„Jézus nagy forradalmár volt a maga korában, ami megnyilvánult abban is, ahogyan a nőkhöz viszonyult. Megengedte például, hogy megérintse a vérfolyásos asszony, ami kétszeresen is tilos lett volna: azért, mert nő, és azért, mert a betegsége miatt kiközösített ember.

Az első keresztény közösségekben aztán voltak női spirituális vezetők is, ők viszont idővel eltűntek, ahogy a kereszténység elkezdett beolvadni a kor nagyon patriarchális társadalmába”

– mondja Perintfalvi Rita, amikor a munkássága kapcsán a nők helyzetéről beszélgetünk a katolikus egyházban.
Rita teológus, ezen belül sokáig a bibliai szövegek modern, irodalomtudományos elemzésével foglalkozott, mostanában pedig elsősorban etikai kérdések érdeklik. A tény, hogy ezt nőként teszi, nem könnyíti meg a dolgát, Magyarországon ugyanis még mindig inkább az a gyakori, hogy a teológiát végzett laikus – tehát nem apáca – katolikus nők a gyerekek és fiatalok hittantanárai lesznek. Kevesebb nő folytat akadémiai kutatást, és egyáltalán nem jellemző, hogy katedrát kapnak, azaz hogy egyetemi szinten taníthatnak teológiai tárgyakat. Ez tőlünk nyugatabbra már nincs így, a nők akadémiai teológiai jelenléte kevésbé kérdés – az ottani üvegplafont az előmenetelben inkább a professzori szint jelenti még. Ez nem volt mindig így nálunk sem, a kilencvenes évek magyar katolikus egyházára Rita nyitottabb, rugalmasabb, reménytelibb felekezetként és közösségként emlékszik – például olyanra, amely kitárta a kaput a nők teológiai képzése előtt is.

De miért megy egy fiatal nő teológiára?

Perintfalvi Rita (Fotós: Maryam Mohammadi)

„Amikor 1994-ben elindult a szombathelyi teológiai képzés, az első évfolyamon körülbelül egy tucatnyian voltunk, csak laikusok, és több nő, mint férfi. A rektor egy ‘56-os menekült magyar pap volt, aki a főiskola kedvéért Ausztriából tért haza, és aki a tanárokkal együtt igazi őskeresztény légkört teremtett. Megbecsültek minket és át akarták adni a tudást, amit a kommunizmus éveiben nem lehetett, csak nagyon korlátozott számú papnövendéknek” – mondja Rita, aki formálisan vallásos családból származik. Megkeresztelték, volt elsőáldozó, és a beavatottság csúcsát jelentő bérmálkozáson is átesett 14 évesen, de ahogy ő fogalmazott, ezzel „kibérmálkozott”, és elhagyta az egyházat. Kamaszkorban egyáltalán nem meglepő módon útkeresésbe kezdett, érdekelte a keleti filozófia, a taoizmus, a buddhizmus, különösen a meditációs hagyomány, ami a közvetlenül megtapasztalható istenélmény felé terelte. „Később felfedeztem, hogy ezt ismeri a keresztény hagyomány is, a kontemplatív vagy szemlélődő ima gyakorlata és tapasztalata nagyon hasonló a zen meditációhoz” – mondja.
A fordulatot a domonkos rendi apácák hozták, akik a rendszerváltás után olyan programokat indítottak Szombathelyen, amelyekkel meg tudták szólítani az ifjúságot is. Ritát a meghatározó spirituális élmény 21 éves korában egy húsvétkor érte, amikor kirándulni mentek ezzel az apácaközösséggel, hogy a természetben járva keressék az Istennel való találkozás lehetőségét. „És valóban éreztem, hogy Isten mélyen megérintett engem ott azon a tavaszi napon. Ekkor határoztam el, hogy mindent tudni akarok róla. Rájöttem, hogy nagyon gyerek módon gondolkodom a hitről, és ez nekem kevés, tanulni kell, mégpedig annyit, amennyit csak lehet, ezért be is iratkoztam a főiskolára. Ebből lett Szegeden egyetemi végzettség, majd Bécsben doktorátus, most Grazban habilitálok és tanítok.”
A szegedi évek azért is érdekesek, mert saját bevallása szerint addigra elkezdett olyan zárt, fundamentalista módon gondolkodni, amit ma már kritizál. „A pap tanáraink közül egyesek azt éreztették velünk, hogy aki nő, annak elsődleges kötelessége, hogy anya legyen. Ne legyen tudós, ez a kettő nem egyeztethető össze. Én ezt el is hittem nekik, és ez komoly kételyeket okozott, hiszen akkor már házas ember voltam.” Az egyik tanára, a jezsuita morálteológus Somfai Béla professzor viszont arra biztatta, hogy szerezze meg a doktori fokozatot.

