A divat utóbbi 50 évében egyértelművé vált, hogy a szabályok azért vannak, hogy felrúgjuk őket. És ezt nem csak mi állítjuk, az amerikai Vogue adta ki írásban a vezérelvet még valamikor a hetvenes évek elején, amikor nyomtatásba adták, hogy „már nincsenek szabályok a divat nevű játékban”. Az, hogy éppen mi divatos, annak hátterében csak az aktuális közmegegyzés áll, vagy mint az öltözködési szabályok esetén, a megszokás. Mert bizony máig tartja magát egy sor „előírás”, ami akaratlanul is befészkeli magát az agyunkba és meghatározza, mit gondolunk arról, hogyan kell jól, pláne előnyösen öltözködni. Emlékszem, hogy a „táska és a cipő színe legyen azonos” szabály milyen erősen rögzült bennem már gyerekkoromban, és noha már akkor is erőltetettnek éreztem, sokáig mégis azt gondoltam, hogy illendő volna így öltözni, amikor az embernek meg kell jelennie valahol – mígnem rájöttem, hogy a tornacipőm remekül mutat elegáns bőrtáskával is. És ez csak egy a sok szabály közül, amelyhez egyáltalán nem kéne ragaszkodnunk többé.
„Tényleg rengeteg ilyesmi él még máig a fejekben – mondja Balogh Viktória stylist. – Például, hogy az arany és az ezüst nem passzol egymáshoz.
Pedig igazából nagyon is jól néznek ki együtt, nem keltenek disszonáns hatást. Ennek a szabálynak a része az is, hogy ha a táska csatja ezüst, akkor nem ilik arany ékszert viselni. Pedig bizony lehet, és akkor is stílusosak leszünk. Vagy ott van a régi, vörös nőkkel kapcsolatos szabály, ami szerint vörös hajjal ne hordjunk narancssárgát vagy pirosat, holott a megfelelő árnyalatokkal igenis remekül néz ki a kombináció, sőt még lilával is.”
Ezen kívül is számtalan szabály dőlt már meg: ma már tudjuk, hogy nem kell sokat költeni ahhoz, hogy stílusosak legyünk, nagyon is lehet keverni a mintákat, a gyógypapucs is lehet alkalmi viselet, a magas nők is nyugodtan hordhatnak magassarkút és télen is nyugodtan viselhetünk fehéret. Ideje leszámolni néhány további berögződéssel is.
Mert mindenki azt hord, amit akar
A divat voltaképpen művészet, az önkifejezés egy módja (a karanténban talán nem, de most vonatkoztassunk el az önkéntes bezárkózástól, illetve az olyan helyzetektől, amikor dress code-hoz vagyunk kötve), ami általában nem tudatos, hiszen reggelente nem úgy állunk a tükör előtt, hogy a jelenlétünk aznap egy művészeti performansz lesz. Öltözzünk tudatosan vagy zsigerből, mindig úgy választjuk ruháinkat, hogy azzal megmutatunk valamit magunkból a világnak.
És mivel az egész voltaképpen az önkifejezésről szól, inkább élvezni kellene a különböző színekkel és formákkal való játékot. Kit érdekel, hogy valaki évtizedekkel ezelőtt azt találta kinyilatkoztatni, hogy 35 év fölött már nem ildomos térd fölött érő szoknyát választani? Ha szeretsz rövidebb szoknyában lenni, hát viseld!
Elvégre nem is olyan régen még a bokát megvillantani is szemérmetlenségnek minősült. Az öltözködési szabályok többnyire csak arra jók, hogy egy irreális formához való ragaszkodás miatt extra pszichés terhet rakjanak az emberre. Persze csak akkor engedd el ezeket a szabályokat, ha úgy érzed, hogy korlátoznak. Ha adott esetben egyetértesz valamelyikkel, akkor nyilván alkalmazd, de ne azért, mert „szabály”, hanem mert úgy érzed jól magad, ha tartod magad hozzá.
1. Lejárt szabály: öltözz a korodnak megfelelően
„Mit jelent egyáltalán, hogy korodnak megfelelően? – teszi fel Gönczy Andrea stylist a költői kérdést – Sokszor mondják, hogy ne viselj bizonyos darabokat egy bizonyos életkor fölött. Ilyenkor általában kimondatlanul is a sokat mutató darabokra céloznak, de ha jobban belegondolunk, ezeknek nem a korhoz, hanem az ízléshez van köze.
Húszévesen is éppúgy felöltözhet valaki közönségesen, mint hatvanévesen.
Ha már szabály, akkor szerintem inkább annak van értelme, hogy arányos legyen a bőrmennyiség, amit megmutatunk: vagy a szoknya legyen rövid vagy a felső kihívó, a kettő együtt minden életkorban sok. Aztán ott van a lila szín: régebben azt mondták, hogy csak idősebbek viseljék, most pedig nagyon is divatos, miért is ne hordhatnák a fiatalok?
Az egész kormizériára a legjobb példa talán Iris Apfel, aki idén augusztusban betölti a századik életévét, de feltűnő, hatalmas szemüvegei és különleges kiegészítői, különc, színes öltözködése igazi divatikonná emelte. Egész lénye azt bizonyítja, hogy egyáltalán nincs értelme a korunkhoz illő öltözködésről beszélni.”
Persze nemcsak ő cáfolja meg ezt az ósdi szabályt, emlékezz csak a német házaspárra, akikről a nőklapja.hu-n is írtunk: Britt Kanja és Günther Krabbenhöf valódi Instagram-sztárok, és ékes példái annak, hogy a divatos külsőnek semmi köze az életkorhoz.
