Nagyban múlik a szülőkön, hogy élik meg a diákok az iskolai oktatást.

Május 11-én gyerekek és szülők százezreinek változott meg az élete. Ettől a naptól kezdve a tanulók ismét az iskolapadból hallgathatták a tanórákat. A gyerekek nagyon várták már ezt a pillanatot, hiszen újra találkozhattak a többiekkel, de a szülők is már tűkön ültek, hiszen az online oktatás óriási terhet rótt rájuk. A járványhelyzetre való tekintettel bármelyik szülő eldönthette, hogy engedi, vagy sem a gyerekét az iskolába. Erről csupán egy szülői nyilatkozatot kellett benyújtani az intézmény vezetőjének, aki igazolt hiányzásként jegyzi a távolmaradást. Ennek ellenére a legtöbb gyerek újra hátára vette a táskát, és izgatottan lépték át az intézmény küszöbét. Szülőként rengeteg kérdés merült fel bennem is a hatodikos lányommal kapcsolatban. Hogy segíthetem az újrakezdésben? Mire figyeljek, hogy ennyi kihagyás után a legzökkenőmentesebben tudjon visszatérni a normál kerékvágásba?

Kell egy kis változatosság

Lévainé Kovács Róza, Bonis Bona Életműdíjas, és Rátz Tanár Úr Életműdíjas mesterpedagógus, szaktanácsadó, két általános tagintézmény nyolc osztályában tanít fizikát, hatodikosoktól, nyolcadikosokig. Ő az online oktatásból visszatérve, az első órákat beszélgetéssel töltötte a gyerekekkel. „Érdekelt, ki hogyan élte meg az elmúlt két hónapot. Az osztályok között nagy eltérések voltak, egyénileg is nagyon másként reagáltak a kérdésemre. Akadt, akiből áradt a szó, más bezárkózott. Egymással is sokat csevegtek, látszott, hogy van mit bepótolni.

A diákok biztatása

A Rátz Tanár Úr Életműdíj 2020-as díjazott pedagógusai többnyire úgy látják, hogy a járványhelyzetben bevezetett távoktatás miatt sokkal összetettebb lett a tanári munka, ami nagyobb feladatot és terhet ró a tanárokra, illetve megköveteli új készségek elsajátítását is. A pedagógusok az online tudásszerzés hatékonysága érdekében a legfontosabbnak a diákok biztatását, a rendszeres tanári visszajelzés nyújtását, a motiváló és érdekes anyagfeldolgozást tartották. Több pedagógus beszámolt arról, hogy tervezik a távoktatás során jól bevált digitális eszközök és online tananyagok alkalmazását a tantermi oktatásra való visszatérést követően is.

Az otthontanulás idején kisebb csoportok szerveztek ugyan közös sétát, kerékpározást, fagylaltozást, játékot, de az egész osztály nem volt együtt, amit többen hiányoltak” – meséli a pedagógus, akit arról kérdeztük, hogyan lehet megkönnyíteni a gyerek visszatérést a személyes oktatásba. „Javaslom a diákoknak, hogy minden tevékenységet, amit lehet, végezzenek a szabadban, mozogjanak sokat, sétáljanak parkban, erdőben. Figyeljenek a természet szépségeire, hallgassák a madarak csivitelését, az erdő csendjét, töltődjenek fel! Találkozzanak, barátkozzanak a kortársakkal a szabályok betartásával, lehetőleg ezt is szabadban tegyék, szervezzenek osztályprogramokat! Tegyék le a kütyüket, vagy csökkentsék a telefonok, gépek használatát. Kell egy kis változatosság a testük, a lelkük felfrissüléséhez. Az elmúlt hetekben a nap nagy részét a monitor előtt kellett tölteniük, ez sokakban feszültséget keltett. A kötelezőn túl is több idő ment el, mert az órákon, a leckeíráson túl a barátkozás, a csevegés is itt zajlott, valamint gép előtt ülve könnyebben elcsábultak egy-egy játékra, vagy egy-egy feldobott hír elolvasására. Éljenek másként, mint az elmúlt hónapokban!” A mesterpedagógus azt is külön kiemeli, hogy a tanulók a tanórákon se feledkezzenek meg a közösségi szabályok betartásáról, de legyenek aktívak, kérdezzenek, próbálják pótolni az online oktatás alatt keletkezett hiányosságokat! Őrizzék meg a digitális oktatásból a jó dolgokat. Például, ha megismertek egy internetes felületet, amin hasznos gyakorlási lehetőségek voltak, használják továbbra is.