„Megkérdeztem tőle, hogy nekem ezt nőként szabad? Mondta, hogy ne vicceljek. Felejtsem el, hogy mások mondják meg nekem, hogy mi a kerete annak, amit magamról gondolhatok.”

Rita így Bécsben megkezdte a doktori képzését, a férje pedig mindenben támogatta. „Azt mondta, nem azért vagyok a férjed, hogy tőled bármit elvegyek, vagy hogy korlátozzalak. Ha menned kell, mert úgy érzed ez a te utad, akkor mindent megteszek, hogy ezt tudd tenni.”

Mikor felejtettük el, hogy Krisztusban minden ember egyenlő?

A teológus Bécsben találkozott a feminizmussal és a feminista teológiával – azaz, hogy lehet a Bibliát és benne a női alakokat, a férfi-női viszonyokat és a katolikus tanításokat a nemek közötti egyenlőség szemszögéből is vizsgálni. Ugyanígy, hogy lehet az egyház női tagjait egyenlőként kezelni: ha nők nem is lehetnek papok, de juthassanak katedrához vagy éppen döntéshozói pozícióba. (Ez utóbbira példa most legutóbb, hogy Ferenc pápa Nathalie Becquart xaveriánus nővért tette a Püspöki Szinódus egyik altitkárává – a szerk.)
A feminizmust Magyarországon sok félreértés és előítélet övezi, és sokan berzenkednek a feminista teológiai megközelítés gondolatától is.

Érdemes viszont tudatosítani, hogy a feminista bibliaértelmezést jóváhagyta az az 1993-as Pápai Biblikus Bizottság által kiadott dokumentum, ami a római katolikus egyházban legitim szentírás-magyarázó, elemző módszereket listázza.

 „Ugyanez a pápai dokumentum elutasítja a fundamentalista megközelítést, mert ők szó szerint veszik a szövegeket, nem akarják megérteni a kultúrtörténeti hátteret, nem foglalkoznak a műfajokkal, nem használják a háttértudományokat” – magyarázza Rita.
A nemek közötti egyenlőség, és úgy általában az emberek közötti teljes egyenlőség nem idegen az őskeresztény egyháztól – sőt. „Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban” – írta Pál apostol a galatáknak. Ez egyike annak a hét levélnek, amit a kutatók valóban az apostolnak tulajdonítanak, a többi páli levelet a követői írták, a nevét pedig legitimizálásra használták, magyarázza a teológus.

Az a szöveghely például, amiben „Pál” a nőket az alárendelődés szimbólumaként hallgatásra szólítja fel a közösségben egy későbbi betoldás, de nem maga Pál írta, hanem az apostol halála után keletkezett, és jól illusztrálja azt a már említett történelmi korszakot, amikor a korábban forradalmi kereszténység elkezdett beolvadni a korabeli erősen patriarchális társadalomba.

Szintén Bécsben szólította meg Ritát a felszabadítás teológiája is. A Dél-Amerikából származó megközelítés Jézus tanításait a társadalmi, gazdasági, politikai igazságtalanságok alól való felszabadulás szempontjából értelmezi. Az elméleti tanítás helyett a gyakorlati segítségre helyezik a fókuszt, aminek jegyében Rita szerint etikai feladat minden olyan társadalmi csoportért kiállni, amelyet elnyomnak. Ezért is szólal fel Magyarországon aktívan társadalmi ügyekben: legyen szó a menekültválság idején a menekültek alapvető emberi jogainak képviseletéről, vagy hogy határozottan támogatja a szexuális kisebbségek és az LMBTI-emberek elfogadását. Rita hangsúlyozza, hogy az általa példaként tekintett argentin típusú felszabadítás teológiának – amit maga Ferenc pápa is képvisel – a közkeletű leegyszerűsítés ellenére semmi köze sincsen a marxizmushoz.

