A Frici & Aranka című történelmi televíziós alkotással a múlt századelő Budapestjére és az irodalmi, kávéházi kultúra kialakulásához utazhatunk vissza az alkotókkal. Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Harmos Ilona, Judik Etel és Böhm Aranka életét követhetjük nyomon a filmben 1917 és 1938 között, a fókuszba az 1920-ban megismerkedő és házasságot kötő Karinthy és Böhm Aranka viharos élete, házassága és emberi kapcsolatai kerülnek. A hiánypótló tévéfilm Juhász Anna irodalmár, kreatív producer ötlete alapján a Nemzeti Filmintézet támogatásával Tóth Tamás rendezésében készül.
Most, hogy publikus lett, hogy kik alakítják a címszereplőket, Bölkény Balázs és Szakács Hajnalka a nőklapja.hu olvasóinak mesél először a filmmel kapcsolatos érzéseiről, a szereppel való találkozásról, az élményeiről.
Mit adtak nektek a szerepek, Karinthy Frigyes és Böhm Aranka megformálása?
Bölkény Balázs: Nagyon sokat formálta és árnyalata a Karinthy Frigyesről kialakult képem a felkészülés és a forgatás is. Korábban egy remek humorú, elérhetetlen, zseni figura élt a fejemben.
Színészként muszáj volt (minden tisztelet megtartása mellett), az emberi oldalra fókuszálnom, hiszen a cél, hogy hús-vér embert formáljak meg. Naplója és könyvei mellett sokat segítettek a Juhász Anna által adott, róla készült feljegyzések, visszaemlékezések. Közelebb hozták hozzám Karinthy-t az olyan, akár banálisnak is tűnő információk, mint hogy zakó zsebeit folyton teletömte a legkülönbözőbb kacatokkal (jegyzetek, szétszerelt műszerek alkatrészei), vagy hogy az általa túl méretesnek tartott orrát sokszor önkéntelenül is visszafelé nyomkodta.
Karinthy Frigyes és Böhm Aranka, vagyis Bölkény Balázs és Szakács Hajnalka (Fotó: Lettner Kriszta)
A legnagyobb újdonság amit róla tanultam, hogy a zseniális humorérzék és a nagy életkedv úgy jellemzőek rá és válnak meghatározó karakterjegyeivé, hogy közben rengeteg veszteség érte magánemberként (édesanyját és első feleségét is elveszette), valamint átélte az első világháborút és azt ezt követő politikailag zűrzavaros éveket, majd Magyarország kezdődő fasizálódását.
Úgy, hogy ezeket a veszteségeket átélte, a körülötte lévő világ borzalmait maradéktalanul felfogta, lengte át mégis személyiségét az életkedv és a humor. Talán ezért volt íróként és emberként is fontos és megkerülhetelen, amit mondott annak tétje volt – humorban nem ismert tréfát.
Szakács Hajnalka: Nagyon szerettem mindig is az irodalmat, kedvenc tantárgyaim egyike volt. Szerettem olvasni, verseket tanulni, elemezni szövegeket, de a nagy írók és költők életét inkább csak műveiken keresztül ismertem, magánéletüket inkább csak idillikusnak képzeltem. Fogalmam sem volt arról, hogy mennyire sokszínű volt a magánéletük és ehhez hozzá tartoznak a negatív sorsfordulatok is.
Veszteségek, megcsalások, elhagyások, betegségek, fájdalmak, minden, amivel küzdünk mi halandók is. Azt hiszem, hogy a halandóságukról feledkeztem meg sokáig.
Böhm Arankát Szakács Hajnalka alakítja (Fotó: Lettner Kriszta)
Nagyon fontos egy szerepelemzés kapcsán, hogy mit mond a többi szereplő a megformálandó karakterről. Aranka azt akarta, hogy mindenki számba vegye, róla beszéljen, őt irigyelje. Sok művészt megihletett a lénye. Nemcsak festmény és költemény múzsájaként maradt meg az utókornak, hanem naplóbejegyzésekben is találkozhatunk kisugárzásának erejével, gyönyörű megjelenésével, lehengerlő, titokzatos személyiségével. Barátai és ellenségei is hasonlóképpen látták őt, ezek a leírások fontos részleteket árultak el számomra Arankáról. Már csak abba kellett jobban beleásnom magam, hogy miért viselkedik így Aranka. Mi az ő legfőbb félelme, mi az ő titka.
Bölkény Balázs mint Karitnhy Frigyes (Fotó: Lettner Kriszta)
Ha egy mondatban kellene leírnod a karaktert, mit mondanál, milyen ember, ki Frici és ki Aranka?
Bölkény Balázs: Különös érzékenységű, humorú és intelligenciájú ember volt, megszállottan érdekelte a felfedezésre váró világ, fontos volt számára, hogy szeretve legyen (elsősorban családja és barátai által), kiskorától tisztában volt az élet múlandóságával ezért is lebegett célként előtte egy saját magán túlmutató életmű hátra hagyása.
Szakács Hajnalka: A Kosztolányi és Karinthy házaspár egyszer azt játszották, hogy egy ízzel kellett beazonosítaniuk magukat. Frici a naspolyát, Aranka a gránátalmát mondta. Az érdekes mindkettőben, hogy a külseje nagyon mást jósol, mint amit benne találunk. Olyan vicces az a nem túl szép gyümölcs, amibe ha beleharapsz, nagyon finom édes ízt kapsz és olyan tragikus az a gyümölcs, aminek kemény, vastag kérge van, nehéz is róla lefejteni, és ha sikerül is, apró darabokra szétgurul. A humor és törékenység, ész és szív, értelem és érzelem örök harca jut róluk eszembe.
