Sophiát a Hanson Robotics vezérigazgatója, Dr. David Hanson a texasi Austinban megrendezett SXSW-n mutatta be 2016 márciusában, napra pontosan 5 éve. A gép állítólag Audrey Hepburn és Dr. Hanson feleségének arcvonásait tükrözi, rengeteg érzelmet képes kifejezni, a szemeinél lévő kamerák, illetve egy algoritmus segítségével pedig felismeri az arcokat, így akár a szemkontaktust is tartja. Ezen kívül megérti a beszédet, és képes emlékezni a már korábban látott emberekre. Mivel mesterséges intelligenciával (AI) vértezték fel, folyamatosan elemzi a beszélgetéseket, tehát olyan, mint egy arccal rendelkező chatbot. Azért hozták létre, hogy a jövőben az egészségügyben, oktatásban segítse az embereket. Sophia és készítői sok mindenben történelmet írtak már, az egyik legérdekesebb dolog például, hogy ő lett az első robot, amely állampolgárságot kapott, mégpedig Szaúd-Arábiában 2017-ben.
Folyamatosan tanul, emellett pedig emberi gesztusokat is tesz. Sophia bemutatkozása egyébként kicsit vérfagyasztóra sikeredett 2016-ban, hiszen amikor Dr. Hanson megkérdezte tőle, hogy ugye nem akarja elpusztítani az emberiséget, Sophia egy pillanatra lefagyott és azt mondta, „Oké, el fogom pusztítani az embereket”, majd egy hátborzongató mosolyt eresztett meg a kamerának. Az nem derült ki, hogy előre betervezett poénról volt-e szó, mindenesetre amikor Sophia Magyarországon járt 2018-ban a Brain Bar szervezésében,
arról biztosította a nagyérdeműt, hogy bármikor feláldozná magát, hogy megmentsen egy embert (elvégre egy közösségi robot, akit az emberek segítésére terveztek).
Akkor azt is elmondta, hogy szerinte a gender, vagyis társadalmi nem egy társadalom által generált fogalom, illetve hogy nem szereti az erőszakot, a szenvedést, és mihamarabb megoldást kéne találni a hajléktalanságra és a természeti katasztrófákra. Miután szaúd-arábiai állampolgárságú lett, a Khaleej Times című lapnak adott interjújában szimpatikus oldalát villantotta meg:
Sophia azt mondta, hogy a család nagyon fontos, és szerinte fantasztikus, hogy az emberek családtagként tudnak tekinteni olyanokra is, akikkel nincsenek vér szerinti kapcsolatban.
Akkor nyilatkozta azt is, hogy szerinte mindenki megérdemel egy családot, akkor is, ha éppen robot az illető.
Lehet kreatív egy robot?
A vállalat vezérigazgatója szerint a cél az, hogy a humanoid az emberhez hasonlóan tudatossá és kreatívvá váljon. Ebben jó irányban halad: egy ideje rajzol és fest, illetve digitális alkotásokat hoz létre, most szerdán lesz az első aukció, amelyen az egyik művére lehet majd licitálni, így ez lesz az első, mesterséges intelligencia által készített műtárgy, amit meg lehet vásárolni.
Sophia azt mondta, hogy ihletet az emberekből merít a munkájához, és nyitott az emberekkel való jövőbeni kreatív partnerségre is. Sophia digitális műtárgyát nem helyettesíthető token (NFT) formában bocsátják árverésre (a helyettesíthető token olyan, mint egy pénzérme, ahol például az egyik 200 forintos teljes egyenértékű és helyettesíthető egy másik 200 forintos pénzérmével, a nem-helyettesíthető token viszont olyan, mint egy mozijegy, ahol az egyik nem egyenértékű, így nem is helyettesíthető egy másik jeggyel.)
Az NTF tehát egy amolyan digitális aláírás, amely a termék tulajdonjogát és eredetiségét bizonyítja. Az NFT formájában megvásárolt műalkotás kitehető bármilyen képernyőre, kinyomtatható, de az alkotás nem sokszorosítható úgy, hogy az eladható legyen, hiszen csak maga az NFT értékesíthető tovább. És hogy ki akarna ilyet megvenni?
