Az emberek mindenhol játszmáznak. Otthon, az iskolában, a munkahelyen, a boltban. Miért pont a hálószoba maradna ki? Melyek a leggyakoribb típusok, mi állhat a hátterükben, és hogyan lehet belőlük kilépni? A lehetséges okokat Hufnágel Gabriella térképezte fel.
A világhírű kanadai pszichiáter, Eric Berne szerint a játszma a társas interakciók visszatérő eleme, amikor a kezdeményező fél kiveti a horgot, ami beleakad a másik gyenge pontjába. Ezáltal hozzáfér valamilyen lelki jutalomhoz. Nincs ez másképp a szexben sem, sőt, ez az egyik legkifinomultabb terepe a párkapcsolati csatározásoknak.
„Azért játszmázunk, mert nem tudunk, vagy nem akarunk nyíltan beszélni a vágyainkról, szükségleteinkről, vagy ha mégis megtesszük, azok nem elégülnek ki – magyarázza Ferles Péter pszichológus. – Sok pár egyáltalán nem beszélget a szexről, sőt, önmaguk számára sem egyértelműek a saját szükségleteik. Így a játszma szolgálhatja a rejtett vagy tudattalan vágyak kifejeződését és kielégítését. A játszmákon keresztül kontrollálhatjuk a kapcsolatainkat és megváltoztathatjuk a párunkat, amire ő valószínűleg szintén játszmákkal fog felelni. Ekkor válik a kapcsolat csatatérré.”
Morzsák és szilánkok
„Egyszer, amikor Ákos, a korábbi párom hazajött, úgy csináltam, mintha nem érdekelt volna, milyen napja volt. Erre azt mondta, a flegmaság borzasztóan vonzóvá tett, és ha mindig így viselkednék vele, akkor többet szexelnénk. Én pedig próbáltam ennek az igénynek megfelelni – meséli Kitti. – Ő a boltban eladólányokat szólított le, beállt közém meg a nő közé, és az orrom előtt flörtöltek. Amikor ezt szóvá tettem, azt mondta, miért csinálok ebből ügyet. Elérte, hogy többet nem éreztem magam vonzónak, az ágyban nem kezdeményeztem. Csak akkor voltunk együtt, amikor ő akarta. A szexben is csak az ő igényei számítottak. Hiába mondtam, nekem mi szerez örömet, nem érdekelte.
Gyakran mondta, öltözhetnék nőiesebben, lehetnék vékonyabb. Sokszor, miután teljesen porig alázott és látta, hogy ki akarok szállni, őrületes szexben részesített, így nem volt erőm szakítani vele. Féltem, ha nem megyek bele a játszmáiba, elveszítem. Ha este hívtam, hogy bújjunk össze a tévé előtt – persze tudta, hogy nem a műsor érdekel –, órákig számítógépezett, miközben mondogatta, hogy mindjárt jön. Egyszer megkérdezte, ki akarom-e próbálni a szexet bekötött szemmel. Felvillanyozott az ötlet. Másnap beállított egy selyemsállal, de sosem próbáltuk ki, csak hitegetett. Egy év után közölte, hogy vége, de jelezte, hogy a szakítás még visszafordítható, ezért kedveskedtem neki, amit ő ki is használt. Elköltözése előtt egyszer még elbicikliztünk Esztergomba. Hazafelé megálltunk a Dunaparton, messze mindentől. Elkezdett simogatni, majd váratlanul abbahagyta és közölte, hogy majdnem megkívánt. Az önbecsülésem összeomlott, mégis majomszeretettel ragaszkodtam hozzá. A néha odavetett morzsák olyan erősen hatottak rám, hogy azt hittem, erre van szükségem. Amikor pedig már nem tudott rólam több bőrt lehúzni, elhagyott.”
