Mostanában jöttem rá, nem is az illendőség kedvéért tanítom meg a gyerekeimet köszönni, hanem, mert szeretem, ahogyan a szomszéd néni arcra felderül a csilingelő jó reggelt köszöntésre. Előfordul, hogy a kicsi morcosan indul a bölcsibe, és inkább csak integet (rendszerint két kézzel), de az már neki is feltűnt: a nénike jobb kedvű lesz tőle. Azt is tudja, hogy ez a helyes viselkedés, de úgy érzem, leginkább csak úri jókedvéből teszi meg. Sokszor együtt visszük át a 85 éves, egyedül élő barát-néninknek az újságot, könyvet, amit szép időben a gangon olvas el, de előfordul az is, hogy csak pár szót váltunk. Amikor a karantén közepén megkérdeztem, hogy van, azt mondta, jól, nem beteg, de a magányt nagyon nehezen viseli. Nekem teljesen természetes, hogy figyeljek rá, a gyerekeimnek pedig elmondom, mennyire fontos törődni azokkal az emberekkel, akik egyedül vannak és segítségre szorulnak. Mert csak így lehet jobb a világ: velük együtt. Mélyen idealistaként hiszek abban, hogy a felnövekvő generáció, a mi gyerekeink szebbé tehetik a jövőt.
A csiga megmentése
Ezért is mondom el milliószor, még ha a kutyáink fel is döntik őket (a háromévesen rendszerint átgázol a vizsla), hogy simogassák meg őket, üdvözöljék őket – egész nap ezekre az érintésekre várnak szegénykék. Sulykolom, minden állatot szeretni kell, de legalább is az életüket tiszteletben tartani, még ha a bölcsődés előszeretettel is taposná szét a betonon sütkérező bogarakat. Ez fejlődéslélektanilag érthető egy háromévesnél, de mégis most kell kijelölni a határokat. Egyik reggel például elementáris vágyat érzett arra, hogy egy csigát szétlapítson. Én ezt kézzel-lábbal, de leginkább felemelt hanggal akadályoztam meg, amitől nagyon felháborodott. Hosszú percekig zúdítottam rá, hogy miért tartom rossz ötletnek a csiga szétlapítását, míg ő összekulcsolt kézzel duzzogott. Másnap reggel, ahogy kinyitotta a szemét, közölte: „Anya, nem bántom a csigát!” Ilyenkor én tipikus wonder womenes vigyorral az arcomon folytatom a napot – nyertem!
Nap, hold, csillagok
Olvastam egy cikket arról, hogy néhány amerikai iskolában külön oktatási anyag a gyerekek kedvességre szoktatása. Ennek a formája lehet hólapátolás az idős, már nehezen mozgó szomszéd portája előtt, segítség a bevásárlásnál, vagy egy kedves üzenet a szélvédőre helyezve. Ameddig ez nálunk nem része a tananyagnak, a szülő felelőssége mindezt megtanítani, megmutatni. A gyerekekkel rendszeresen küldünk vicces szelfiket, videókat a nagyszülőknek, mert mindnyájan tudjuk, mennyire szeretik ezeket a kis meglepetéseket. Hetekig csak egy szoba választott el minket a 12 éves nagylányommal – én cikket írtam, ő valamilyen órán ült. Egyik nap kicsapódott a szobája ajtaja, majd a billentyűzetemen landolt egy kedves rajz. Minden rajta volt, amit szeretek: nap, hold, csillagok. És már libbent is vissza, de mielőtt hosszú lábaival átlépte volna a küszöböt, olyan kamaszos-szégyenlősen megfordult, és rám kacsintott.
A bolygó védelme
A konyhában is egyfajta tanóra van, bár még csak az alapokig jutottunk el. A húsevés nálam évek óta nagy dilemma, legszívesebben teljesen kiiktatnám, de akkor hamar kitörne a házi-forradalom, tekintve, hogy rajtam kívül mindenki szereti a húsos menüket. Addig sikerült eljutnom, hogy csökkentettük a fogyasztását, mert elmondtam nekik, milyen fontos lenne a bolygónak, ha több növényi eredetű ételt ennénk. Egyelőre ennyi pont elég, és be is jött: már nincs akkora ellenállás a cukkinis tészta láttán. Az is teljesen természetes náluk, hogy nem szemetelnek, sőt hangosan megjegyzik, ha valaki eldob valamit.
Ha leesik egy üzletben az akasztóról a ruha, a lehető legnagyobb természetességgel veszik fel, és aki eléri, vissza is teszi. Szelektíven gyűjtik a hulladékot, inni adnak a kutyáknak, ha a tál előtt ténferegnek, és még a legkisebb is szeret kuktáskodni a főzésnél. Örülnek a gangon megjelenő muskátliknak, a tiszta levegőnek, a zöld lombnak, a madaraknak és most már minden életben maradt csigának is. Mert pontosan érzik, mennyire törékeny az egyensúly, és csak úgy lehet jobb a világ, ha ők is kiveszik a részüket a tennivalókból.
Kiemelt kép: Getty Images