Tudniuk kell, hogy szeretjük őket!

Mit tehetünk, mi, szülők a gyerekekért? „Fontos a gyerekekben felgyülemlett feszültségeket csökkenteni, pl. családi programokkal, beszélgetésekkel.

Késő éjszaka ne maradjanak ébren és ne a virtuális világban töltsék az idejüket.

Segíteni kell a motivációjukat vesztett gyerekeket abban, hogy visszanyerjék a tanulás iránti érdeklődésüket. Biztosítani kell őket arról, hogy ugyanúgy szeretve lesznek, még ha a bizonyítvány nem lesz olyan, mint a korábbi években” – javasolja Lévainé Kovács Róza.

Befordulás és elzárkózás

Nem csak az általános iskolás diákoknak van szükségük segítségre, támogatásra, a középiskolás tanulóknak ugyanúgy fogni kell a kezét.  Dobóné dr. Tarai Éva, középiskolai tanár is úgy érzi, az elmúlt időszak a kamaszok életét is nagyban felforgatta. „Kamaszodó gyerekeket nevelni alapvetően sem könnyű. Ebben az életkorban a hangulatváltozások, a családtól való átmeneti eltávolodás és az állandó önvizsgálat, a „Ki vagyok én? Merre tartok? Mi lesz velem?” – kérdésektől sok gyerek befelé fordul. Szülőként tudomásul kell vennünk ezt a tényt.

Amikor látszólag semmi értelmeset nem csinál a tizenéves gyerekünk, csak elvonul egy csendes helyre és lustálkodik, pihen, tétlenül hentereg, lehet, hogy éppen ezeken a kérdéseken töpreng.

Ugyanakkor nagyfokú szülői odafigyelésre és érzékenységre van szükség ahhoz, hogy észrevegyük, ha ez a belső szemlélődés túlzott mértékűvé kezd válni és a gyerek túlságosan befordul, elzárkózik. Sajnos az online oktatás időszakában ez a jelenség sokkal több kamasznál megfigyelhető, mint normál békeidőben. Legyen rájuk időnk, fülünk és türelmünk.”

Csakis felnőtt segítséggel

A középiskolai tanárnő tapasztalata szerint a tinédzserek a megszokott rendet és főleg a társaikat hiányolták az online oktatás során. Még a számítógépen keresztül is tapintható volt, hogy sokan fásultak lettek, kiégtek és végtelenül elfáradtak a napok egyhangúságában, az ingerszegény környezetben és a nagy iskolai terhelésben. „Egyesek a magasra emelt belső mércéjükön tudtak még srófolni egy kicsit, és végül pszichoszomatikus tünetekbe hajszolták magukat. A diákok másik jellemző csoportja, akik derűsebben élték meg a helyzetet. Azonban az utóbbi hetekben ők is türelmetlenné váltak, túl sok volt a bizonytalanság, a többször beharangozott, nyitunk majd mégsem, mindannyiukat megviselte.

Mindenesetre a napokat most újra kell strukturálni, és egy értelmes napi ritmust kell kialakítani a gyerekek és a családok számára. Felnőttként ebben feltétlenül segítséget kell nyújtanunk.

Javasolhatjuk a gyerekeinknek, hogy egy-egy nehezebb iskolai felelésre, dolgozatra a barátokkal, osztálytársakkal készüljenek fel”- javasolja Dobóné dr. Tarai Éva, aki szerint ezzel a szétszakadt szociális kapcsolataik helyreállításában segítjük őket, és a virtuális térből a való világ pozitív élményeit is fokozatosan visszavezetjük az életükbe. Teljesen természetes, hogy a kamasz gyerek egy bizonyos életkortól kezdve inkább a kortársak társaságát keresi, éppen ezért engedjük, biztassuk őket a szabad levegőn végzett aktív fizikai tevékenységekre. Hadd rezonáljanak a világra, és ezáltal valódi élményeket éljenek meg az online térben is.

Kiemelt kép: Getty Images