Nem találkozunk személyesen Kerekes Viktóriával, de még az éteren keresztül is átsüt a hangján, hogy számára szenvedély a kert. Olyan feladat, amit akkor sem tekint munkának, ha a megélhetésének egy része ebből származik. A járvány kirobbanása után ugyanis egyik kollégájával olyan vállalkozásba kezdtek, amelyben kertépítéssel és belsőépítészettel foglalkoznak.
– Színésznőként elég izgalmasan és szokatlanul reagáltál a járványra. Hogyan érlelődött meg benned a váltás gondolata?
– Teljesen váratlan volt, egyáltalán nem tervezett. Horgas Péter látványtervezővel már régóta ismertük egymást. Egy munka kapcsán találkoztunk újra, és ott kiderült, jól tudunk együtt dolgozni. Péternek volt az ötlete, hogy foglalkozzunk komolyan terekkel, kertekkel, belsőépítészettel. Így született a vállalkozásunk. A saját kertem már megvolt akkor a Mátra egyik legszebb falujában. A kertészkedéssel azonban sokkal régebbi a kapcsolatom, évtizedek óta tartó szerelem, ami egy konyhaablakkal kezdődött.
– Akkor folyamatosan képzed magad kertészkedésből?
– Költözésről költözésre tanulok. Az első lakásunkban, aminek már mérhető méretű ablaka volt, tényleg csak másfél méteren kezdtem. Megnéztem, mikor süt oda a nap, és ültettem kövirózsát, szereztem kétféle varjúhájat, muskátlit, a szomszéd nénitől meténget, ami egyébként egy talajtakaró növény. Ő mondta is, hogy az gyomnövény, Vikike, de nekem annyira tetszett a kék virága, hogy a harmadik emeleti konyhaablakomba azt is ültettem. Aztán a gang kövén is lettek növényeim, majd kitettem egy széket, és lassan mini dzsungel keletkezett. Az élet ezután egy olyan lakásba vezetett, aminek irgalmatlanul forró, napsütötte terasza volt, az ötödiken, itt mediterrán hangulat uralkodott a rozmaringoknak, a levenduláknak és a leandereknek köszönhetően. Majd egy társasházi lakásba költöztünk, aminek hatalmas, árnyas kertje volt. Három évig építettem, és itt tanultam bele abba, hogy mit lehet egy északi, nedvesebb, hűvösebb kerttel kezdeni, amiben ráadásul fenyőfa is van. Gyönyörű eredményeket értünk el, sok menta volt, citromfű, orgona, és ha ma arrafelé sétálok, örömmel tölt el, hogy látszik ennek a három évnek a munkája. Most sem kertes házban lakom, de a teraszszerű gangon a szomszédaimmal közösen kertet kezdtünk építeni. Mert kertnek mindenhol kell lennie, boldogtalan lennék nélküle.
