Nők a kamera mögött – A Francia Intézet a női rendezőket ünnepli

Annak ellenére, hogy a nők jelen voltak a film születésénél, és egy időben ők uralták a filmes szakmát, hosszú időre perifériára szorultak. Egy ideje javul a helyzet, már ami a számukat illeti, ezt hivatott ünnepelni a Francia Intézet is, amely február 24. és március 8. között négy, francia nők által rendezett filmet ajánl az érdeklődők számára. A filmek regisztráció nélkül, térítésmentesen nézhetők.

Annak ellenére. hogy a nők ott voltak a film születésénél, sőt, a Guardian által idézett 1915-ös cikk még egyenesen úgy fogalmazott, hogy nincs még egy olyan hivatás, amelyben olyan számban képviseltetnék magukat a nők, mint a filmszakma. Egy harvardi filmszakos kutató, bizonyos Jane Gaines arra jutott, hogy a filmgyártás hajnalán 1916 és 1923 között a nők nagyobb befolyással bírtak a szakmában, mint a férfiak, több nőnek volt akkoriban saját filmgyártó vállalata, mint férfinak. Aztán telt, múlt az idő, a 21. századra a helyzet igencsak megváltozott, a film a középkorú fehér férfiak játszótere lett, annak minden dicsőségével.

A nők eltűntek, de jönnek vissza

Pedig az első női filmes megjelenése egybeesett a legelső filmesek megjelenésével, ráadásul Franciaországban, ahol a filmes nők helyzete manapság is kedvezőbb.

Alice Guy-Blaché 1913-ban. (Fotó: Wikipedia)

Alice Guy-Blaché, akit a legelső női filmrendezőnek tartanak, a Lumière testvérekkel egyidőben tűnt fel. Guy-Blaché titkárnőként dolgozott, ám miután Lumière-ék 1895 végén megtartották első filmvetítésüket, úgy döntött, hogy íróként kezd dolgozni filmeseknek, egy évvel később pedig már megrendezte első saját filmjét is. A La Fée aux Choux című filmet a legelső fikciós filmként tartjuk számon, amit aztán még sok másik követett több műfajban. Alice Guy-Blaché ráadásul egy sor technikai megoldást is elsőként használt, mint például a kép megosztását vagy a dupla expozíciót. Rajta kívül számtalan nő volt még a filmes szakma úttörői között (például Margaret Booth, aki az Amerika hőskora című 1915-ös film vágójaként dolgozott, ezzel a legelső ismert női filmvágó volt), aztán egy női vágónak, Verna Fieldsnek köszönhetjük, hogy Steven  Spielberg Cápa című filmje olyan ijesztő tudott lenni, pedig ezt elérni nem volt könnyű a hetvenes évek korlátozott technikai lehetőségeivel.  Fields egyébb meg is kapta az Oscart a legjobb vágásért.

2020-ban azt ünnepelte a világ (a kevés ünneplésre okot adó dolog egyike volt legalábbis), hogy a legnagyobb bevételű hollywoodi filmek rendezői között minden eddiginél nagyobb arányban voltak nők – de ez az arány még így is meglepően alacsony volt.

A Variety magazin a San Diegó-i Egyetem egyik, a nők filmipari helyzetét vizsgáló központjának tanulmányára hivatkozva azt írta, hogy a száz legnagyobb bevételt termelő tavalyi hollywoodi film közül tizenhatot nő rendezett. Ez pedig új rekord, még soha nem volt ennyi nő a legsikeresebb filmek rendezői között. 2019-ben 12%-os volt a női rendezők aránya, míg 2018-ban csak 4%. A Variety szerint ez arra utal, hogy nem volt felesleges nyomást gyakorolni a stúdiókra, hogy alkalmazzanak több női rendezőt. Persze ez arány még mindig igen alacsony, de legalább növekszik.

Európában jobb a helyzet

Különösen Franciországban, ahol dinamikusan növekszik a női rendezők száma. A Forbes szerint a Centre National du Cinéma et de l’Image Animée (CNC) nemcsak arról számol be, hogy egyre több és több francia nő rendez filmeket, de arról is, hogy Franciaország képviseli az európai nők által rendezett filmek 36%-át. A francia filmes produkciók 27%-át rendezte nő 2019-ben, ami az azt megelőző 20%-hoz képes is jelentős növekedés volt.

2012 és 2017 között például 370 film került piacra, amelyet francia nő rendezett, ugyanez a szám Németországban 242, az Egyesült Királyságban 87, Spanyolországban 82, Olaszországban pedig 70.

Ebben az időszakban 24%-os volt a női rendezők aránya Franciaországban, ennél több női rendezésű film csak Norvégiában (28%), Finnországban (25,4%) és Dániában (25%) volt.

Nézd meg a francia női filmesek munkáit ingyen!

Most, hogy közeledik a nemzetközi nőnap, jó apropó, hogy női rendezők kevésbé ismert alkotásait ismerje meg a magyar közönség. A Francia Intézet válogatásában három játékfilm és egy dokumentumfilm érhető el február 24. és március 10. között, méghozzá ingyenesen. A játékfilmekhez magyar felirat is választható.

Angèle és Tony, rendezte: Alix Delaporte

Francia dráma, 2011, 87 perc. Angèle zárkózott, nehéz természetű lány. Az utcán él, piti lopásokból tartja fenn magát, kisfiát is a szülei nevelik. Egy nap találkozik Tonyval, egy halásszal, akivel bensőséges kapcsolatot kezd kialakítani.

Jelenet a filmből.

Nagyvilági élet, rendezte: Julie Lopes Curval

Francia dráma, vígjáték, 2014, 95 perc. Alice divattervezőnek készülő fiatal lány. Kisvarosi életét hátrahagyva, egy rangos párizsi iskolában kezd tanulni, ahol találkozik Antoine-nal. Hamarosan szenvedélyes szerelem kezd köztük kibontakozni. Antoine bevezeti a kulturális elit életébe, Alice pedig lassan teljesen feloldódik a nagyvilági életben, és kezdi elveszíteni saját magát.

Jelenet a filmből.

Bábeli Iskola, rendezte: Julie Bertuccelli

Dokumentumfilm, 2014, 89 perc. A film egy párizsi iskola diákjairól szól. A világ különböző országaiból származnak, és speciális előkészítő osztályba járnak, hogy megtanuljanak franciául, mielőtt a „rendes” iskolában folytatnák tanulmányaikat. A tanároknak nemcsak a nyelvi, de a kulturális különbségeket is át kell hidalniuk.

Jelenet a filmből.

Minden megbocsátva, rendezte: Mia Hansen-Løve

Dráma, romantikus film, 2007, 105 perc. Victor, Annette és kislányuk Pamela Bécsben élnek. Victor egyre gyakrabban kezd kimaradozni éjszakánként. Egy heves vita után Annette eltűnik kislányukkal. Tizenegy évvel később Pamela már Párizsban él. Apja újra szeretne találkozni vele.

Jelenet a filmből.

KIemelt kép: Getty Images