Galériánkra kattintva ízelítőt kaptok a Nők Lapja 2021/12. számának tartalmából:
Nincs ember a stúdióban!
Hát isten neki, megnéztem azt a videót, amely a neten kereng az MBN csatorna hírolvasójáról. Ön látta már? A 2020 decemberében rögzített adásban nincsen semmi rendkívüli, Covid-hírek, belpolitikai, külpolitikai főcímek. Mindössze egyetlen dolog miatt érdekes a dél-koreai híradó hónapokkal később is: nem volt hírolvasó a stúdióban.
Miközben látszólag a híreket olvasta a képernyőn, Kim Joo-Ha, a csatorna népszerű híradósa valójában a büfében üldögélt, és a közösségi oldalakon bizonygatta, hogy az a nő, aki éppen adásban van, nem ő. Fake. Hamis. Deepfake. Ez a kifejezés a deep learning (mély tanulás) és a fake (hamis) szavak összevonásából származik, és olyan technológiát jelöl, amelyben a mesterséges intelligencia egy tetszőleges arcot úgy alakít át, hogy az valaki máséra (jellemzően egy celebére) hasonlítson. Hozzáadja a hírességre jellemző mimikát, hanglejtést, és indulhat a felvétel, kész az algoritmusok által létrehozott alteregó.
Ha ön kipróbálta már okostelefonján azokat az alkalmazásokat, amelyek fiatalítják vagy öregítik az arcát, akkor pontosan ezt a technológiát alkalmazta.
Figyeljünk, mert mi még fekete-fehér televíziók előtt kezdtük, a képernyőn Vitray, később Friderikusz mesélt epikusan. Igen, az a műfaj lassan kihal, de a hang, amely megszólalt benne, visszhangzik az időben.
Nyolcvan év múlva mondjuk megy az utcán egy fiatalember, aki életében nem látta a Csak ülök és mesélek vagy Az én mozim című műsorokat, mégis gondol vagy érez valamit, amit nélkülük nem gondolt vagy érzett volna.
Mondják, eljött a szintetikus média kora. Az lehet.
De talán néhány nemzedék lelkében végzetesen nyomott hagyott az a hömpölygőbb, ünnepélyesebb, macerásabb történetmesélés a hőskorból, amikor a szerkesztőségekben algoritmusok helyett emberek alkottak. Mielőtt beköszönt a teljes infokalipszis, most még rákattinthat. Most még beleolvashat…
Vass Virág, főszerkesztő