A diagnózis: borderline személyiségzavar. Mióta tudja, igyekszik kordában tartani a betegségét, próbál sorstársainak segíteni, és most azért küzd, hogy a borderline szindróma is kapjon egy világnapot. Azt reméli ettől, hogy a világ jobban odafigyel majd erre a betegségre, amiben világszerte legalább 140 millióan szenvednek.
A Facebook-hírfolyamodban is jól látszik, évek óta küzdesz azért, hogy nagyobb figyelmet kapjon a betegséged.
Igen, különösen fontos küldetés ez nekem. 2016-ban meg is jelent önéletrajzi könyvem ebben a témában, Én, a megbélyegzett címmel. Tulajdonképpen minden akkor és ott kezdődött, mert rengetegen írtak utána, hogy az életüket mentettem meg a könyvvel. Végre megtudták, mi a „baj” velük, így segítséget is tudtak kérni. Az elmúlt 5 év alatt hozzávetőlegesen 1500-2000 levelet kaptam, és egyre többen írnak külföldről is.
Ez óriási felelősség.
Az, de közben nagyon szép feladat is, ez adott erőt nekem a folytatásra. A könyvért megkaptam az Antistigma-díjat, amit olyan alkotók, közéleti emberek, szakemberek és sorstárs segítők nyerhetnek el, akik a nyilvánosság előtt korrekten és erős meggyőzőerővel lépnek fel a mentális problémával küzdők kirekesztése, diszkriminációja ellen. Továbbá hatalmas megtiszteltetés, hogy az ELTE PPK Pszichológia Tanszék felhívása az én történetemmel indít.
A baráti kapcsolataid is megváltoztak a könyv hatására?
A közeli baráti körömben még mindig sok érthetetlen helyzetet szül a betegségem. Sokszor kell elmagyaráznom, hogy egy adott szituációt egy borderline személyiségzavarral küszködő személy totálisan másképp reagál le. Gyakran szoktam használni a „Most rajtam van!”- kifejezést, ami annyit tesz, hogy pontosan tudom, hogy az esetleges reakcióm bizonyos dolgokra nem az lesz, amit elvárnak tőlem.
Nehéz lehet így emberi kapcsolatokat ápolni, kemény utat jársz be.
Többször gondolkoztam már, hogy feladom, mert nem bírom tovább. Befejeztem, elfáradtam. Nevet és külsőt változtatok és eltűnök. Aztán jön egy segélykérő levél, amiben valaki azt írja, csak az öngyilkosságra tud gondolni. Nem hagyhatom magára.
És tudsz neki segíteni?
Mivel pontosan tudom, mit érez, igen.
Öngyilkos gondolatok, teljes kilátástalanság, meg nem értettség, önértékelési gondok, tehetetlenség, düh, gyakori alkoholos epizódok, falásroham – minddel találkoztam már, többször is.
Mikor diagnosztizálták nálad a betegséget?
2015-ben önszántamból bevonultam egy pszichiátriára, akkor kaptam meg a diagnózist. Ugyan olvasott embernek tartom magam, de azelőtt soha nem hallottam erről a személyiségzavar típusról.
Gyógyszereket is kell szedned?
Egész életemben csak négy hónapig szedtem gyógyszert. Valójában pontos, dedikált gyógyszer nincs is a szakemberek szerint a BPD-re.
Ha segítségre van szükséged, hova, kihez fordulsz? Tulajdonképpen az érdekel, hogy kapsz-e megfelelő orvosi segítséget.
A borderline személyiségzavar a jelenlegi orvostudomány szerint a legbonyolultabb személyiségzavarok egyike, amiben a világon 140 millióan szenvednek. Ennek ellenére nagyon kevés szakember „mer” borderline-pácienst vállalni. Nekem nagy szerencsém van dr. Keresztes Zoltán pszichiáterrel, aki 5 éve segít, bár soha nem voltam a páciense, inkább baráti a kapcsolatunk. Tőle nagyon sokat tanultam a betegségről, magamról.
Kórházi kezelésre is szorultál már?
Igen, többször. Ilyenkor bevonulok egy adott intézménybe, és megpróbálom megmenteni önmagamat önmagamtól.
„Érzem, mikor kell segítséget kérnem”
Hogyan lehet borderline szindrómásként párt találni?
A párkapcsolati kérdést nem szeretném kifejteni, mondjuk úgy, hogy ment már azért tönkre párkapcsolatom, mert az illető nem tudta ezt kezelni.
És dolgozni?
A munkakeresés is nagyon nehéz, a könyv megjelenése óta lehetetlen. Kizárólag ismerős által tudok elhelyezkedni, hiába van két diplomám, négy szakmám. Volt, hogy álnéven jelentkeztem egy pozícióra, amit a harmadik rosta után el is nyertem. A beléptetésnél viszont kiderült az igazi nevem, így buktam a munkát. A munkáltató nem a kompetenciáimat nézte, hanem azt, hogy én írtam az Én, a megbélyegzett című könyvet.
Milyen munkára vágysz?
Az egyik diplomám HR-területre szól. A leginkább, amiben sikeresnek mondhattam magam, az a megváltozott munkaképességű emberek toborzása volt toborzási specialistaként.
Talán mert pontosan átéreztem a klienseim problémáját és könnyebb volt meglátni bennük, miben erősek és milyen munkakör passzolna hozzájuk leginkább.
Most azért harcolsz, hogy legyen borderline szindróma-világnap is. Miért tartod fontosnak?
Ha van ronda karácsonyi pulcsi- és macaron világnap, akkor a borderline személyiségzavarban szenvedők is megérdemelnek egy napot. Lehet, hogy a környezetük számára gyakorta terhesek, de kétségkívül eszementül tehetségesek és kreatívak. Gondoljunk bele, mennyit köszönhet a világ Frida Kahlo-nak, Vincent van Gogh-nak, Avicii-nek, Amy Winehouse-nak vagy akár Marilyn Monroe-nak. Ők mind ebben a betegségben szenvedtek.
Az interjúegyeztetéskor elárultad, hogy hamarosan életmentő műtéted lesz…
Igen, a napokban műtenek, mert egy 16 évvel ezelőtt behelyezett implantátumom felrobbant, és nem tudják, hogy milyen károkat okozott, mennyire terjedt szét. Továbbá a méhemben is van egy daganat. Folyamatos gyulladásban van a szervezetem.
Remélem, minden rendben lesz. Nem félsz?
Bizton állíthatom, hogy egyáltalán nincs bennem félelem a műtét vagy a kimenetele miatt.
Azt a lelki tusát, amit majd mindennap átélek borderline-osként nem lehet szavakba önteni.
A pokol minden egyes bugyrát megéltem, megélem. Folyamatosan mérlegelnem kell, hogy a világ, ami körülvesz vagy csak egy cselekedet, mondat, ami a környezetemből érkezik, miként hat majd rám. Vajon túlreagálom vagy inkább összeomlok tőle, esetleg simán tudomásul veszem, mint egy egészséges pszichével rendelkező ember? Nem tudom.
Ha kívánhatnál hármat, mi lenne az?
Borderline világnap? Borderline világnap. Borderline világnap!
Fotó: Kneszl Beáta Carmen
