sőt, az internet lehetőséget nyújt arra is, hogy összekapcsolódjunk azokkal, akik ebből a szempontból hasonlóak hozzánk.
Mi befolyásolja azt, hogy milyen jellegű szexuális fantáziáink alakulnak ki felnőttkorunkra?
Egy csecsemő tiszta lappal indul, az ösztön ugyan már ott szunnyad benne, de a lapot a gyermekkori tapasztalatok fogják teleírni. Én mindig meg szoktam kérdezni a klienseimet, mi volt az első olyan élmény, látvány, amit szexuálisként azonosítottak. Egy idősebb hölgy például az angol kisasszonyokhoz járt iskolába, de máig azokat a mondatokat idézi fel az orgazmus pillanataiban, amiket 13 évesen hallott. Egy építkezés mellett sétált, és a munkások olyan pikáns, piszkos beszólásokat intéztek felé, amelyekbe belepirult ugyan, de máig izgalomba hozzák. A történet azért is tanulságos, mert kiderül belőle, hogy vágyfokozó fantázia nemcsak pozitív, hanem negatív tartalmú is lehet. Mondok még példát. Egy lányt serdülőként folyton megaláztak a zuhanyzóban más lányok. Máig az a szexuális fantáziája, hogy lányok bántalmazzák. Egy fiatal nőnek a bátyját verték rendszeresen a szülei, míg ő a másik szobában szorongott, és önnyugtatásként maszturbált. Felnőttként aztán azt várta el a párjától, hogy bántalmazza együttlét közben. Ezen esetekben a kulcs a szorongáskeltő, feszült állapot, amely erotikus inger jelenlétében szexuális izgalommá, illetve fantáziává alakulhat át.
Lehet, hogy a BDSM egy gyerekkori fixálódásból ered?
Könnyen előfordulhat. Nem hazudik A szürke ötven árnyalatában a szerző, amikor azt írja, pszichológiailag teljesen megalapozottan, hogy a főhősnek, Christian Grey-nek borzalmas gyerekkora volt. Az aztán, hogy valakiből egy ilyen élmény hatására alávetett, tehát szubmisszív, mazochista vagy domináns, azaz uralkodó fél lesz-e, már részben a személyisége, részben a későbbiekben átélt élmények függvénye. Az erős bűntudatban nevelés gyakran a büntetés utáni vágyat eredményezi, hiszen így tud a személy vezekelni. De említhetném a gyerekkorban látott, erőszakos közösülésről szóló filmjeleneteket is, amelyekről már volt szó. Ezek persze az évek során a feledés homályába vesznek, ám ha véletlenül a felszínre lökődnek, akkor tudatosodnak és vággyá formálódnak. Nem annyira fiatal korban szokott ez megtörténni, mert akkor még túl sok inger, újdonság éri az embert, mint például a szerelem élménye, hanem amikor már alábbhagy a szenvedély. Leginkább a középkorúaknál törnek elő a fantáziák, különösen a nők esetében, akik kevésbé merítkeznek a pornófilmekből.
Ennek a cikknek a kedvéért elmentem egy budapesti fétispartira, úgy hívják, Fétis Freedom. Nyugat-Európában óriási divat. Az volt a benyomásom, hogy túlnyomórészt jól szituált párok vesznek rajta részt, 30 és 50 év között.
Utóbbi pontosan azt támasztja alá, amit az imént mondtam, hiszen ebben a korban tudatosodnak a szexuális ábrándok, és felvállalni is többnyire csak ilyenkor merik őket az emberek. De több oka is lehet annak, miért pont ezeket a szemlátomást jó anyagi körülmények között élő párokat láttad ott. Először is az átlagtól eltérő szexuális fantáziákat, például a BDSM-et, a kikötözős szexet megélők között inkább értelmiségieket, magasan iskolázott embereket találunk. Ők azok, akik úgy érnek el sok mindent, jutnak fel a karrierjük csúcsára, hogy eközben rengeteg bennük az elfojtás, a neveltetésük általában szigorú, korlátozó, és számtalan elvárásnak kell megfelelniük. És hát a sok legátoltságból lesz a legnagyobb robbanás. Egyszer csak kiengedik a szellemet a palackból. A legnagyobb vonzereje ezeknek a kluboknak éppen az, hogy előítélet-mentesek, azért mennek oda az emberek, mert képesek elfogadni az övéktől eltérő szexuális fantáziákat, és őket is fenntartás nélkül elfogadják. Azt vesznek fel, amit akarnak, és bizonyos keretek, szabályok között megélhetik a szexuális szabadságot és az erotikus vágyaikat.
Az imént a parafília, azaz szexuális perverzió kifejezést használtad. Mégis, mi számít normálisnak? Lehet bármire azt mondani, hogy nem normális, ami az emberből ösztönösen előtör?
