A következő listán van vígjáték, dráma, természetfilm és animációs mese is. Megunhatatlan alkotások következnek. 

Amélie csodálatos élete

Az egyik legnagyobb kedvencem az Amélie csodálatos élete (Le Fabuleux Destin d’Amélie Poulain), amit pontosan 20 évvel ezelőtt mutattak be elsőként Franciaországban. A francia-német romantikus vígjátékot Jean-Pierre Jeunet rendezte, és itt lett híres a kissé neurotikus, ám annál szerethetőbb karakterszerepet játszó Audrey Tautou. Egyszerűen imádnivaló, ahogyan a főszereplő, Amélie Poulain világa kirajzolódik előttünk. Életét egyhangú hétköznapok jellemzik, amelyeket képzeletével igyekszik kiszínezni. A fordulatot az hozza, hogy a fürdőszoba csempéi alatt gyermekkori kincseket talál, és Amélie elhatározza, hogy megkeresi a tulajdonosukat. Ehhez ki kell lépnie komfortzónájából, de ha már… akkor végre elkezdi élni a saját életét is. A bonyodalom közben megismerhetjük a világának szereplőit, a lakóövezetében élő párizsi kisembereket, akiknek az élete kifogyhatatlan humorforrás. És természetesen megtalálja a szerelem is, egy titokzatos fiatalember alakjában. Kedvencem, amikor magányos édesapja kertjéből ellopja a kerti törpét, hogy az „világkörüli útjáról” képeslapokat küldve végre kimozdítsa a papát is letargiájából. A nem kevés gubanc ellenére végül garantálható a happy end, de annyi báj, és humor van ebben a filmben, hogy huszadjára is érdemes megnézni.

A.I. – Mesterséges értelem

Van olyan film, amin újra és újra képes vagyok sírni. Pont ilyen Steven Spielberg A. I. – Mesterséges értelem című filmje. Bár műfaját tekintve sci-fi, rengeteg érzelem és persze magvas gondolatok vannak benne. A film az 1999-ben elhunyt Stanley Kubrick utolsó filmterve alapján készült, ami nagyon is érezhető – éppen ezért olyan csodálatos az a futurisztikus világ, amit Spielberg végül filmvászonra vitt. A film tulajdonképpen arról szól, hogy az emberi kéz által alkotott robotok mennyire lehetnek érző, értő lények. A történet dióhéjban annyi, hogy egy háromtagú családnak kómába esik a gyereke, ezért örökbe fogadnak egy komputer-gyereket, de amikor a saját gyerekük magához tér, és rájönnek, hogy a két „testvér” nem fér bele az életükbe, az anya kiteszi egy erdő szélén (eredetileg szétszerelő üzembe akarta vinni, de végül nem képes rá). Innentől kezdve, David, a hétéves robotkisfiú igyekszik megtalálni a Pinokkió meséből ismert Kék Tündért, aki valódi gyerekké változtathatja, hogy visszanyerhesse anyukája szeretetét. Itt indul be a történet, ami sokszor szívtépően fájdalmas, látványos képi világgal kísérve.

Üvegtigris

Nincs ember az országban, aki ne ismerné Lali, Gaben, Róka, Cingár, Csoki és Sanyi történetét, amit ő maguk mesélnek el egy rendőrségi kihallgatáson. A vígjátékot Búss Gábor Olivért írta, illetve Rudolf Péter és Kapitány Iván rendezte, és kitűnő érzékkel választották ki a szereplőgárdát. Középpontban Lali büfékocsija áll, ami alig hoz valamit a konyhára, ezért Gaben rábeszéli, hogy adja el és vegyen helyette egy eredeti amerikai kocsit, ami aztán beindítja a cselekményt. Minden történik, ami csak megtörténhet: egy esküvő majdnem háborút szül, kiszáll az ÁNTSZ, pucérra vetkőztetik Lalit a lakókocsiban… aki nem látta, azonnal pótolnia kell! Azóta második (2006) és harmadik (2010) rész is készült belőle, de az első rész mindent visz.