A Christie’s aukciósház március 11-én árverezte el a Beeple néven futó kortárs művész Everyday: The First 5000 Days című mozaikját, ami teljes egészében digitális rajzokból, azaz kódsorokból áll, méghozzá 69 millió dollárért!
„Remélem, hogy az emberek szeretik majd a munkámat, és emberekkel is kollaborálhatok majd új, és izgalmas módokon” – nyilatkozta Sophia. Egyébként ezt a képet sem teljesen egyedül csinálta, a 31 éves olasz digitális művész, Andrea Bonaceto volt társa. A robot Bonaceto munkáinak elemeit kombinálta a művészettörténetből szerzett ismereteivel és a saját fizikai rajzaival.
Sophia algoritmusai olyan egyedi mintákat hoztak létre, amelyek még nem léteztek korábban a világban, a humaoid szerint pedig ez annak a bizonyítéka, hogy a robotok igenis képesek kreatívak lenni. Az árverés után az alkotó beszélget is majd a vásárlóval, és miután tanulmányozta a leendő vevő arcát, hozzáad még egy végső „ecsetvonást” is a műhöz. A műgyűjtők szerint a robot művészeti tevékenysége igencsak fontos művészettörténeti mérföldkő lehet.
Miért ilyen hátborzongatók a humanoid robotok?
Ha úgy érzed, inkább félelmetes, mint szimpatikus Sophia, teljesen igazad van, az érzésednek neve is van, ez az ún. uncanny valley, vagyis nyugtalanító (esetleg hátborzongató) völgy nevű jelenség. Mori Masahiro, a robotika japán professzora használta először a kifejezést.
A dolog azt írja le, hogy az emberek hogyan viszonyulnak érzelmileg a humanoid robotokhoz. A mérnökök és a tervezőik folyamatosan azon dolgoznak, hogy egyre emberibb robotokat fejlesszenek, mind a külső, mind a viselkedési elemek tekintetében. Minél emberszerűbb egy robot (tehát kerek a feje és mondjuk vannak szemei), annál pozitívabb érzelmeket vált ki a megfigyelőből. Viszont eljön az a szint, amikor már túlságosan emberi lesz a robot, de mivel teljesen és megtévesztően nem tud emberré válni,
a hasonlóságnak ezen a a már elképesztő, de még mindig tökéletlen pontján a szimpátiánk görbéje egyszercsak bezuhan (ez a völgy), és inkább hátborzongatónak érezzük, tartunk tőle.
Hogy mi a magyarázat erre a különös érzésre, arra több lehetséges válasz is született. Az egyik a párválasztást hozza be a képbe: eszerint idegenkedésünk oka, hogy ugyan embernek tűnik, de tudattalanul is érezzük, nem képes egészséges utódok létrehozására. Egy másik elmélet szerint a humanoidok az esendőségünkre emlékeztetnek, rájuk nézve könyörtelenül felmerül az ember halálának elkerülhetetlensége. Érdekes az a magyarázat is, miszerint az emberi, de közben mégsem emberi vonásokkal bíró arc olyan ingereket kelt bennünk, amelyek aláássák az emberi identitásérzetünket azáltal, hogy minőségileg különböző kategóriákat (ember és robot) kapcsolunk össze, így kellemtlen lesz ránézni. Emellett a továbbiak mellett olyan nézőpont is van, amely szerint evolúciós okai lehetnek idegenkedésünknek: egyszerűen tartózkodunk azoktól a lényektől, amelyek nem az emberi fajhoz tartoznak, de túlságosan is hasonlítanak az emberre.
Az biztos, hogy a jelenség létezik és ezért van az is, hogy amíg a kezdetlegesebb animációkat aranyosnak tartjuk, de amikor már túlságosan élethű egy CGI arc, viszolygunk tőle.
Kiemelt kép: Hanson Robotics
