Most már mindnyájan fogcsikorgatva számoljuk vissza a perceket a normális életig (bár sajnos még mindig nem tudjuk, melyik számtól is kellene elkezdeni a visszaszámlálást), így sokunknak ez az időszak – amikor már majdnem látszik a vége, de közben mégsem – talán még idegtépőbb és keservesebb, mint eddig bármikor. Ahogy azt egy korábbi cikkünkben is írtuk, a pandémiás otthoni munka sokaknál okozott burnout szindrómát, hiszen nehezített pályára kerültünk. A kamasz gyerekek otthonról tanulnak, és a kisgyerekes szülőknél is bizonytalan, hogy épp mikor mehet és mikor nem a gyerek intézménybe, illetve mikor kerül az egész család karanténba egy-egy ovis vagy kisiskolás megbetegedéshullám miatt. Ráadásul az otthoni munka nem való mindenkinek – van, aki sokkal kevésbé tud fókuszálni az otthon falai között, hisz nincs meg a határ a munka és a magánélet között. Személyes tapasztalatból tudom, milyen az, amikor a home office masszív szétcsúszással jár, amikor a munkaidő gyakorlatilag reggel kilenctől éjfélig tart, főzéssel, mosással, gyerekfürdetéssel, stb. tarkítva. Ahhoz, hogy visszaszerezzem a kontrollt és újra hatékonyan tudjak fókuszálni a munkahelyi feladataimra, az alábbi szempontok figyelembe vétele kellett.

A feladatok csoportosítása

Bár a multitasking állítólag a nők erőssége, az otthoni munkavégzés ráébresztett arra, mennyire nem kifizetődő egyszerre több dologgal foglalkozni. Épp ezért nem ugrálok már a feladatok között: mindennek megvan a maga ideje. Beosztottam, hogy mikor nézek és válaszolok e-maileket (naponta kétszer fél óra, délelőtt és délután), mikor gyűjtök anyagot vagy beszélek interjúalanyokkal, és melyik időszak az, amikor szöveget írok. Most már tudom, hogy mikor pörög a legjobban az agyam (reggeli kávé után, naná), akkor végzem el a legnagyobb koncentrációt igénylő feladatokat. Ugyanígy megvan a házimunka ideje is – mentális pihenésnek kiváló, bár nyilván el tudnék képzelni ennél vidámabb pihenőidőt is. Ezek a munkatípus időblokkok sokat segítettek abban, hogy ne érezzek folyamatos frusztrációt amiatt, hogy amellett, amit épp csinálok, kismillió másik dolog is vár még rám.

Konkrét feladatlista

Nagy segítség szétesés ellen, ha reggelente összeírom, mi az, aminek aznap mindenképp muszáj a végére érnem. Ki az, akit mindenképp fel kell hívnom, melyik cikket kell befejeznem, mi az, ami már nem tűr halasztást. Ez nélkülözhetetlen ahhoz is, hogy az aznapi blokkok felálljanak. Persze a lista nem szentírás, de kiindulópontnak jó. Tipp: inkább kevesebb feladat szerepeljen rajta, mint több, mert nem tesz jót a lelki békénknek, ha folyamatosan úgy fekszünk le, hogy nem értünk el a lista végére.

Időmérés

Ahhoz, hogy fentiekhez igazodni tudjunk, ismernünk kell a képességeinket és a korlátainkat – amelyek az új körülmények között teljesen mások lehetnek, mint munkahelyi környezetben.

Mivel hatéves kislányom többet van itthon, mint oviban, lassabban megy a munka, és ezt sokáig nem voltam hajlandó tudomásul venni, elfogadni.

Hiába játszogat el békésen a szomszédos szobában, gyakran kell neki ilyen-olyan segítség, bejön megmutatni legújabb alkotását, és ezek kizökkentenek. Épp ezért újra kellett mérnem, mennyi ideig is tart nekem valójában megírni egy cikket, legépelni, megszerkeszteni egy interjút, stb. Igen, sajnos jóval tovább, mint korábban. De mivel már tudom, könnyebb a tervezés.

Rugalmasság

Amilyen fontos a jó napirend, ugyanolyan fontos a rugalmas hozzáállás is – magunkhoz csakúgy, mint a körülményekhez. Egyszerűen vannak rosszabb napjaink, amikor valahogy semmi nem akar összejönni, a gondolataink zavaros masszává állnak össze a fejünkben, és legszívesebben csak néznénk ki bambán a fejünkből. Legalábbis nekem vannak ilyen napjaim. Ilyenkor tízszer olyan nehéz minden egyszerű feladat elvégzése, és vannak olyanok, amelyek egyenesen lehetetlennek tűnnek. Egy dolog segít ilyenkor: ha elfogadjuk, hogy nem ezen a napon fogjuk megváltani a világot. Ez lehet egyfajta jelzés is a szervezetünktől, hogy ideje kicsit visszakapcsolni, pihenni, feltöltődni. Hallgassunk rá!

A rituálék fontossága

Az otthoni munkavégzésre való átállás egyik legnagyobb nehézsége az volt, hogy minden átmenet nélkül történt. Hirtelen megszűntek azok a (munka)nap kezdő és végző rituálék, amelyek korábban segítettek abban, hogy otthoni üzemmódból átkapcsoljunk irodai üzemmódba. Az olvasgatás vagy podcast hallgatás a munkahelyre utazás közben, az első irodai kávé és napindító beszélgetések a kollégákkal, a rövid kitérő hazafelé a kedvenc turimba vagy cukrászdámba – ezek egyik napról a másikra eltűntek az életemből. Tudatosan tennem kellett érte, hogy újfajta rituálékat alakítsak ki, amelyek a szűkös lehetőségek között is megkönnyíthetik a váltást a két üzemmód között. Mostanában munka előtt reggelente leugrom a pékségbe egy croissant-ért, a munka végeztével pedig megnézek egy rész Dolgozó anyákat vagy Grace & Frankie-t lezárásként, jutalomként. Ezzel hasonló keretet kap a munkanapom, mint korábban.

(Kiemelt illusztráció: Getty Images)