Emberi sajátosság, hogy szeretünk panaszkodni az időjárás miatt. Ha hideg van, az a baj, ha télen nem esik a hó, akkor az a baj. Várjuk a nyarat, de amikor a hőmérő higanyszála huzamosabban 30 fok fölötti hőmérsékletet mutat, a világvégét vizionáljuk. A klímaváltozás itt van, és minden nap érzékelhetjük hatásait, az évszakok néha mintha nem tudnák a helyüket – elég csak az utóbbi egy hét időjárásra gondolni. Kedden esett az eső és 6 fok volt, míg előző nap ragyogó napsütés és 21 fok jutott osztályrészünkül. Kezdjük megszokni, hogy mintha egyre rövidebb lenne a tavasz és az ősz, míg a forró nyarak egyre inkább véget nem érőnek tűnnek.
Ma már valószerűtlen emlék egy olyan tél, mint az 1987-es volt, a mai tizenévesek pedig már el sem tudják képzelni azt az örömöt, amit az okozott, amikor egy-egy nagyobb havazás miatt nem kellett iskolába menni (persze csak azoknak, akik távolsági járatokkal érkeztek volna, én, aki kb. 500 méterre laktam, sose éltem át ennek az örömét.) Mindezt persze megszépíti a nosztalgia, és nem is feltétlenül árul el semmit a valódi problémáról: Kiss Anna meterológus, a földtudományok doktora (PhD), az Eötvös Loránd Tudományegyetem Meteorológiai Tanszékének tudományos munkatársa ebben az érdekes cikkben fejti ki, hogy ugyan a klímaváltozás a havazás alakulását is befolyásolja, azonban a rendszer összetettsége miatt nem lehet ennyire leegyszerűsíteni a témát – tehát
nem feltétlenül az a klímaváltozás fokmérője, hogy ritkulnak a havas teleink.
Ugyanis ha hosszabb, 100 éves idősorokat vizsgálunk, nem tűnik egyértelműnek, hogy a havazás jelentősen csökkent volna hazánkban – inkább az évek, évtizedek közti különbségek jelennek meg.
Ennek ellenére az éghajlatváltozás itt van, ami számtalan módon fejti ki hatását az életünkre.
Hol van már a 80-as évekbeli hó?! Szánkózók az Óbudai-szigeten (Hajógyári-sziget) 1981-ben. (Fotó: Hlatky Katalin-Főkert)
Jönnek az egzotikus szúnyogok
Kiss Anna, aki egyébként a Másfél fok szerzője is, friss cikkében egy sor aggodalomra okot adó jelenségre hívja fel a figyelmet: az ősz jelentősen, a tavasz mérsékelten rövidült Magyarországon az elmúlt évtizedekben, az évszakok elcsúszásának pedig egyértelmű nyertese a nyár, legalábbis ez állapítható meg az elmúlt öt évtized hőmérsékleti adatainak elemzéséből.
Természetesen nemcsak hazánkat érinti a jelenség, a változás egybevág az északi félteke egészén tapasztalható évszak-eltolódásokkal. Mindennek azonban sokkal nagyobb az ára, mint hogy rövidebb a síszezon, és hogy kevesebbet kell fűteni, ugyanis az ökológia rendszer szerkezete sérül, amit például a gyakoribb fagykárokon, a vándormadarak számának csökkenésén, vagy éppen új, invazív fajok – köztük például új kórokozókat is terjesztő szúnyogfajok – megjelenésén keresztül is láthatunk.
Az elmúlt évtizedben hazánkban is megjelent három új invazív faj a mintegy ötven őshonos szúnyogfajta mellett: a tigrisszúnyog, az ázsiai bozótszúnyog és a koreai szúnyog.
A European Center for Disease Prevention and Control adatai szerint 2020 szeptemberéig Európában 9 helyi dengue-lázas (5 Olaszországban, 4 Franciaországban) és 168 nyugat-nílusi lázas esetet regisztráltak, amiből 77 Görögországban (9 halálos áldozat), 49 Spanyolországban (4 halálos áldozat), 29 Olaszországban, 9 Németországban és 4 Romániában történt.
Kapcsolódó
Te is tehetsz a fertőző betegségek ellen!
