Gyakran elfelejtünk elegendő vizet inni, pedig az ivóvíz nem más, mint a legjobb természetes orvosság. A vér kellőképpen híg marad tőle, oldja és elszállítja a salakanyagokat, rugalmassá teszi az ízületeket, szabályozza a testhőmérsékletet, sőt az öregedési folyamatokat is lelassítja, megtartva a bőr rugalmasságát, feszességét. Az egyetlen olyan ital, amelyre folyamatosan szükségünk van, és testünk 70%-át (a csecsemőknél ez 90%) alkotja. Nagyon fontos, hogy ne csak akkor igyunk, amikor már szomjasak vagyunk, mert könnyen dehidratálttá válhatunk (amelynek a tünetei: émelygés, szédülés, izomgörcsök, homályos látás, emelkedő pulzusszám, vérnyomás). Pont ezért nem szabad megvárni a testünk vészjelzését, a szomjúságot, és folyamatosan pótolni kell a folyadékot.

Egy ízes vizet kérek!

Testünk (és persze a lelkünk is) nagyon hálás lesz, ha nem csak elegendő vizet iszunk, hanem arra is odafigyelünk, milyen minőségű víz kerül a pohárba, sőt a kóstolásra is érdemes külön figyelmet fordítani, mert nagyon érdekes eredményeket kapunk. 

Ezekben segít a Naturaqua felkérésére Fabók Mihály, a borok mellett vizekre is specializálódott sommelier, aki azt mondja: ha megkóstolunk egy pohár palackozott ásványvizet, akkor annak színtelennek és szagtalannak kell lennie, de ízélményre mindenképpen számíthatunk. Ha valamilyen klóros- vagy fémes illat jelentkezik, akkor nagy valószínűség szerint a lejárati idején túl sokáig hagytuk állni és/vagy napfényes helyen tároltuk.

Egy kis vízkóstolót?

Érdekes élmény lehet – akár az egész családot bevonhatjuk – egy profi vízkóstolás is, amit pont úgy kell elképzelni, mintha borokat ízlelnénk. Ebben az esetben is érdemes legalább négyféle ásványvizet beszerezni, és azokat 12-14 Celsius-fokos, vékonyfalú kristálypohárban kínálni. Ne tegyünk bele se jeget, se citromkarikát, mert azok megváltoztatják a víz eredeti ízét és karakterét.

A kóstolás menete:

• Az első kortyot tanácsos hamar lenyelni, ilyenkor megállapíthatjuk az elsődleges hatást.
• A második kortyot egy ideig tartsuk a szájban. Ilyenkor egy kis levegőt is beszívhatunk és a sommelier-k kifejezésével élve „megrághatjuk” a folyadékot. Ezek a pillanatok alkalmasak lehetnek arra, hogy megfigyeljük a víz textúráját, ízvilágát, összérzetét is – majd lenyelése után az utóízét.

Érdemes kóstolás közben jegyzeteket készíteni és utána megbeszélni a benyomásokat. Objektívan megállapítható tanulságokat vonhatunk le, hiszen az esetleg tapasztalható zavaró ízeket kóstolótársaink is kell, hogy érezzék. Minél többször kóstolunk, annál kifinomultabban érezzük ki a vizek karaktereit és a különbségeket. Ha sokat gyakorlunk, tanulunk, feljegyzéseket készítünk, visszakóstolunk, azzal az íz- és illatmemóriánkat is fejlesztjük. 

Vízlap a borlap mellé?

„Nagyon érdekes maga a vízkultúra, de egyelőre igen keveset tudunk róla. Lehetne bővíteni az ismereteket például azáltal is, hogy az éttermek a borlapon kívül vízlapot is készítenek, feltüntetve rajta a különböző vizeket. Hiszen fontos tényező lehet a terroir, a természeti környezet, a víz múltja, és eleve az, hogy ismerjük, mit fogyasztunk és annak mi a története, honnan származik, hogy nyerik ki, hogyan palackozzák, mi az összetétele, ásványianyag-tartalma… Ezek mind-mind befolyásolhatják a víz minőségét, megítélését” – meséli Fabók Mihály.

Ebédhez illő fajták

Szénsavas víz dukál fűszeres, nehéz, zsíros ételek mellé az intenzív ízhatásért, ráadásul az emésztésünket is megkönnyíti. Fabók Mihály úgy tapasztalja, a szénsavmentes, lágyabb víz inkább könnyebb ételekhez, párolt zöldségekhez, halakhoz társítható. Borkóstoláskor mentes vizet ajánl a sommelier, lehetőleg alacsony vagy közepes ásványianyag-tartalommal rendelkező lágyabb vizeket, vigyázva arra, hogy ne befolyásolja a borok eredeti ízét és karakterét.

Forrás:  Naturaqua
Kiemelt kép: Getty Images