Vándormadarak

Bátran mondhatom, hogy felér egy kiadós meditációval ez az Oscar-díjas produkció. Az eredeti nevén a The Travelling Birdsöt Jacques Cluzaud, Michael Debats és Jacques Perrin rendezte, és a madarak hosszú útját mutatja be vándorlásaik alatt. Érdemes nagyképernyőn nézni, úgy még inkább olyan, mintha mi is együtt repülnénk velük, átérezve nagyfokú szabadságukat. Annak ellenére, hogy egy szó sem hangzik el az alkotásban (még jól is esik) végig képes lekötni a figyelmet. A nagyobb gyerekek is szájtátva figyelik a madarakat repülés közben, akiket a stáb tagjai születésüktől arra treníroztak, hogy megszokják az emberi közelséget, és ne féljenek a távirányított robotoktól, amelyekkel a felvételeket rögzítették. A zenéje is csodálatos. visz magával.

A Gyűrűk Ura: A Gyűrű Szövetsége 

Muszáj behoznom egy klasszikus alkotást is, amit legalább ezerszer láttam, és be kell vallanom, a trilógia többi része, és egyik Hobbit film sem tudott lepipálni. A négyszeres Oscar-díjas filmet Peter Jackson rendezte, aki az egyik jelenetben fel is tűnik hajítólándzsás várvédő katonaként. Zsákos Frodó nagy feladatot kap: el kell pusztítania a gyűrűt, hogy megállítsa a gonosz Sauront és hadseregét. A hobbit társakat kap maga mellé a nehéz feladathoz, és megalkotják a Gyűrű Szövetségét. Nem könnyű, csupán egyetlen jó jelenetet kiemelni, de talán a Hobbitfalva jelenet áll legközelebb a szívemhez: szerethető hobbitok, a szerethető életükkel. Világviszonylatban A Gyűrű Szövetsége minden idők 11. legsikeresebb filmjévé vált, és eddig 870 millió dollárt zsebelt be.

Egy csodálatos elme

Russel Crowe nevét már ismerhettük, amikor 2001-ben bemutatták az amerikai életrajzi drámát Ron Howard rendezésében. A történtet szerint John Forbes Nash Jr. megérkezik a Princeton egyetemre, hogy matematikát tanuljon. Ám őt sem az iskolai élet, sem az órák nem kötik le, ezért a többiek ki nem állhatják, és bíznak a fiú bukásában. Nash azonban ezzel sem foglalkozik és megírja dolgozatát a játékelméletről – a versengés matematikájáról. Ezzel aztán kivívja tanárai ellenszenvét. Azonban nem kis részben munkája révén az Adam Smith által megalkotott 150 éves bevett tudományos klisé szétfoszlani látszik, és ez felforgatja John életét is, tanári állást kap egy neves egyetemen. Közben a hidegháborús kémvetélkedés kapcsán Johnt megbízzák egy egészen új feladattal, ellenséges kódokat kell megfejtenie, és az élet már ilyen, közben betoppan az életébe a szerelem is. Itt keveredik végleg össze a matematika, a szerelmi érzelem és betegsége, a skrizofénia elleni küzdelem Nash fejében. Nem csak Crowe zseniális a filmben, de a pszichiátert alakító Christopher Plummer alakítása is magával ragadó. Az alkotás következő évben 4 Oscar-díjat (köztük a főszereplő, Russel Crowe is) és 4 Golden Globe-ot kapott.

Szörny Rt.

A szörnyekről és a sikító gyerekről szóló animációs mesét 2001-ben mutatták be Amerikában… még mindig hihetetlen, hogy ennek már húsz éve. A gyerekeimmel azóta sokszor néztem meg, és még mindig nagyon bírom. Sulley a kék szőrű medveszerű lény és az egyszemű Mike Wazowski párbeszédei megunhatatlanok, amihez rengeteget tesz hozzá Gesztesi Károly és Lippai Lászó szinkronhangja is. A két főszereplő talál egy kislányt a Szörny Rt.-ben, aki az ő világukba ragad, és akit minél hamarabb haza kell juttatniuk, mivel rájönnek, az egész gyár, ahol eddig dolgoztak, egy óriási és kegyetlen elméleten alapszik, a kis gügyögő pedig veszélyben van. Egy vicces és megkapó történet a két ellentétes világon átívelő szeretetről, mindig újra és újra nézhető.

Kiemelt kép: Getty Images