A tudós szabad gondolkodása nem függhet a püspökök jóváhagyásától

Rita jelenleg a Grazi Egyetem Katolikus Fakultásának oktatója, a tanítás mellett pedig a jobboldali populizmus és a vallási fundamentalizmus kapcsolatát kutatja. Eközben társaival együtt megalapította a felszabter.hvgblog.hu oldalt, illetve ő a Magyarországi Teológusnők Ökumenikus Egyesületének elnöke is – mindkettőt olyan alternatív térnek szánják, ahol merészebben és nyitottabban lehet gondolkodni a hitről. „A probléma ma Magyarországon az, hogy az egyházak nagyon összefonódtak a politikával. Nagy a megfeleléskényszer a püspökök között, nem véletlenül nem szólalnak meg annyi társadalmi kérdésben – hiszen akkor elzárnák az állami pénzcsapot. A modernebb, nyitottabb hang ellenség lett, így pedig nehéz párbeszédet folytatni. Közben a templomok kiürülnek, a magukat katolikusnak vallóknak csak 12 százaléka jár misére. Én azt a többséget próbálom megszólítani, amit az egyre merevebb magyar egyház folyamatosan veszít el.”
Nem meglepő, hogy a teológus markáns kritikákat kap itthon az egyház minden szintjéről és más egyházak teológusainak köréből is – sokszor rásütve az eretnekség bélyegét. Rita viszont úgy gondolja, a teológus feladata, ha valóban tudós, hogy kérdéseket tegyen fel, nyíltan és őszintén. „Ahol minden kérdés eretneknek minősül, ott nem tudományról beszélünk, hanem ideológiáról.”

A pedofília csak a jéghegy csúcsa

A teológiának szerinte a jelen kérdéseire kell válaszokat keresnie, különben az emberek elhagyják az egyházat, hiszen életidegennek érzik. Ő ebben a német teológiai hagyományt követi, amely három témában jár nagyon elöl. „Az egyik, hogy hogyan tudnak a nők valóban egyenlők lenni az egyházban a férfiakkal. A másik a szexuális kisebbségek helyzetének rendezése az egyházi felfogásban, a harmadik a pedofília bűnének teljes felszámolása.

A németek úgy gondolják, ez a három téma összefügg, és addig a pedofíliát sem lehet felszámolni, míg a másik kettőt nem tették rendbe. Ha viszont nem sikerül megoldani ezeket, az egyház nem marad életképes.”

Mivel meggyőződése, hogy az egyház jövőjét az szolgálja, ha a tisztulási folyamatok itthon is elindulnak, illetve folytatódnak, papi szexuális zaklatás áldozataival vette fel a kapcsolatot, felhívásban kereste meg őket.  „Minden szabadidőmet arra szánom, hogy segítsem őket. Eddig 34-en kerestek meg és nemcsak olyanok, akik gyerekként lettek áldozatok. A pedofília a jéghegy csúcsa, a szexuális visszaélésnek többféle arca van: kispapok, szerzetesek, apácák, felnőtt nők is érintettek áldozatként. A gyógyuláshoz vezető első lépés pedig az, hogy elhisszük, amit mondanak.” A beszélgetések alapján könyv készül, ami a Könyvhéten, a Kalligram Kiadó gondozásában jelenik meg, ebben Rita elemzi a jelenséget, és megoldási lehetőségeket is keres.

„Fontos megismerni, milyen tettestípusok vannak, és hogyan lehet akár a cölibátus, a homoszexualitás démonizálása vagy összességében a szexualitásról való egészségtelen gondolkodás az oka, hogy ilyesmi megtörténhet. Rá kell jönnünk arra is, mit lehet változtatni a teológiai gondolkodásban, a papi képzésben, hogy ez változzon.”

Emellett szeretne a jövőben nyugati mintára létrehozni egy olyan áldozatvédelmi alapítványt, amely a kártérítéssel is foglalkozna. „Fontos, hogy magyar katolikus egyház vezetői is bocsánatot kértek, de ennek akkor van értelme, ha utána megígérik, hogy ilyen többet nem fog előfordulni, és ezért tényleg mindent megteszek – valamint, hogy megpróbálják jóvá tenni a károkat. Az áldozatok között vannak emberek, akik akár évtizedekre munkaképtelenné, párkapcsolatra képtelenné váltak. A szexualitásuk romokban, örömforrás helyett trauma az, hogy testben léteznek. Ennek a kártérítési formáin gondolkodni kell, mert fontos, hogy a megsebzett igazság helyre állhasson.”