2. Lejárt szabály: a teltebb testalkatúak óvatosan bánjanak a színekkel és a mintákkal
A mintákat sokan azért hanyagolják, mert aggódnak, hogy „erősíti” őket. De miért ne vennél fel ragyogó mintákban és színekben pompázó ruhákat? Ha jól érzed magad bennünk, akkor másoknak is az lesz a benyomásuk, hogy ezek jól állnak neked. Kozma Rita plusz size stylist, body positive aktivista úgy véli, hogy tényleg viseljük azt, amit szeretnénk, de ha arra törekszünk, hogy arányosak legyünk, akkor érdemes játszani az optikai illúziókkal. „Az alacsonyabbaknak például jobban állnak a kis minták, mint a nagyok, mert az utóbbiak még jobban összenyomják őket. Ha szeretjük a mintát, de optikailag karcsúbbnak szeretnénk tűnni, akkor sötét alapon mintás darabot válasszunk” – javasolja a szakember.
3. Lejárt szabály: a keresztben csíkos kövérít
Egy újabb olyan szabály, aminek semmi alapja, sőt, aminek valójában az ellenkezője igaz, és erre tudományos magyarázat is van. Hermann von Helmholtz német orvos és fizikus a 19. század vége felé foglalkozott a kognitív illúziókkal, többek között a csíkos jelenséggel is. Megfigyelte, hogy két egyforma négyzetű négyzet közül (az egyik keresztben csíkos, a másik vertikálisan), a keresztben csíkos tűnik magasabbnak és keskenyebbnek.
A divatvilágban mégis sokáig úgy tartották, hogy háromdimenziós testeken (Helmholtz kétdimenzióban vizsgálta az optikai csalódást) nem állja meg helyét az elmélet, de 2009-ben két brit pszichológus, Peter Thompson és Kyriaki Mikellidou a Helmholtzéhoz hasonló kísérletbe fogott, csak éppen két-, majd háromdimenziós női testekkel.
És meglepő vagy sem, de az lett a végeredmény, hogy a keresztben csíkos felsőt viselő alakot kisebbnek, karcsúbbnak látták az emberek, míg a függőleges csíkozású pólót viselőt nagyobbnak, szélesebbnek, noha ugyanaz a bábu viselte mindkettőt.
A lényeg, hogy nem kell tartani a keresztben csíkos ruhadaraboktól, ha tetszik a minta, viseld bátran! Az viszont, hogy a fekete slankít, az valóban igaz, és ezt már Helmholtz is lejegyezte. Mégpedig azért, mert a sötét színnel kitöltött alakzatok kisebbnek tűnnek, mint az azonos méretű, de üres formák, ezért trükköznek vele annyian, akik slankabbnak szeretnének tűnni.
4. Lejárt szabály: bikinit csak beach bodyra
Minden tavasszal felmerül a közösségi médiában az ezzel kapcsolatos vita: van, aki szinte tökéletes alakkal is azon sopánkodik, hogy hamarosan itt a beach body (azaz strandtest) szezon, mások teljes joggal amellett érvelnek, hogy minden test strandtest, ami megtalálható egy strandon. Tehát az öltözködéssel kapcsolatban nemcsak az a kérdés, hogy ki mit vehet fel a testére, de az is, hogy mennyre vetkőzhet le. „Érdekes a fürdőruha helyzet, hiszen itt pont, hogy levetkőzünk, még inkább közszemlére tesszük a tesünket, és mindenki úgy lát bennünket, amilyenek vagyunk. Sok nő nem mer nyilvánosan bikinit viselni, csak azért, mert nem olyan a testük, mint a modelleknek – mondja Kozma Rita. – Erre szoktam mondani, hogy ezen a téren nagyon fontos a mindset, a gondolkodásmód,
egyszerűen el kell fogadnunk, hogy nem ez a munkánk: nem vagyunk modellek vagy fitneszversenyzők, akik a testükből élnek, nem edzünk napi több órán keresztül, hogy ezt fenntartsuk.
Fontos tudatosítani, hogy nem csak mi viselünk bikinit a strandon, hanem mások is, és jobb esetben az emberek nem egymást bámulják, ettől igazán nem kell tartani. Persze mindig vannak, akik szeretnek kéretlen véleményt nyilvánítani, de ez nemcsak bikiniben, hanem ruhát viselve is megtörténhet az emberrel.”
Mit tanácsol a stylist, ha a szándék megvan, de a félsz mégis erősebb, és továbbra sem érzed úgy, hogy a tested bikinire termett? „Rengeteg csinos egyberészes fürdőruha van a piacon, de bikinit is találhatunk olyat, amelynek az alsó része magasított. A V-kivágású bikinialsó vagy a keresztpántos alsó is kedvezően hat optikailag. A mintákra azt mondják, erősítenek, de közben pont jól elterelik a figyelmet a hurkácskákról.”
5. Lejárt szabály: aki alacsony, ne viseljen boka fölött elvágott nadrágot
Az, hogy a bokavillantó (angolul cropped) nadrágokat sokáig nem javasolták alacsonyabb növésűeknek abból afeltételezésből született, hogy aki alacsony, az nem akar annak látszani. Tény, hogy optikailag rövidebbnek tűnik a test, ha a nadrág szára a boka fölött véget ér, de ha nem zavar a magasságod, akkor teljesen fölösleges ezzel foglalkozni. Egyébként pedig nem igaz, hogy a cropped nadrágokkal ne lehetne úgy trükközni, hogy magasabbnak mutassák viselőjüket: ha a nadrág magasderekú és magassarkút viselsz hozzá, akkor rögtön helyrebillennek az arányok, így a magasság illúziója és a kedvelt nadrág is megmarad.
Kiemelt kép: Getty Images