A mozgás nem csak a kilókat olvasztja le, segítségével lesz erőnk megélni a mindennapok apró örömeit is – véli a fitneszedző, aki a versenysportról, a mirelit pizzáról, az álomsúlyról és a nőiesség megéléséről is mesélt nekünk.
– Mi az, amit mindennap megteszel az egészséged megőrzéséért?
– Gyerekkorom óta az életem része az egészséges életmód. Édesapám mozgásszervi sebész, édesanyám fejlesztő analitikus, vegyész, mindketten az egészséggel, kutatással, gyógyítással foglalkoztak. Én meg mindig is imádtam mozogni, hídban közlekedtem, fejjel lefelé lógva néztem a világot. Hatévesen már versenyeztem, a válogatott edzések reggelente súlyméréssel kezdődtek. Ha nem volt meg a kívánt súly, az következményekkel járt. Édesapám a dzsúdóválogatott sportszakorvosa volt, négy olimpián vett részt velük, segítette a testsúlyszabályozásukat, így sokáig ő írta össze az étrendemet. A korai tapasztalatokból ered, hogy a mai napig egészségesen étkezem, mozgok, kimegyek a levegőre, és mellette próbálok mentálisan is jól lenni.
– Gyerekként nem lázadtál a szigorú szabályok ellen?
– Soha. Nekem az volt a fontos, hogy a versenyeken jó formában legyek, kamaszként iskola előtt futni jártam, mert tudtam, ha eredményes akarok lenni, azért tenni kell. Ezzel a hozzáállással tudtam elérni azt, hogy három versenysportban, ritmikus gimnasztikában, fitneszben és curlingben is a magyar válogatott tagja lettem.
– A lányaidat hogyan próbálod egészséges életmódra nevelni?
– Az élsportot nem erőltetem, mert nekik is megvan a saját útjuk, de mindketten ritmikus gimnasztikáznak, ahol alap mozgáskoordinációt tanulnak. A tizenegy éves Panna mesenézés közben szívesen sétál vagy kocog a futópadon, és a hatéves Flórának is elképesztő mozgásigénye van. Az egészséges étrend a gyerekeknél nehéz kérdés, mert ahogy nőnek, egyre nehezebb befolyásolni az ízlésüket. Ezért jó, ha a szülő nem hagyja, hogy mindig ugyanazt egyék, hiszen a gyerekek hajlamosak a megszokott fogásokat kérni. Én például többféle ételt teszek az asztalra, hogy tudjanak válogatni, új ízeket megkóstolni, de nem erőltetek semmit. Nem viszek haza olyan ételt, például édességet, amit nem szeretnék, hogy egyenek, így otthon nincs nasi, de ha elmegyünk valahova, bármit ehetnek.