Egy 2019-es tanulmány szerint, ha tovább növeljük a légkör üvegházgáz koncentrációját, fokozva ezáltal a globális felmelegedést, akkor 2080-ig csak Európában 400 millió ember lesz kitéve olyan, szúnyogok által terjesztett egzotikus betegségeknek, amik ilyen mértékben nem voltak eddig jelen a kontinensen.
Kulcsfontosságú, hogy a tudósok nyomon kövessék a ritka betegségeket terjesztő szúnyogok terjedését, a viselkedéüket, felbukkanási helyüket. Munkájukat te is segítheted: a tavaly óta már Magyarországon is elérhető Mosquito Alert mobil alkalmazás erre ad lehetőséget, ennek használatával bárki közvetlenül segítheti a tudományos kutatómunkát. Idén is érdemes lesz használni és figyelni a szúnyogokat (és jelezni az appon, ha például tigrisszúnyoggal találkozunk), hiszen minél több felhasználója van az alkalmazásnak, annál jobban lehet monitorozni ezeket a kis csíkos fenevadakat.
Az Aedes albopictus, vagyis az ázsiai tigrisszúnyog. A nyár beköszöntével figyelj te is, és ha ilyet látsz, jelentsd a Mosquito Alert applikáción keresztül! (Fotó: Getty Images)
Hová lettél, tél?
Ahogy az egész északi féltekén, Magyarországon is jelentősen hosszabb lett tehát a nyár az elmúlt 50 évben. Hazánkban az 1971-1980-as évtizedben átlagosan június 21-én kezdődött a nyár és augusztus 20-án vége is volt.
Ezzel szemben 2011-2019 átlagát tekintve már május 29-től egészen szeptember 17-ig tartott a legmelegebb évszakunk, azaz kb. 50 nappal lett hosszabb a nyár.
De hogy mi alapján definiálták Kiss Annáék az évszakok kezdetét és végét? A hőmérséklet alapján: a nyár kezdetét akkorra datálták, amikor a napi középhőmérséklet meghaladta a 17,71 °C-ot, a végét pedig az első ennél hűvösebb nap határozta meg. A tél esetén a vizsgált hőmérsékleti küszöb 3,42 °C volt.
A tél esetén egy kisebb mértékű rövidülést tapasztaltak: november vége helyett már december elejére datálták az évszak kezdetét, amely az utolsó vizsgált időszakban hét nappal korábban fejeződött be, mint 1971-1980 között – de a köztes évtizedekben az is előfordult, hogy tovább tartott. Szükségszerűen a tavasz is rövidebb lett, amely inkább az évszak végének előbbre tolódása miatt jelentkezett. A legnagyobb mértékű csökkenést az ősz szenvedte el. Az 1990. előtti évtizedekben az átlagos hossza 100 nap körül alakult, ám az utána következő három évtizedben ez már csak kevesebb, mint 85 napra korlátozódott. Mindebből jól látszik, hogy a változás trendszerű: a nyár kezdeti időpontja évtizedről évtizedre előrébb kerül az átlaghőmérséklet alapján, míg a vége egyre nagyobb mértékben lóg bele már a szeptemberbe is. Az elmúlt tíz évben a hőmérsékleti adatok alapján már szeptember 17-ét tekinthettük a nyár utolsó napjának, míg a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben még egyértelműen augusztusban ért véget ezen évszakunk.
Fél évig tartó nyarak jöhetnek a Föld északi féltekéjén
Nemcsak Magyarországon figyelhető meg ez a változás: az elmúlt évtizedekben a tavasz és a nyár kezdete előbbre tolódott az északi félteke közepes szélességein, a tél és az ősz kezdete pedig későbbre csúszott. Ez a változás elsősorban a globális felmelegedésnek köszönhető, és
ha nem csökkentjük az emberi tevékenységből fakadó üvegházhatású gázkibocsátásokat, akkor az évszakokra gyakorolt hatás tovább erősödhet.
Az évszakok hosszának vizsgálatánál hőmérsékleti küszöbértékekhez kötik az egyes szezonok kezdetét és végét, nem pedig a jól ismert meteorológiai vagy csillagászati dátumokhoz.