Klug Böske: Erdélyi Tímea, Böhm Aranka: Szakács Hajnalka, Devecseriné Guthi Erzsébet: Balázs Andrea és Kondor Lívia, vagyis Eke Angéla (Fotó: Lettner Kriszta)
Színész, magánember, szerep – hogy találkozott össze ebben a filmben?
Bölkény Balázs: A viszonylagos külső hasonlóság adott egy kis kapaszkodót Karinthyhoz, például ahhoz, hogy zavarta orr mérete, már kamaszkorom óta végzem a kutatómunkát. Tisztában voltam vele, hogy intelligencia és humor tekintetében bőven van hiátusom vele szemben, érzékenységben és abban, hogy a hétköznapi életben picit nehezebben boldogulunk, már van hasonlóság. Egy ilyen formátumú szerepbe bújva kicsit többnek érzi magát az ember. Felsejlik, hogy az engem körülvevő kudarcokra, hibákra személyes tragédiákra másképp is reagálhattam volna. Új fénytörésben látja az ember a saját életét és mivel formátum beli különbségről is beszélünk, a szembenézés nem midig egyszerű. A metsző humor nem csak írói jellemző, hanem hanem életet formáló személyiség jegy is volt.
Szakács Hajnalka: Foglalkoztatott nagyon, hogy Aranka miért vágyott annyira múzsának lenni. Aztán elég hamar megértettem, hogy ez közös bennünk. Hatással lenni az emberekre, ez volt olyan fontos számára. Visszaigazolást kapni arról, hogy nem hiábavaló az ő létezése. Színésznőként szeretek hatni a nézőkre, megnevettetni, megríkatni őket, szeretem inspirálni a rendezőimet, kollégáimat. Szeretnék valami nyomot hagyni a létezésemmel.
Bölkény Balázs, Szakács Hajnalka, Juhász Anna a film kreatív producere és Csáky Attila, a film producere.
Eddigi tapasztalataitok, szerepeitek közt mennyire volt újdonság számotokra ez a határozott női karakter illetve ez a kivételes, erős író?
Szakács Hajnalka: Miután kikerültem az egyetemről, nagy vágyam volt eljátszani a világirodalom nagy női alakjait. Főleg naivákat kaptam (Júlia, Irina, Irma), akik az áldozatok, törékenyek, finomak és nehéz sorsúak, kiszolgáltatottak. A Jászai Mari Színházban egyre több oldalamat mutathatom meg, de ez a ragadozó, domináns női karakter még csak egyszer talált meg, amikor a Cabaret című előadásban Sally-t játszhattam. Ez egy új terep számomra, és ettől annyira izgalmas.
Bölkény Balázs: Újdonság volt, hogy egy mindenki által ismert valós személyt formálhatok meg. Ilyen intelligenciájú, szuverén szellemmel bíró embert sem volt még szerencsém alakítani. A legnagyobb és legváratlanabb újdonság a Böhm Arankával való összetett viszonyba való belehelyezkedés volt. Hajni nélkül nem is sikerült volna. Nehéz röviden jellemezni ezt a szerelemmel, öntörvényűséggel és néha bizony nagy magánnyal járó kapcsolatot. Valahogy József Attila jutott most eszembe róluk: „falam ellened örök omlás”.
Böhm Aranka, vagyis Szakács Hajnalka a szemet gyönyörködtető díszletben (Fotó: Lettner Kriszta)
Aranka életében a pszichoanalízis, Frici életében a technikai vonzódás – ami a naplóban, az életben és a karakterben erősen megjelenik. Ezek számotokra mennyire otthonos, jellemző dolgok?
Bölkény Balázs: Alkatilag alapvetően jobban érdekelt az érzetek, érzelmek, bizonytalanságok világa mint a tényeké. Aztán, ahogy idősödöm és történik velem az élet, úgy lesz egyre nagyobb igény bennem kapaszkodók találására. Ezeknek egyik fontos fajtája a tudományos tény. Korántsem vagyok olyan megszállott, mint Karinthy volt, de azt talán már kezdem felfogni, hogy a tudományos gondolkodás sem nélkülöz szükségszerűen érzékenységet, illetve bizonyos mechanizmusok megértése sem szünteti meg azt. Ezt Karinthytól nagyon jól meg lehet tanulni.
Szakács Hajnalka: A szakmámból kifolyólag, de magánemberként is érzékenyebb vagyok az önvizsgálatra. Nagyon fontos része az életemnek, hogy megtaláljam a belső egyensúlyt, harmonikusan tudjak létezni önmagammal és a világgal. Rengeteget foglalkoztat a kérdés, hogy ki vagyok én valójában, és miért vagyok ilyen. Mindig van pszichológiai témájú olvasnivalóm, és fontos része volt életemnek a terápia is, amit szívből ajánlok mindenkinek, aki teheti. Az embernek tudnia kell kapcsolatot teremtenie az érzelmei és a gondolatai között. Ezt a kapcsolatot nem tanuljuk meg sokan, hogyan kell ápolni. Aranka is önmagát kutatta, először a pszichoanalízis, majd a neurológia tudományában.
Köszönjük az interjút Juhász Annának.
(Kiemelt kép: Lettner Kriszta)