Jó kérdés, hiszen ami az egyik kultúrában elfogadott, az a másikban esetleg mélyen elítélendő. Afrika egyes országaiban például ma is dívik a fáraói körülmetélés, ami azt jelenti, hogy a kislányok teljes nemi szervét kimetszik. A rítus a férfit szolgálja, hogy biztos lehessen benne, hogy a lányt szűzen veszi feleségül, valamint azt követően is minden alkalommal, amikor a nász előtt felvágott varrat közösüléskor újra vérzik, bizonyítja a feleség érintetlenségét. A kínai nők mára betiltott lótuszlábához hasonlóan a férfi szexuális izgalmát fokozza a nő ilyenfajta kiszolgáltatottsága, korlátozása. Mi ez, ha nem perverzió? Ott viszont kulturális tradíciónak számít, jóllehet a világszervezetek folyamatosan tiltakoznak e barbár szokás ellen. Nehéz ezért a pontos meghatározás. Leginkább úgy írható le, hogy nem számít parafíliának az, ami kölcsönös beleegyezéssel történik – itt azonnal kiesnek az állatok, a halottak és a gyerekek –, valamint testileg és lelkileg nem károsítja egyik felet sem, és az adott társadalom is elfogadja a szexuális viselkedést.
A swingerklubba járás, ahol számtalan elfojtott erotikus fantázia valósággá válhat, ezek szerint nem számít perverziónak.
Nem, az inkább egy szexuális szokás vagy gyakorlat. Feltéve persze, hogy a pár mindkét tagja szívesen megy. De ha már egyiküknek bűntudata van, vagy szégyelli magát miatta, megkérdőjelezhető, nem tett-e a másik lelki erőszakot rajta. A tapasztalat egyébként azt mutatja, hogy a swingerezés leginkább a férfiak álma. Ugyanígy tipikus, vágyott fantáziájuk az édes hármas, azaz az egyszerre két nővel való szeretkezés is. Ahogy pornót is kétszer annyi férfi néz, mint nő. Mert mi a pornó? Egyfajta kukkolás. Talán ezért is egyre nagyobb az igény a swingerklubok, illetve a partnercserés szex iránt. Hasonlóan a pornófilmek termelték ki a maszkokban, extrém környezetben (pl. a falon átkandikáló falloszok) és kiegészítőkben való szexuális aktusokat is, amik nélkül ezen fantáziák nem jelentek volna meg.
Lehet veszélyes is a swinger? A párkapcsolatra gondolok.
Igen. Sokan ugyanis hajlamosak elfelejteni, hogy a képzelet az nem a valóság. Teljesen más, ha szex közben közösen felépítünk egy szexuális fantáziaképet, és ezzel egymás vágyát húzzuk fel, mint a valóságban való megélése. A swinger ebből a szempontból egy kötéltánc. Mondok egy példát. A férfi erőltette, majd meg is szervezte a párcserét, aztán amikor látta a feleségét egy másik férfival szeretkezni, teljesen kiborult. El is váltak. Ugyanígy egy pár sokáig fantáziált szex közben az édes hármasról, majd amikor a férfi ezen felbuzdulva elkezdte az életben is megszervezni ezt, majdnem ráment a kapcsolatuk. Mert más elképzelni valamit, és más a valóságban látni, megélni. Fontos előtte tudatosítani magunkban és meghúzni a határt: mi az, amit még el tudok fogadni a páromtól, és mi az, amit nem? És még így sincs rá garancia, hogy nem történik „baleset”. Körülbelül a párok egyharmada tudja ezt a helyzetet kezelni. Akadnak aztán olyan párok is, akik elmennek ugyan a klubba, de csak vágygerjesztőnek használják, amit ott látnak, és csupán egymással szeretkeznek. Az is előfordul, hogy csak a férfi megy bele a játékba, a feleség vagy nem vágyik rá, vagy a férfi nem viselné azt el.
De miért nem tud az emberek többsége játékot látni a szexben? Főleg a nők. Hiszen az ókori Keleten ez volt a világ legtermészetesebb dolga. Olyan híres könyvek születtek belőle, mint például a Káma-szútra.
Először is nagyon fontos, hogy ne keverjük össze a játékosságot a perverziókkal. Tény, hogy kislányok esetében erőteljesebb a tiltás a neveltetés során. Egy kisfiú mindig legálisan babrálhatja a kukiját, mondván, az olyan „pasis”, azonban egy kislány esetében menten szörnyülködik a környezete, ha hozzáér a puncijához. Nyilván oka is volt a történelem során, hogy egy kislányt jobban óvott a környezete, hiszen a következményeket sokkal inkább a nők viselték: a terhességet és a „szégyent”. A keresztény erkölcs szintén inkább a tilalmakat hangsúlyozta, emellett ma is gyakran találkozom ilyen többgenerációs mondatokkal: „Te jó ég! Hogy tudod azt az ocsmány dolgot még élvezni is?!” (Mármint a szexet.)
Eljutottunk a végső, címben feltett kérdésünkhöz: ki kell-e élnünk a szexuális fantáziáinkat?
A nagy részüket kiélhetjük, hiszen a tilalmak többsége megszűnt. Kérdés, hogy a partnerünk számára is elfogadhatók-e a mi fantáziáink, s ugyanez igaz fordítva is. A szex a felnőttek játéka. A játék pedig felszabadít, könnyűvé tesz, feltölt. Egy ausztrál vizsgálat szerint azok a férfiak, akiket a párjuk olykor meglep bizonyos szerepjátékokkal (pl. titkárnős, ápolós kosztümök), jóval elégedettebbek a szexuális életükkel és a párkapcsolatukkal. Persze nem feltétlenül szükséges ehhez speciális öltözet, hiszen ne feledjük, a legfontosabb erogén zónánk az agyunk, ami folyamatosan előhívható erotikus fantáziát kínál bárhol, bármikor!
Fotó: Getty Images, Profimedia-Red Dot