Az 1952-2011-es időszakra vonatkozó elemzések szerint az északi félteke közepes szélességein a telek rövidültek, a nyarak hosszabbodtak – ami a kezdetük és végük eltolódásában jelenik meg. Szükségszerűen az átmeneti évszakok hossza is rövidült. Az északi félteke vizgsált öt évtizedében általánosságban a nyár 17 nappal lett hosszabb (78 napról 95 napra növekedett), a tél, a tavasz és az ősz pedig rendre 3, 9 és 5 nappal lett rövidebb. A legtöbb területen egyébként csak a nyarak lettek hosszabbak (évtizedenként akár 6–8 nappal), a többi évszak rövidebb időre korlátozódott. A tavasz és a nyár kezdete korábbra tolódott, a tél és az ősz esetén viszont éppen ellentétes a tendencia: 2–4 nappal később köszöntenek be az eddig megszokotthoz képest.
Mi lesz a növényekkel és az állatokkal?
A múltbeli vizsgálatok módszertanát kiterjesztették a jövőre is. Klímamodellszimulációk hőmérsékleti mezői alapján 2100-ra az északi féltekén féléves nyarak várhatóak, míg a teleknek valószínűsíthetően be kell majd érniük csupán két hónappal. Habár hazánkban is növekedett az átlaghőmérséklet az elmúlt évtizedekben és ezzel összefüggésben az évszakok hossza is megváltozott, az időjárás változékonysága nem múlt el. Minden évszakban előfordulhatnak olyan időszakok, amelyek nem a kimondottan elvárt időt hozzák – az éghajlatváltozás következtében pedig valószínűsíthetően ezen szélsőségek gyakoribbá válására számíthatunk.
Ugyanakkor az évszakok ilyen mértékű és gyorsaságú megváltozása alapjaiban írhatja át azt a civilizációs berendezkedést és életmódot, amit megszoktunk és természetesnek veszünk.
A változásokra nem minden faj ugyanúgy és ugyanolyan gyorsan reagál, ezért az ökológiai rendszer szerkezete könnyen sérülhet. Különösen kitettek a növények ezeknek a változásoknak, hiszen ha a tavasz kezdete korábbra tolódik az emelkedő globális hőmérséklet miatt, előbb fejlődésnek indulnak, és érzékenyebben érintheti őket egy-egy hidegbetörés, fagykárt szenvedhetnek.
(Fotó: Getty Images)
Ez a jelenség persze nem csak természetes környezetben lép fel: a mezőgazdasági termelést is érinti. Az enyhébb telek miatt a nyugalmi időszak rövidül, ami a terméshozam csökkenését, esetleges minőségi romlását vonhatja maga után.
Az állatok életciklusa is megváltozhat az évszakok eltolódásának következtében.
A korai tavasz miatt például egyes madarak korábban költenek és ezáltal rövidül az a számukra optimális időszak, amikor rendelkezésükre áll a megfelelő élelem fiókáik táplálásához, de el tudják kerülni természetes ellenségeiket. Azon vándormadarak populációja, amelyek megtartották korábbi szokásaikat, csökkent – szemben azokkal, amelyek alkalmazkodnak a megváltozott éghajlati körülményekhez. Az általános melegedés, és a nyarak hosszának kitolódása az idegenhonos inváziós fajok elterjedését is elősegíthetik, az eddig számunkra ismeretlen, egzotikus vírusokat terjesztő szúnyogokról feljebb már szót ejtettünk.
Az emberi eredetű éghajlatváltozásnak tehát nemcsak tudományosan kimutatható trendjei vannak, és főleg nem a mindenki számára világosnak tűnő következmények (globális felmelegedés – fehér karácsonyok hiánya) kiemelésével lehet választ adni a rendkívül összetett rendszer működésére. A társadalom figyelme természetesen fontos, de a tudomány által folyamatosan szolgálatott kutatásokra és adatokra van szükség ahhoz, hogy teljesen megértsük ezen változásokat. Az mindenesetre biztos, hogy a globális éghajlatváltozás sokkal több ponton befolyásolja az életünket, mint hogy vannak-e még havas karácsonyaink.
Kiemelt kép: getty Images, forrás: Másfél fok / Kis Anna, meteorológus, a földtudományok doktora (PhD), az ELTE Meteorológiai Tanszékének tudományos munkatársa
