Az LGT legendás tagjának önéletrajzi könyve decemberi megjelenése óta tarol a sikerlistákon. Most írja a második kötetet, amelyet ősszel talán már a kezünkben is tarthatunk. Presser Gábor zeneszerző-énekessel háziorvosa ajánlására a személyes találkozás helyett skype-on beszélgetett Koronczay Lilla.
KORONCZAY LILLA: Pici bácsi, szólíthatlak így?
PRESSER GÁBOR: Óh, ahogy tetszik! Hallgatok én már mindenre: Gábor, Gabó, Pici – bár ezt a fantáziadús becenevet soha nem szerettem, de amikor hozzáragasztották a bácsit, az már elviselhetőbb volt.
K. L.: Gratulálok a könyvedhez, alig tudtam letenni. Korábban is próbálkoztál már írással?
P. G.: Nem. Eddig csak dalszövegeket írtam, nem sokat, körülbelül százat. De most megszerettem a prózaírást.
K. L.: Mielőtt elkezdted, született egy albumotok Oláh Ibolyával, a Voltam Ibojka. Több dalszöveget is jegyzel rajta Parti Nagy Lajos, Závada Péter, Kántor Péter és Erdős Virág versei mellett. Erős mezőny.
P. G.: Féltem is nagyon. Nagyrészt én válogattam a szövegeket, de Ibolya is sokat nézegette a számára összekészített köteteket. Végül kiválasztott egy Kántor Péter és egy Závada Péter-verset is. Két éven át dolgoztunk, kicsit olyan volt, mintha én írnám Ibolya önéletrajzát. Próbáltam magamban hallani, hogyan is mondaná. Elképzeltem, mint mellőzött dizőzt, mint a Nap mozi ruhatárosát, egy szerelmes nőt, vagy valakit, aki jött a semmiből. Ilyen költőkkel persze nem volt nehéz.
K. L.: Az album megjelenése egybeesett a 70. születésnapoddal, meg azzal, hogy elkezdted a könyved. Van köztük valami összefüggés?
P. G.: Ez csak véletlen. Korábban több kiadó is megkeresett, hogy írjam meg az önéletrajzomat, és amikor kész lett ez a lemez, végre rászántam magam. Nagyon lassan, araszolva írtam, rengeteget rágtam közben a ceruzám végét. Egyik sztoriról eszembe jutott egy másik, arról meg egy harmadik, és ha valami közben magyarázatra szorult, azt azonnal beleírtam, aztán kijelöltem sárgával. Nem szeretem a lábjegyzeteket.
K. L.: Pont ettől maradt élőbeszéd íze a szövegnek. De hogy te mi mindenre emlékszel?!
P. G.: Majd ha ennyi idős leszel, te is megérted. Csak gondolkodni kell rajta egy kicsit, és felelevenedik minden. Például az első csehszlovákiai turnénk. Az nagyon élénken él bennem, őrült jó buli volt, rengeteg részlet előbújt írás közben. De ki ne emlékezne, ha olyan dolog történik a koncertjén, mint amilyen velünk 1973 szeptemberében Prágában, ahol a rendezők és a rendőrök hibájából még vér is folyt. Soha nem tudtuk meg, valójában mi történt, és főleg miért, csak most, a könyv írása közben sikerült hozzájutnom huszonhat oldalnyi hivatalos dokumentumhoz, kalandos, majdhogynem rejtélyes úton. Aztán még két koncertet adtunk ott, és hopp, az LGT ki lett tiltva Csehszlovákiából! Persze van, amire csak homályosan emlékszem, de mint tudjuk, az eltelt évekkel a hosszú távú memória csak javul és javul.
