Vasárnap kora délután menetrendszerűen rám tör a pánik, hogy megint elúsztam a pihenéssel. Ilyenkor belehúzok, úgy pihenek, mint akinek valamilyen halaszthatatlan dolga van. Valószínűleg nem így kell csinálni.
Önök rá mernek szánni a pihenésre egy egész hétvégét? A főzés nem pihenés. A szekrényrámolás sem. A látogatás Ági néninél határeset. Annak sem dőlök be, aki azért kel fel szombat reggel futni, mert hétköznap úgysincs rá ideje.
Nem egyszer rajta kapom magam, hogy a férjemnek is füllentek, ha csak úgy bambulok magam elé. Azt hazudom, hogy ehhez a jegyzethez rendezem a gondolataimat, pedig egyáltalán nincsenek gondolataim, csak a szúnyogháló rácsait tanulmányozom, ahogy rájuk esik a fény.
Nehéz ideológiát gyártani a láblógatáshoz? Óriási tévedés.
Már Arisztotelész is tekintélyes fejezetet szentelt a szabadidőnek Politika című művében. A rabszolgákat és a szabad embereket nem elsősorban a magántulajdon, hanem a “szkholé” alapján különböztette meg. Ez az ógörög szó egyaránt jelent „ráérő időt”, elcsendesedést és iskoláztatást, önképzést.
Az ókori görögök számára a legbecsesebb érték volt, az egyetlen járható út a feltöltődés, az elmélkedés, a magasabb rendű eszmék felé.
Szabadságról a legtöbbet én az iskolában tanultam. Ott, ahol először korlátozzák az embert. Igazi pedagógusoktól. A jó nevelőt onnan lehet felismerni, hogy tisztában van vele, amit mesél az ősi mesék hangján, tovább él majd a tanítványában homályosan valahol. Az iskolai tanterv szerinti képleteknek, évszámoknak meg úgyis utánanéz.
– A művelt ember – sóhajtotta Feri bá’ a zöld tábla előtt – tudja, hogy alig tud többet a semminél. De van ereje, szabadsága, kíváncsisága ahhoz, hogy mindennap, akár a ragadozó, új ismeretekre csapjon le.
– A boldogság… – nézett végig a tornasoron a tesitanárnőnk – nos, a boldogság… fegyelmi kérdés!
Ez a lapszám tisztelgés a nevelők előtt, akik a korlátok között felfedezett szabadságra nevelték az idén négy fal közé szorult diákjaikat. (Az utolsó oldalainkon pedig a láblógatáshoz is találnak tippeket, á la Arisztotelész.)
Vass Virág, főszerkesztő
