„Mély fájdalommal tudatom, hogy imádott Édesapám, Szersén Gyula 80 éves korában a mai napon tragikus hirtelenséggel örökre elaludt. Emléke szívünkben örökké él!” – adta hírül a színész lánya, Andrea szerda este.
Szersén Gyula 1940. november 22-én született Budapesten. 1965-ben kapott oklevelet a Színiakadémián, de már 1958-tól szerepelt az Állami Déryné Színház és a Vígszínház színpadán. A Nemzeti Színház tagja volt 1965-től, majd 10 évig szerepelt a Gyulai Várszínházban. Tagja volt a Piccolo Színház társulatának, valamint vendégszerepelt a Budaörsi Játékszínben is.
Arra a kérdésre, miért választotta a színészetet, egy interjúban úgy válaszolt: „Én mindig a humán tantárgyakhoz, például a történelemhez vagy a magyar irodalomhoz vonzódtam.
Már diákkori első nagy élményeim is a regényekhez köthetők, már akkor is vizuális típus voltam, és olvasás közben elképzeltem a leírtakat, a tájat, a szereplőket és azok küllemét. Az én mesevilágom úgy kerekedett körém, mintha az olvasott történetekben éltem volna.
Ebben a közegben már gyerekkoromban is játszottam, ott töprengtem és izgultam például Bornemissza Gergely mellett. A hasonló könyvélmények adták az alapot a színészethez.”
Szersén Gyula és Sinkovits Imre színművészek a Magyar Rádió 1-es stúdiójában, Werfel A Musza Dagh 40 napja című regényéből készült rádiójáték felvétele során, 1969-ben. (Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán)
Színpadi szerepeinek a száma jócskán meghaladja a százat, játszott a Danton halála (Hermann), Az ifjúság édes madara (Stuff), a Coriolanus (Calvus), a Czillei és a Hunyadiak (Hunyadi László), a Tartuffe (Damis), a Tévedések vígjátéka (Ephesusi Antipholus), A félkegyelmű (Rogozsin), az Athéni Timon (Lucius szolgája), az Ivanov (Lvov Jevgenyij Konsztantyinovics), a Rómeó és Júlia (Páris; Montague), a Rosencrantz és Guildenstern halott (Horatio), a Kényeskedők (La Grange), az Amphithryon (Jupiter), a Rokonok (Dr. Kopjáss István), a Lear király (Edgar), A királyasszony lovagja (Don Antonio Ubilla; Don Salluste de Bazan), a Tamás bátya kunyhója (Tamás bátya), a II. Richárd (Bagot), a IV. Henrik (Poins), A vihar (Adrian) című előadásokban.
Számtalan televíziós és rádiós produkcióban is főszerepek sorát alakította, valamint olyan filmekben láthatta a közönség, mint a Jancsó Miklós rendezte Szegénylegények vagy a Gaál István által jegyzett Sodrásban.
A szinkronstúdiókban pedig olyan külhoni sztároknak kölcsönözte hangját, mint Charles Bronson, Paul Newman, Terence Hill vagy éppen az Enterprise űrhajó Kirk kapitányát alakító William Shatner. Utóbbi munkái kapcsán 2018-ban átvehette a szinkronszakma által adományozott Életműdíjat. 1986-ban Jászai Mari-díjat kapott, 2020-ban átvehette a Tolnay Klári-díjat.
A Magyarszinkron.hu Facebook-oldalon is megemlékeznek a művészről, mint írják, Szersén Gyulával mindig, mindenki szívesen dolgozott. Bármilyen szerepet kapott a legnagyobb szakmai alázattal állt hozzá, teljesen mindegy volt, hogy kicsi, vagy nagy feladat várt rá – idézik fel az oldalon. Mint írják, többszáz film és sorozat őrzi a hangját, rengeteg színészt szólaltatott meg, és a legváltozatosabb szerepekben is megmutatta tudását. William Shatnert lényegében a kezdetektől végig „kísérte”, ahogy Charles Bronson rezzenéstelen tekintetéhez is Szersén Gyula orgánuma illett a legjobban. A kilencvenes évek elején a Polip sorozat és főhőse, Cattani felügyelő, Michele Placido alakításában, majd Harvey Keitel is Szersén Gyula közreműködésével lett itthon népszerű.
A Jászai-díjas színművész közel négy évtizedig volt tagja a „régi” Nemzeti Színháznak. 2015-ben úgy nyilatkozott: „Egészen 2005-ig, 40 éven keresztül léptem fel a Nemzeti színpadán, de visszavonultam, mert bevallom, elég volt.
Egy idő után be kellett fejezni, hogy úgy emlékezzenek rám, ahogyan én szeretném.”
Nyugodjon békében!
(Kiemelt kép: MTVA/Zih Zsolt, Forrás: MTI, szinhaz.online.hu)
